Veres Péter Attila lelkipásztor úgy véli, közösségüknek végvári szerep jutott, felekezeti kisebbségben reformátusként gondolkodni, beszélni egyfajta üzenet másoknak Móron. A gyülekezet megélte a felvidéki magyarok 1947–49-es betelepítését, de a jó fekvésű, lehetőségekkel megáldott városba szívesen költöznek a határ másik oldaláról is. A lelkészné, Siteri Erika szerint legfontosabb erőforrásuk a nyitottság, amely abból ered, hogy a tagok életük meghatározó kérdéseire megtalálják válaszaikat a gyülekezetben.
Könnyű egyedül érezni magunkat a világban, amikor távol kerülünk a családtól és a gyülekezetünktől, ilyenkor a belső feszültséget a befogadó közösség enyhíti talán a leginkább. Ezt magam is megtapasztaltam a móri gyülekezetben, amikor pár évvel ezelőtt egy hónapot töltöttem az otthonomtól távoli városban. Az arcok elmosódtak már emlékezetem vetítővásznán, de a gyülekezeti teázás és a búcsúzkodás a lelkészházaspárral kedves emlékként maradt meg. Az ökumenikus imahetet felváltva rendezik meg a református, evangélikus és római katolikus testvérek Móron. Januárban a református gyülekezet lesz a vendéglátó. – A bő tizenötezres városban körülbelül tizennégyezren vallják magukat római katolikus felekezetűnek. Kevesebben vagyunk, mint a dunántúli átlaglétszám (a települések tíz százaléka Veres Péter Attila lelkipásztor úgy véli, közösségüknek végvári szerep jutott, felekezeti kisebbségben reformátusként gondolkodni, beszélni egyfajta üzenet másoknak Móron. A gyülekezet megélte a felvidéki magyarok 1947–49-es betelepítését, de a jó fekvésű, lehetőségekkel megáldott városba szívesen költöznek a határ másik oldaláról is. A lelkészné, Siteri Erika szerint legfontosabb erőforrásuk a nyitottság, amely abból ered, hogy a tagok életük meghatározó kérdéseire megtalálják válaszaikat a gyülekezetben. református szokott lenni). Végvári szerep jutott nekünk. A gályarab prédikátorok példaképeink a mai napig. Nemcsak a dunántúli címerünkben, de szívünkben hordozzuk gályájuk jelképét. Református identitással gondolkodni, beszélni a részünkről egyfajta üzenet másoknak. A nem minoritásban lévő gyülekezetek nem is tudják elképzelni a helyzetünket. A gályarab prédikátorok nápolyi szenvedését nem feledtük el, szenvedésközösségük élő valóság – magyarázza Veres Péter Attila lelkipásztor.
Nagy filmrajongó, havi rendszerességgel tart filmklubot. Szereti a rejtett üzeneteket, a filmnézést követően átbeszélik és „kimazsolázzák” a mondanivalót. Minden klubot Facebook-poszttal harangoznak be. Ennek plakátját és ízelítőjét is ő szerkeszti. A gyülekezet összetétele színes. – Gyári munkás, mezőgazdász, értelmiségi, nyugdíjas testvérünk is van. Megfigyeltem, hogy a természettudományokkal foglalkozó értelmiségiek aktívabbak a gyülekezeti életben, mint a humán terület diplomásai. Tanárok is járnak hozzánk, de mérnökünk több van – vonja le a következtetést Veres Péter Attila.
A felvidéki magyarok 1947–49. évi ki-, illetve betelepítésekor sokan érkeztek Mórra. – A gyülekezet akkori vezető lelkésze, Ábrahám János szívvel-lélekkel dolgozott azon, hogy a beköltözött felvidéki református magyarság integrálódjon a városban, ekkor sokan csatlakoztak a gyülekezethez. Épülő óvodánk róla kapja nevét – eleveníti fel a lelkipásztor. 1989–1990-ben Erdélyből települtek át sokan, és maradtak a gyülekezetben. Ebben az időben a lelkész házaspár, P. Tóth István és P. Tóthné Szakács Zita szolgálata meghatározó volt. Az utóbbi években Kárpátaljáról érkeztek testvérek. Gyárakban helyezkedtek el. Többen menekültek a városba a háború elől. – Elődeink nyomán igyekszünk mindent megtenni, hogy otthonosabban érezzék magukat. Örülünk nekik, a gyülekezet nem elutasító, így szocializálódott a negyvenes évektől. Az idősebbek közül sokan élték meg a betelepítés nehézségeit. Mór jó fekvésű, lehetőségekkel megáldott hely. Sokszínű, de a feltámadás napi üzenet révén mégis egységes a közösség – magyarázza a lelkipásztor. A szórvány pusztavámi gyülekezetben havonta egyszer tart Veres Péter Attila istentiszteletet. Elmondása szerint a falu lakossága közel hetven százalékban római katolikus, harmincban evangélikus, csupán néhányan reformátusok.
