Az EVT állásfoglalása az európai menekültekről

Az Egyházak Világtanácsa is megszólalt a menekültkérdésben. A keresztyén világszervezet főtitkára, Olav Fykse Tveit szeptember 4-én nyilatkozatban fordult a nyilvánossághoz, melynek magyar fordítását teljes terjedelmében közöljük. A szervezet az érintett országokban látogatást is tervez, szolidaritása kifejezéseképpen.

Európa országai napjainkban a legsúlyosabb menekültkrízissel szembesülnek a második világháború óta. Az együttérzés és a konkrét akciók tragikusan elégtelennek tűnnek a nyomasztó szükség enyhítésére, annak ellenére, hogy nap mint nap érkeznek beszámolók Európa partvidékein és határain történt tragédiákról – nem is beszélve azokról az országokról, ahonnan az emberek menekülni kényszerültek a konfliktusok, elnyomás és szélsőséges szegénység miatt.

A jelenlegi helyzetben feltétlenül, sőt kritikusan szükséges, hogy valamennyi európai ország vállaljon felelősséget azoknak a befogadásában és támogatásában, akik menedéket, biztonságot és jobb jövőt keresnek maguknak és családjuknak. Ez nem lehet csak azoknak az országoknak a feladata, ahol a menekültek elsőként lépnek Euróba területére.

A reménytelen helyzetben lévő emberekért felelősséget vállalni csak diszkrimináció nélkül lehet, semmi más kritériumot nem vizsgálva, csak a szükségüket. Elképedve értesültünk olyan országokról, amelyek vallási alapon utasítanak vissza menekülteket.

Az aktuális helyzet mind Nyugat-, mind Kelet-Európa emberi méltóság és emberi jogok iránti elkötelezettségét próbára teszi. Az emberi értékeink és keresztyén örökségünk próbájáról van szó.

Vannak egyházak, amelyek ebben a helyzetben is komoly, esetenként lehetőségeiket is meghaladó felelősséget vállalnak magukra. Az EVT számos érintett országban élő tagegyháza nyújt támogatást a menekülteknek és migránsoknak, és hívja fel egyben gyülekezetek és állami szervek figyelmét a könyörületes válasz szükségességére, akkor is, ha forrásaik korlátozottak és saját nehézségekkel küzdenek. Az EVT bátorítja a tranzit- és célországok egyházait erőfeszítéseikben, hogy az idegeneket befogadják és példát adjanak a szélsőséges szükségben lévő emberek iránti könyörületre. Ökumenikus és nemzetközi összefogásra van szükség annak biztosítására, hogy ezek az erőfeszítések a lehető legnagyobb mértékben enyhítsék a szörnyű szenvedést.

A menekültek és áttelepített emberek támogatása iránti elkötelezettség az EVT és tagegyházai számára a szervezet eredeti helyzetéből és elhívásából fakad. Amikor az Egyházak Világtanácsát 1948-ban megalapították, a második világháború katasztrofális humanitárius következménye még élő valóság volt. A nemzetközi közösség még küzdött a fegyveres konfliktusok és emberiség elleni bűncselekmények okozta tömeges áttelepítések hatásaival. Az egyházak és erre szakosodott szolgálataik kulcsszerepet játszottak abban, ahogy erre az előzmény nélküli szenvedésre humanitárius választ adjanak, és azóta is elől járnak a menekültek és migránsok segítésében, legyen szó katasztrófa elhárításról vagy hosszú távú támogatásról.

Ez az elkötelezettség ma is megmutatkozik a világ számos részén. Az elmúlt napokban magam is megtapasztalhattam, hogyan reagálnak a menekültek és az országukon belül áttelepítettek helyzetére a helyi egyházak Dél-Amerikában.

Az EVT a jövőben is arra fogja buzdítani az egyházakat világszerte, hogy fedezzék fel újra identitásukat, egységüket és elhívásukat az idegenek egyházaként. Mert Jézus Krisztus egyháza vagyunk, aki gyermekként maga is menekült volt (Máté 2,13).

„Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok” (Mt 25,35)

Dr. Olav Fykse Tveit, az EVT főtitkára

Külügyi Iroda, forrás: www.oikoumene.org