„Kiváltság számomra, hogy közöttük szolgálhatok”

Mióta látja el az argentínai szolgálatot?

Tizenhatodik éve megyek ki évente egyszer vagy kétszer egy hónapra Argentínába. Általában márciusban és novemberben utazom a magyar református gyülekezethez, kijelölt délutánokon pedig online istentiszteletet tartunk. Most szeptemberben lesz a huszadik alkalom, hogy közöttük szolgálhatok, ami egyben ünnepi esemény. Idén lesz hetven éve, hogy az Argentínai Magyar Református Egyház megkapta az államtól a hivatalos elismerő okmányt, viszont már 1938-ból van magyar keresztelői feljegyzés az ország északi részéből. Argentína különböző régióiba kerültek ki azok a magyarok, akik a háborús körülmények miatt menekültek el otthonról. Kiváltság számomra, hogy beleláthatok az ott élő magyarok életébe és szolgálhatok közöttük.

Hogyan került kapcsolatba az Argentínában élő magyar reformátusokkal?

Az Úristennek különleges módszerei vannak arra, hogy az ember lépteit igazgassa és mutassa az irányt. A kilencvenes évek elején néptáncos-népdalénekes voltam, részt vettem a férjemmel együtt a dél-amerikai magyar tánctalálkozón. Benedek-Micsinay Mária családjánál, a Buenos Aires-i gyülekezet gondnoka családjánál voltunk elszállásolva. Amikor látták, hogy mi is imádkozunk evés előtt, kiderült, hogy reformátusok vagyunk, a férjem pedig teológus, úgyhogy jó barátság alakult ki közöttünk. Eleinte leveleztünk, de hiányzott az élő kapcsolat, ezért amikor családi látogatásra Magyarországra utaztak, igyekeztünk személyesen találkozni. Mária lányával, Benedek Zsuzsannával újra találkoztam egy svédországi magyar táborban, ahol báboztam a gyerekeknek. Akkor ért véget egy magyar lelkész házaspár külföldi szolgálata, így nem volt lelkészük, ezért megkérdezte, tudnék-e náluk szolgálni, a szombati magyar iskolájukban besegíteni, a cserkészeknek bábozni. Szívesen segítettem a közösségi munkában, örömmel részt vettem a versklub, a kórus alkalmain, és azóta rendszeressé váltak a látogatások.

Hogyan ápolják a kapcsolatot, amikor Argentínában van?

Csodálatos és különleges sorsú, rendkívül művelt embereket ismertem meg. Több nyelvet beszélnek, és kívülről szavalnak magyar verseket is. Előfordult, hogy az istentiszteleten Ady-verset idéztem, és az egész gyülekezet fejből mondta velem. A személyes alkalmainkon körülbelül harmincan szoktunk összejönni vasárnaponként. Vannak köztük evangélikusok, katolikusok, Istent kereső érdeklődők is. Amikor kint vagyok, igyekszem mindenkit meglátogatni, hetente egyszer a magyar idősek otthonába is elmegyek. Az istentiszteletek mellett bibliaórát tartunk, énekléssel, versolvasással, szeretetvendégséggel. Néha családi bibliaórát és közös programokat szervezünk. Gyakoriak az istentisztelet után a közös ebédek. Odaadó szolgálattal vannak a gyülekezeti tagok, amelynek a motorja a gondnok, Benedek-Micsinay Mária. Az ő bátorító, szervező gondolkodása, mindig újrakezdő életereje, hite tartja lendületben a gyülekezetet. Ez egy váz, amire lehet építeni, és élővé válik a gyülekezet. Korábban három magyar gyülekezet volt az argentin fővárosban, templomokat építettek, eleinte szolgáltam az evangélikus és a katolikus templomban is. Az evangélikus különösen szép, a mennyezetére a Göncölszekeret és a csillagos égboltot festették. A déli féltekén nem látható ez a csillagkép, és azért festették fel, mert így olyan, mintha otthon lennének. Ma már sajnos nincsenek állandó magyar lelkészek és papok Argentínában. Meseszép kis református templomuk van, kalotaszegi hímzéses Igék borítják a falakat. A gyülekezet eladta a nagy, belvárosi régi templomot, mert túl messze volt a magyarok lakta körzethez, és a „magyar” utcában vásárolt egy családi házat, amit átalakított templommá – egy utcában a magyar klubbal és a szombati iskola, illetve cserkészet központjával. Lélekemelő, hogy mennyire fontos nekik a magyar igehirdetés, hogy a saját nyelvünk, énekünk, verseink, a magyar gondolkodás, azaz a magyar kulturális gyökerekbe kapaszkodás bástyája az istentisztelet. Odahaza azt mondják a hívek, hogy nem megyünk templomba, mert hideg van vagy meleg van, vagy öregek vagyunk már. Ők pedig elhozatják a magyar öregotthonból az érdeklődőket, és előfordul, hogy tolókocsival hozzák el a gyerekek a szülőket. A templom kicsi, és előfordul, hogy valakinek csak állóhely jut.