A két településen száznyolcvanegy gyermek részesül hittanoktatásban. Veres Gábor tizenhét éves kora óta kántorkodik. Vasárnaponként Székesfehérvárról utazik Mórra istentiszteletre. Első hangszere a gyülekezetben egy kétmanuálos elektromos orgona volt, a holland testvérek adománya. 2011-ben a lelkész kezdeményezésére Kelet-Magyarországról vásároltak orgonát. Szétszedve szállították a városba, majd újraépítették. – Talán kicsit maradinak tűnök, de a régi énekeket ismerem, szeretem, nem merült fel, hogy váltsunk az új Református énekeskönyvre, én pedig nem erőltetem. Érdekel az új korálkönyv is, de időt kellene rászánni, amiből sajnos kevés van – magyarázza a kántor. Hangsúlyozza, ökumenikus alkalmaknál a kíséret gitárral, hegedűvel, fuvolával bővül. A december 18-i istentiszteleti közvetítésre a Kossuth rádióban még nincs kiválasztott dallam, a kántor szerint a régi énekeskönyv közel hetven százalékát használja a gyülekezet, így lesz miből válogatniuk.
A reformációra ünnepi koncerttel emlékeznek minden évben. A klasszikus zene különböző stílusai csendülnek fel az egyórás előadáson, az orgona mellett klarinét és hegedű is megszólal. Az első estékre a muzsikusok családtagjai jöttek el csupán, de az elmúlt években megnőtt az érdeklődés, legutóbb csaknem negyvenfős közönség előtt léptek fel a gyülekezet képzett zenészei. Veres Gábor mellett többek között Lascsik Mátyás katonazenész, klarinéttanár. Hároméves korától vannak emlékképei a gyülekezetről, amelynek gyermekkora óta aktív tagja. – Keresztanyám az első női presbiter Móron, nagyapám is az volt. Mindig felnéztem rá, közösségünkből többen mondogatják, hogy hasonlítok rá. Ahogy ő, én is szívügyemnek érzem, hogy segítsem a közösségünket és szolgálatommal színesítsem a gyülekezeti életet – magyarázza a huszonnyolc éves, első ciklusát töltő presbiter. Vallja, fontos számára ez a közösség. – Sok mindenkitől tanultam valamit, akár csak egy apró jellemvonást, szeretek ide tartozni – fejti ki. A gyülekezet borversenynek is helyet ad. Erre a helyi és környező települések borászai is neveznek. Szili Sándor presbiter nívós zsűrivel szervezi a rendezvényt. Lascsik Mátyás szerint ma már igazán rangos esemény, csaknem száz minta érkezik a borászoktól. A versenyt a Felvidékről is sokan látogatják.
A vidékre a fehérbor készítése a jellemző, az elmúlt években azonban vörössel is próbálkoznak a borászok – nem csekély sikerrel, tudjuk meg a helyiektől. – Pár éve szőlészkedünk, borászkodunk édesapámmal, idén első alkalommal neveztem, bronz minősítést kaptam. Pázmándi Imréné tréfásan mondja, hogy megörökölte a presbiteri szolgálatot nagyapja és férje után. A móri református nőszövetség elnöke feleleveníti a 1990-es évek elejét, amikor a gardereni holland testvérgyülekezettel közösen kezdték el a Szolgáló Szeretet Háza építését. A hollandok pénz helyet kétkezi munkával segítettek, az épület a 2000- es évek elejére több ütemben készült el, nem csekély állami támogatással. – Találkozások háza lesz: a „találkozás Istennel és találkozás az emberekkel” mottó szerint építettük. Bent alvós hittantáborokat, nyaranta napközis táborokat tartanak benne, más gyülekezetből is érkeznek csoportok és családok a negyvenöt ágyas gyülekezeti házba – adja elő a presbiter. Azt is megtudjuk tőle, hogy a templombelső díszítése egy erdélyi áttelepült testvér érdeme. Ő az ottani rokonait kérte fel segítségnek, hogy kifaragják a szószéket, a pad- és karzatelőket. Legkedvesebb igéje Máté evangéliumában található: „…én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig”. – Ennyi nekem elég, ennél több nem kell – vallja Pázmándi Imréné. Kustár János gondok adatokkal is szolgál: Móron körülbelül ezer ember vallja magát reformátusnak. Közülük körülbelül háromszázan fizetnek fenntartói járulékot, és közel százan járnak templomba vasárnaponként. Az éves keresztelők száma harminc körüli, ezért nagy az érdeklődés az épülő óvoda iránt. – Sokan már most szívesen hoznák a gyermeküket, állásjelentkezéseket is kapunk. Jövő szeptemberre terveztük a nyitást.
