Vasárnap Steinbach József református püspök hirdette Isten Igéjét Szöul legnagyobb gyülekezetében, ahol mintegy hétezer-kétszáz hívő vett részt az istentiszteleten. Az igehirdetést magyar nyelvről Jeong Chae Hwa lelkipásztor fordította koreai nyelvre.
Az istentiszteleten egy kétezer fős énekkar és zenekar szolgált, valamint külön szólisták is közreműködtek.
A koreai református gyülekezet negyvenhat évvel ezelőtt alakult. Az alapító lelkipásztor, aki ma is él, szintén jelen volt az istentiszteleten. Különleges és megható találkozás, hogy az ő fia ma a gyülekezet lelkipásztoraként szolgál.
Az ünnepi alkalmon Steinbach József püspök átadta a Magyarországi Református Egyház ajándékát a gyülekezetnek, ezzel is kifejezve a magyar és koreai reformátusok közötti testvéri kapcsolatot.
Az istentisztelet a két egyház közötti testvéri közösség szép és emlékezetes alkalma volt.
Magyar egyházi delegáció utazott Szöulba
A koreai testvéregyházak képviselői szeretettel fogadták a dél-koreai fővárosban a magyar egyházi delegációt, amelynek tagja Steinbach József dunántúli református püspök, a Zsinat lelkészi elnöke, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa elnöke és Fischl Vilmos evangélikus lelkész, a szervezet főtitkára is.
Hálaadás, bizonyosság, imádság - Steinbach József püspök ezzel a címmel hirdette Isten igéjét, amelyet ide kattintva olvashatnak
3 Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok, 4és mindenkor minden könyörgésemben örömmel imádkozom mindnyájatokért, 5 mert közösséget vállaltatok az evangéliummal az első naptól fogva mind a mai napig. 6 Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.
(Fil 1,3−6)
Kedves Koreai Testvérek, itt a Myeongseongi Presbiteriánus Gyülekezetben!
Nagytiszteletű Kim Ha-na lelkipásztor úr, valamint a gyülekezet vezetői, és minden tagja a feltámadott Jézus Krisztusban!
Nagytiszteletű Jeong Chae Hwa lelkipásztor úr, aki a fordításban segít!
A mi Urunk nagy ajándékának, ugyanakkor megtiszteltetésnek élem meg, hogy az evangéliumot ebben a gyülekezetben hirdethetem.
Ez az Ige gyönyörű egységben, három témát hoz elénk: a hálaadást, a bizonyosságot és az imádságot. Olyan ez az Ige, mint egy gyönyörű, háromtételes, klasszikus zongoraszonáta.
Hálaadás
Pál hálát ad az első európai gyülekezetért, Filippiért. „Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok…” (3)
Gondoljunk bele, akkor az ismeretlen Pál átlépte Ázsia és Európa határát, és hozta az ismeretlen Krisztus, ismeretlen evangéliumát.
Közben emberek szíve megnyílt, gyülekezet jött létre a pogány világban.
Evangéliumi híd épült Ázsia és Európa közé.
Egy gyülekezet létrejötte, gyarapodása csoda; az volt akkor is, és az ma is.
Gyülekezet ott jön létre, ahol közösséget vállalnak Jézus Krisztus evangéliumával (6), és abban mindhalálig kitartanak (Jel 2,10)
A Szentlélek ajándéka a feltámadott Jézus Krisztusba vetett élő hit, valamint a Lélek ajándéka az Úrral és az egymással való közösség, és a szolgálat a világ felé.
Az evangélium pedig az örök élet öröme, a szabadulás jó híre, amely átjárja és boldoggá teszi már ezt a földi életet is, minden körülmények között.
Ez a hálaadás azonban jelenti az Ige egyházáért való hálaadást.
Dicsőség legyen az Úrnak, hogy Ő szólt, kilépett elérhetetlen világosságából, és kijelentette magát nekünk.
Ennek dokumentuma a Szentírás, testet öltése pedig Jézus Krisztus
Hála az Úrnak, hogy a mi hitünk nem valami homályos derengés Istenről, hanem az Úr Igéjén tájékozódó hit és élet, valamint evangéliumi öröm.
Nyugodtan helyettesítsük be Filippi helyébe ezt a gyülekezetet!
Hála azért, hogy Krisztusnak itt Koreában, azon belül ebben a nagy városban, és a városnak ezen a részén ilyen hatalmas gyülekezete van, amely Kim Sam-hwan lelkipásztor szolgálatával, 20 fővel indult, és íme, milyen csodát cselekedett a Szentlélek.
