Egy nehéz műszak utáni magányos este, néhány dal a lejátszási listában, és egy élet gyökerestül megváltozott. Csaba Tibor, azaz Tibes nyers őszinteséggel beszél arról, hogyan lett a bulizós éjszakákból mély hitélet, miként lehet felállni az emberi csalódásokból, és hogyan válik a hiphop a mai generáció számára közérthető, élő üzenetté.
Mi volt az a pont az életében, amikor átadta az életét Istennek?
2016. szeptember 17. a megtérésem időpontja. Életemben először aznap hallottam kortárs módon Jézus Krisztus megváltásáról, ami szó szerint természetfeletti erővel hatott rám. Attól a pillanattól tudom azt mondani, hogy hitre jutottam. Egy ima formájában átadtam az életemet Istennek, ami a jelek szerint szívben is megtörtént, azóta ugyanis ezen az úton járok.
Milyenek voltak a mindennapjai a megtérése előtt?
Bulizós voltam, mondhatom úgy, hogy a társaság középpontja. Mivel addigra már dolgoztam, a bulik ritkultak, de rendszeresen iszogattam otthon egymagamban is, pláne egy-egy nehezebb műszak után. A megtérésem előtti közvetlen időszakban rengeteget voltam egyedül, ami sokat segített abban, hogy legyen időm gondolkodni és feltenni az élet nagy kérdéseit. Rengeteg zenét hallgattam, főleg hiphopot, és néhány hónappal a megtérésem előtt rátaláltam a keresztény rapre. Végül ez vezetett oda, hogy kifejezetten elkezdtem érdeklődni Isten és a keresztény hit iránt.
Volt olyan időszak, amikor megingott a hite? Mi segített visszatalálni?
Komolyabb megingásom nem volt. Inkább azt mondanám, hogy emberekben és rendszerekben csalódtam többször, ennek a feldolgozása a mai napig tart. Ami igazán segített, az a visszatérés az alapokhoz: elkezdtem lebontani a kulturálisan megtanult dolgokat, és megvizsgáltam, valóban Jézus-e a fundamentuma az életemnek. A Szentírással és az Istennel való folyamatos, szoros kapcsolattal igyekszem újra és újra szétválasztani az Úr személyét az emberi tényezőktől. Van is egy erről szóló sorom az egyik dalomban: „Emberekben csalódok csak, benned nem.”
Mit jelent ma Jézus követése a mindennapokban?
Azt, hogy Jézus szeretete révén egyre inkább olyanná váljak, mint ő. A tanítványoknak is azt mondta az utolsó vacsorán: az szereti őt, aki nemcsak hallgatja, hanem meg is tartja az ő tanítását. Hiszem, hogy Isten szeretete és kegyelme a kulcs minden olyan belső változáshoz, ami által jobb emberré válhatunk. Ezzel együtt a tőlünk telhető legtöbb emberi erőfeszítést is meg kell tennünk azért, hogy ne csak a szavaink, hanem a tetteink is tanúskodjanak a hitünkről. A napi ima, a bibliaolvasás és a rendszeres istentiszteletre járás mellett igyekszem minden egyes nap figyelni arra, hogy a gyakorlatban is Isten előtt kedvesen éljek. Az irgalmas samaritánus példája szerintem kiválóan mutatja, mi a valódi feladatunk a hétköznapokban, és mivel foglalkozunk sokszor helyette.
Hogyan kapcsolódik össze a zene és a hite, és mit szeretne átadni a hallgatóságnak?
A kettő kéz a kézben jár, hiszen a hiphop amolyan „ami a szíveden, az a szádon” műfaj. Mivel Isten áll az életem középpontjában, nem tudok nem róla beszélni vagy rappelni. Az a célom, hogy minél több embert közelebb hozzak Jézushoz azáltal, hogy a bibliai üzeneteket mai formában adom át nekik. Remélem, hogy hozzám hasonlóan mások megtérésében is kulcsszerepet játszhat a zene.