Milyen a jó vezető? Könyvtárnyi irodalom keresi a választ, hiszen mindenki szeretné megfejteni a titkot. Gyülekezetvezetésről szóló sorozatunk harmadik részében Harmathy András szentendrei lelkipásztor a Biblia tanítását követve segít eligazodni a vezetői szereppel együtt járó dilemmák között.
„A keresztyénség legnagyobb kincse, hogy van jövője, mert Isten ígért jövendőt. Egyedül nekünk van érvényes jövőképünk, amelyet Isten részletesen megrajzolt nekünk” – írja Pocsaji Miklós, az Albertfalva-Kelenvölgyi Református Egyházközség lelkipásztora a Reformátusok Lapjában.
„Ha a táj emberi alkotás, akkor a táj képe ezerszer az, s bennünket ezer meg ezer ilyen manipulált tájkép vesz körül. Lassan inkább ezeket ismerjük, mint az eredetit, de legalábbis jobban kedveljük, mint az esetlegességekkel teli valóságot” – írja Nagy Károly Zsolt kulturális antropológus, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia főiskolai docense.
„A zsinatok világában milyen sok emberi és hatalmi tényező okozott zűrzavart, amit csak Isten gondviselése tudott nyugvópontra segíteni” – írja Lovász Krisztián, a Debrecen-Széchenyi kerti Református Egyházközség lelkipásztora a Reformátusok Lapja hasábjain.
Még ma is az 1938-as szerkesztési elvek szerint készül a Bibliaolvasó Kalauz, amelyet több mint ötvenezer példányban nyomtat ki minden évben a Kálvin Kiadó. Egy új kötet elkészítése közel kétéves folyamat, és több mint ötven ember munkájának eredménye.
Első, 2006-os megjelenése óta immár negyedik kiadásban vehetjük kézbe Szabó Imréné Szabó Éva Süt a nap című önéletírását, amely 2008-ban német fordításban is megjelent.
Jó hangulat, motivált résztvevők és felkészült előadók jellemzik a Tiszántúli Református Lelkésztovábbképző Intézet képzéseit. Fazakas Sándor intézetvezető szerint a lelkésznek egyfajta hidat kell felépítenie az életkérdések és az evangélium között. Ezt a hídépítést segítik az intézet képzései.
A hit a viharok ellenére is kiegyensúlyozott életet biztosít. Nagy István agrárminiszter a kihívások között tapasztalta meg, hogy a hétköznapok igazi próbatételeiben Isten szeretetére építhetjük az életünket. Ha meggyőződésünk nem látszik a tetteinkből, akkor teret engedünk a hamisságnak és annak a világnak, amelyet valójában magunk sem szeretnénk.
Már akkor is tartottak teremtésvédelmi ünnepet Telkibányán, mielőtt az meghonosodott volna a református egyházban. Az állandóságot kedvelő gyülekezet szinte egyidős a magyarországi reformációval, miközben templomuk hétszáz éves, temetőjük pedig különleges hagyomány őrizője. Most újra egy egész ország figyel majd az egykori bányavárosra, november 20-án ugyanis a vártemplomból szól Isten Igéje a Kossuth rádió hullámhosszán.
Nem mindig volt kedvelt hangszer az orgona a református templomokban. Hogyan vált mégis azzá? Improvizáltak vagy korálból játszottak a kántorok anno? Arra is fény derül, milyen állapotban vannak ma az orgonák, ugyanis Dosek Domokos egyházzenész kíváncsiságból fölmérte a Szatmári Református Egyházmegye hangszerállományát.
„Az ember tragédiájából ismert humanista bölcselőtől kezdve az Istennel egyenlő ellenségként küzdő hatalmasságon keresztül az ügyefogyott mókamesterig számos torz formában jelenik meg kultúránkban a Sátán személye”. Pataki András írásából többet is megtudhatunk a minket fenyegető ellenségről.
Ha egy elbeszélést ezzel a formulával kezdünk: „Egyszer volt…” vagy „Valamikor régen…”, vajon megtörtént-e mindaz, amit elbeszélünk? A mesék világán át a csodákig kalauzolja az olvasót Vitéz Ferenc a publicisztikájában, amelyben arra is választ kapunk, hogyan lesz az „egyszer volt”-ból mindörökké.
Nemrég jogásznak készülő fiatal egyetemistákkal beszélgettem olyan alapkérdésekről, mint az élet, szabadság, bűn, szeretet. Ezek ismerete alapvető és életformáló jelentőségű, mégis idegenkedéssel találkoztam. Isten szava már kevés ahhoz, hogy meggyőzzem őket, láttam, de talán a példa, a megtapasztalt, átélt csoda hatással lehet. Az MRE Zsinati Hivatal jogi osztályának vezetője, Badacsonyi Zoltán gondolatai.
Ha keresztyén szemmel fordulunk a tudományos eredmények felé, azok megerősítik a hitünket, ha nem keresztyénként, akkor nem térítenek meg – tartja Szabó Róbert, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetének igazgatója. Privilégiumnak véli, hogy tudósként beleláthat a teremtés folyamatába.
A Bibliával kel és fekszik, a Szentírás kitölti a napjai jelentős részét. Huszonötször tanította már végig a Bibliát a hallgatóinak, és a mai napig fedez fel benne új dolgokat. Hodossy-Takács Előd református lelkész, egyetemi tanár azt mondja, hogy önmagával mindig szigorúbb, mint a hallgatókkal, konokságát pedig egyáltalán nem bánja, sőt talán kicsit büszke is rá.
Missziós lehetőségként tekint intézményeire – bölcsődéjére, óvodáira és iskolájára – a Nyíregyháza-Városi Református Egyházközség, és úgy tűnik, a kitartó missziós munkának már látszik az eredménye. A hagyományait büszkén őrző gyülekezet most is készült a reformáció ünnepére, amely minden évben egy látványos eseménnyel ér véget.
Sose öregedj meg lelkileg! Szolgálj! – prédikálta Mike Sámuel baptista lelkipásztor az Újpalotai Református Egyházközség istentiszteletén. A Schweitzer Albert Református Szeretetotthonban a lelki fiatalság elixírjét jól ismerik. Az időseknek akad még teendő a bakancslistájukon.
Október 31-én ünnepeljük a reformáció napját annak tiszteletére, hogy 1517-ben Luther Márton Wittenbergben kiszögezte kilencvenöt tézisét a vártemplom ajtajára és ezzel elindította a reformációt. Hétköznapjainkra az egyház egyetemes papsága gyakorolja a legnagyobb hatást. Az egyedül hit általi megigazulás bibliai üzenetének újrafelfedezése megváltoztatta az egyház életét és tanítását. Harmathy András szentendrei lelkipásztor saját tapasztalatából vallja: gyülekezetének élete az imádság által újul meg.
Nagy tévedésünk, ha emlékünnepként nézünk vissza a reformáció időszakára. Az ugyanis egy folyamat kezdete volt. Nem azt ünnepeljük, hogy megtörtént, hanem hogy elkezdődött. És folytatódik, bennünk és rajtunk keresztül.
Az idős emberek többsége hűséges fajta. Kitartanak szövetségi kapcsolataikban, függetlenül attól, hogy azok jók vagy rosszak. Így a Barzillajok a kitartás jelképei, és stabilizáló szerepük van a gyülekezetben is. Örülnünk kell az idős testvéreknek, akik néha ugyan lehűtenek, hogy a helyes úton maradjon a közösség.