Hála azért, hogy húsz éve hivatalosan is összefoghatunk, erősödhetünk egymás hite által, közösen szolgálhatunk misszióban, diakóniában, hitébresztésben.
A Magyarországi Református Egyház csakis hálaadással gondolhat a Koreai Presbiteriánus egyházra, minden hitbéli, ébresztő, lelki és anyagi segítségre!
Bizonyosság
Pál második üzenete, a hálaadás nyomán, a bizonyosság. „Meg vagyok győződve, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, el is végzi azt…” (6)
Ez a meggyőződés a bizonyosság, ami nélkül nincs hit.
Isten a kezdeményező, Ő előbb szeretett minket.
Amit Ő elkezdett, azt véghez is viszi.
Isten elkezdte az üdvösség jó munkáját bennünk és általunk, és el is végzi azt!
Senki sem választhat el minket az Úr szeretetétől (Rm 8,28-39).
Ez a bizonyosság érvényes az egyéni hitünkre!
Isten elkezdte bennünk és általunk a legfőbb a jót, el is végzi azt:
Az üdvösség felé haladunk, már itt.
Bele ne feledkezzünk kudarcokba, bajokba; mert az Úréi vagyunk!
A Heidelbergi Káté 1. kérdés felelete vall erről hiteles meggyőződéssel.
Ez a bizonyosság ugyanakkor vonatkozik a gyülekezeteinkre, az egyházra.
Isten megtartja az Ő népét ebben a világban, a világ kezdetétől fogva annak végéig, így ezt a gyülekezetet is.
Ezt a Heidelbergi Káté 54. kérdés felelete vallja meg így.
Jézus Krisztus ügye életet, egységet, békességet, üdvösséget ajándékozó, győztes ügy.
Mi ennek a győztes ügynek a szolgái lehetünk.
Ez ad örömöt nekünk mindenkor (Fil 4,4)
Imádság
Ez a bizonyosság egy szilárd bizonyosság, de nem öntelt bizonyosság.
Ezt a bizonyosságot naponta könyörögve el kell kérni az Úrtól.
Ez a hit harca.
Tehát a hálaadás és bizonyosság mellett Pál harmadik fontos üzenete Igénkben az imádsággal kapcsolatos.
Pál maga is rendszeresen könyörgött a Filippiben élő testvérekért, és erre buzdít minden hívő testvért: „Mindenkor minden könyörgésemben örömmel imádkozom mindnyájatokért…” (3)
Ez a gyülekezet is a rendszeres hajnali imádságok által kezdett el növekedni!
Az Ige kapcsán beszélhetnénk általánosan az imádságról.
Az imádság az a lehetőség, amikor mindenestül odajárulhatunk az Úr elé.
Az imádság során betagolódunk az Isten tökéletes rendjébe: szentté leszünk.
Az imádságban megszentelődnek és helyükre kerülnek a dolgaink.
Az imádságban leborulunk az egyetlen Úr előtt, aki felemel bennünket, megáldja munkánkat!
Az imádságban az örökkévalóság tágasságába kerül mulandó életünk.
Itt azonban az apostol az imádság egy fontos részét emeli ki, amit „közbenjáró könyörgésnek” nevezünk.
Ez azt jelenti, hogy imádkozzunk egymásért, tartsuk számon egymást, és vigyük oda egymást konkrétan és rendszeresen az Úr elé!
Könyörögjünk a Krisztus ügyéért és az evangélium terjedéséért; könyörögjünk ezért a gyülekezetért, a Koreai Presbiteriánus Egyházért!
Könyörögjünk, hogy áldássá lehessünk a világban: az üdvösség, az élet, a békesség, a hit, remény és szeretet követei!
A könyörgés lényege ugyanis éppen az, hogy az Úr hatalmas, mi pedig picik vagyunk.
Az Úr nélkül semmit sem cselekedhetünk! (Jn 15,5).
Cselekedj Urunk, bennünk és általunk!
Áldott Istenünk, áldj meg bennünket, hogy áldássá lehessünk!
A könyörgés pedig mindig reménységgel és örömmel ajándékoz meg minket.
Az Úrban nincs reménytelen helyzet!
*
Kedves Testvérek!
Az Úr áldjon meg bennünket a hálaadás, a bizonyosság és az imádság ajándékaival, mindenkor és mindenhol.
Ámen.