A gyülekezet hogyan éli meg a közösségi és hitéletét állandó lelkipásztori jelenlét nélkül?

A gyülekezet akkor is működik, ha nincs velük magyar lelkipásztor. Szoros kapcsolat köti össze az Argentínában élő magyarokat. Többen közülük együtt voltak cserkészek, együtt jártak szombati magyar iskolába és más alkalmakra, táborokba, bálokra. Egy nagy családhoz tudnám hasonlítani őket, bár a fiatalok közül sokan máshová költöztek. Az ott élő magyarok a hétköznapokon is tartják a kapcsolatot egymással, erős a magyar közösség, vannak versklubjaik, különböző találkozóik, sok-sok ünnepi műsoruk, nagyon aktív a cserkészet, a tánccsoport, van népi zenekar is. A gyülekezet havonta egyszer Igét olvas, és énekel lelkész nélkül is a templomban. Tizenkétezer kilométerre a hazától különleges íze van a 90. zsoltárnak: „Tebenned bíztunk elejitől fogva...” Egy spanyol ajkú lelkész időnként elmegy hozzájuk istentiszteletet tartani, amit szintén ők szerveznek meg. Egymásról és másokról is gondoskodnak. Célirányosan adakoznak, sérült gyermekek intézményeit és a őslakósokat is támogatják. Volt, hogy én is elmehettem Chaco tartományba, ahol találkoztam az ottani magyar leszármazottakkal, és egy őslakosiskolában báboztam is, bár erre nem készültem előzetesen, így nem vittem bábokat, ott rögtönöztem. Dinnyékkel és különböző zöldségekkel, gyümölcsökkel játszottam el a teremtéstörténetről szóló bábelőadást, spanyolul. Tanítottam a gyerekeknek néhány magyar népi játékot: maradandó élmény volt. Amikor hazaértem, a buenosi, hetényi és marcelházi gyülekezetben gyűjtést szerveztünk háromszáz fogkefére és almára a gyerekeknek.

Kiemelte a személyes kapcsolatok fontosságát és hogy kéthetente vasárnap online is tartanak istentiszteletet. Ezek mióta és hogyan zajlanak?

A koronavírus-járvány óta működik, már a századik alkalomhoz közelítünk. Az istentisztelethez mindenki onnan csatlakozik, ahol éppen van. Nem ritkán a világot átölelő találkozások jönnek ilyenkor létre. Volt már olyan istentisztelet, hogy én Hetényből, a gyülekezet tagjai pedig Mexikóból, Budapestről, Erdélyből csatlakoztak, vagy éppen New Yorkból, mert a gyermekeik szerteszét vannak a világban, és éppen őket látogatták meg. Általában tíz és húsz közötti ilyenkor a létszám, akik részt veszünk a zoom-istentiszteleten. Van egy virtuális énekeskönyvünk, amit az aznapi igeszakasszal együtt elküldök mindenkinek. Aki a gyülekezetből éppen szolgálatos, megosztja a többiekkel, így mindannyian láthatjuk, hogy mit olvasunk vagy éneklünk. Az istentiszteleteket felvesszük, így aki nem tud élőben velünk tartani, az később meghallgathatja azokat.

Idén lesz hetvenéves az Argentínai Magyar Református Egyház. Hogyan készülnek a jubileumi alkalomra?

Legközelebb szeptemberben utazom a Buenos Aires-i gyülekezethez. Akkor tartunk majd ünnepi istentiszteletet, az alkalomra emlékkönyvet is készít a gyülekezet. Hálásak vagyunk Sógor Csabának, a Zsinati Hivatal Kárpát-medencei és diaszpóraosztályának vezetőjének a biztatásáért és segítségéért, aki szívén viseli a Buenos Aires-i gyülekezet sorsát, odafigyel a diaszpórában élőkre, és a kiadvány létrehozásában is segít. A gyülekezet éppen az emlékkönyvhöz gyűjt anyagot, ebben is összefognak.