Az óvodát a parókia melletti telken építettük fel – árulja el. A gondnok úgy véli, a gyülekezet legfontosabb célja megtartani a hittanos gyermekeit, hiszen ők alkotják később a gyülekezetet. Évente húszan konfirmálnak, többségük ezután más településen tanul tovább. – Akik visszatérnek Mórra, többnyire visszatalálnak hozzánk. Szeretnénk aktívabbá tenni a gyülekezetet, nehéz kivitelezni, mert az emberek elfoglaltak, reggel héttől este hétig dolgoznak. Semmire sincs idejük! – mondja a gondnok. Egy-egy istentiszteletről mindig feltöltődve, üzenettel tér haza. Hiányzik számára, ha munkája miatt nem vehet részt az istentiszteleten. Úgy véli, nem elég naponta Bibliát olvasni, úrnapi igehirdetésre is szükség van. – A családom legfontosabb karácsonyi programja: olvassuk a Bibliát, együtt vagyunk, közösen elmegyünk a templomba, és úrvacsorát veszünk – részletezi. – A móri gyerekek teljesen átlagosak abban, hogy szeretnek hittanórára járni, templomba viszont kevésbé. Az iskolákban jutunk el legtöbbjükhöz – mondja Izmindi Sára gyülekezeti munkatárs, hittanoktató. Hat iskolában tartanak hittanórát. Speciális igényű diákjaik fogékonyak Isten Igéjére, és szeretnek énekelni. – Negyven-ötven gyermek vesz részt nyári napközis táborainkon, ezeket a Vakációs Bibliahét (KOEN) programjának alapján szervezzük júliusban – tájékoztat. Havonta tartanak az istentisztelet után kávéházat: a gyülekezeti tagok sütemény és kávé mellett beszélgetnek egymással. Ha nincs járvány, kirándulást szerveznek, és hagyomány náluk a farsangi ünnepség.
Korábban az új évet is együtt várták. – „Jó fejek” vagyunk, befogadóak, szeretjük a hozzánk érkezőket. Édesapám családja az 1600- as évek végétől fellelhető az anyakönyvekben. Édesanyám a 1948-as felvidéki kitelepítéskor került át Mórra. Itt kereszteltek. Első templomi emlékem, hogy kislányként nagyapám mellett ülök és a kalaptartóra akasztott ridikülömet rugdosom, mire ő a térdemre teszi a kezét. Édesapám felmenői évszázadokig ebbe a templomba jártak. Ha bemegyek, érzem a jelenlétüket. Másoknak is próbálom átadni az érzést: jó ebbe a gyülekezetbe járni - mondja meggyőződéssel. Tizenöt évvel ezelőtt Bodajkról költözött Mórra Veres Péter Attila és felesége, Siteri Erika gyógypedagógus, a Fejér Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Móri Tagintézményének igazgatója. A lelkészné szerint erős a gyülekezet, nagy az összefogás és az igény a társasági életre. – A hittanosok révén megnőtt az érdeklődő családok száma, viszont rendkívül elfoglaltak. A gyerekek sportolni járnak, zenét, művészetet tanulnak, és a közösségi programokba leginkább a szabadidejükben kapcsolódnak be. Rendszeres gyerekalkalmakat – például szombatonként – a hittanórákon kívül nem tarthatunk a családok elfoglaltsága miatt – magyarázza a pedagógiai szakértő, aki a hittanoktatásba is besegít. – Helyettesítő, tehermentesítő szolgálatot vállalok szakértői napjaimon. Amikor a szórványgyülekezetünkben, Pusztavámon meghallgatom az istentiszteletet, Móron gyerek-istentiszteletet tudok tartani – tájékoztat. A lelkészné úgy véli, a családok spirituális támogatására lenne leginkább szükség, azaz hogy a szülőkben tudatosodjon: a hittantáborban, hittanórán jó dolgokat tanulnak a gyermekeik, és a jövőre nézve fontos kapcsolatokat építenek. – A szülők a gyereknevelésben, az élet bármely kérdésében szívesen kérnek segítséget, tanácsot, betegség vagy halál esetén szívesen osztják meg nehézségeiket. A gyülekezet legfontosabb erőforrása a nyitottság, ami azért lehet így, mert itt megtalálják kérdéseikre a válaszokat – fejti ki. Siteri Erika soha nem érezte hátrányát, hogy lelkészfeleségként él, nem tartja tehernek a foglalt hétvégéket, mint mondja, a szolgálat csak pluszt adott családjának. Karácsonyhoz közeledve sok a gyülekezeti tennivaló, hangsúlyozza. – Csinosítjuk a templomot, ajándékot készítünk a gyerekeknek. Korábban süteményt sütöttünk nekik, a világjárvány idején ez elmaradt, inkább édességgel, gyümölccsel készültünk – sorolja. Lapunknak elmondja: karácsonyi vágya, hogy befűthessék a közösségi házat, és ne maradjanak el a szilveszteri, farsangi alkalmaik. – Az ajándékcsomagokat eddig mindig jó hangulatban, beszélgetve raktuk össze, az MRSZ-nek is a gyülekezeti teremben gyűjtjük az adományokat. Persze kabátban is lehet csomagolni, de sokkal hangulatosabb, ha ráérünk egy kicsit beszélgetni.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!