„megkeményítem a szívét, és nem akarja majd elbocsátani a népet…” 2Móz 4,18–31
18 Ekkor Mózes visszament Jetróhoz, az apósához, és így szólt hozzá: Szeretnék visszamenni testvéreimhez Egyiptomba, hadd lássam, élnek-e még? Jetró így felelt Mózesnek: Menj el békével! 19 Az Úr ugyanis azt mondta Mózesnek Midjánban: Menj vissza Egyiptomba, mert meghaltak mindazok az emberek, akik halálra kerestek téged. 20 Ekkor fogta Mózes a feleségét és fiait, szamárra ültette őket, hogy visszatérjen Egyiptom földjére. Isten botját is kezébe vette Mózes. 21 Mert ezt mondta az Úr Mózesnek: Amikor visszamégy Egyiptomba, ügyelj arra, hogy megtedd a fáraó előtt mindazokat a csodákat, amelyekre képessé tettelek. Én ugyan megkeményítem a szívét, és nem akarja majd elbocsátani a népet, 22 de te mondd meg a fáraónak: Így szól az Úr: Izráel az én elsőszülött fiam. 23 Azért azt mondom neked, hogy bocsásd el az én fiamat, hadd szolgáljon áldozattal engem! Ha nem akarod őt elbocsátani, akkor megölöm a te elsőszülött fiadat. 24 Útközben történt, az éjjeli szálláson, hogy rátámadt az Úr, és meg akarta ölni. 25 De Cippóra fogott egy éles követ, levágta fiának az előbőrét, Mózes combjához érintette, és így szólt: Véren szerzett vőlegényem vagy! 26 Akkor eltávozott tőle az Úr. Cippóra akkor a körülmetélés miatt nevezte így Mózest: Véren szerzett vőlegény. 27 Áronnak pedig ezt mondta az Úr: Menj Mózes elé a pusztába! Ő elment, és találkozott vele az Isten hegyénél, és megcsókolta őt. 28 Mózes elbeszélte Áronnak mindazokat az igéket, amelyekkel az Úr elküldte, és mindazokat a jeleket, amelyeket megparancsolt neki. 29 Azután elment Mózes és Áron, és összegyűjtötte Izráel fiainak összes véneit. 30 Áron elmondta mindazt, amit az Úr mondott Mózesnek, Mózes pedig bemutatta a jeleket a nép előtt. 31 A nép pedig hitt. Amikor meghallották, hogy az Úr számon tartja Izráel fiait, és meglátta nyomorúságukat, meghajoltak és leborultak.
Bibliaolvasó Kalauz – Szentgyörgyi László igemagyarázata
Mózes visszatér Egyiptomba és eleget tesz a küldetésnek, annak ellenére, hogy a kezdeti sikertelenség „kódolva van”. Maga Isten mondja a fáraóról: „megkeményítem a szívét, és nem akarja majd elbocsátani a népet…” (22) Bizony, az Istentől kapott és elvállalt feladatunk, szolgálatunk olykor nehezített pályán történik, de az állhatatosság gyümölcse lehet az akkoriak megtapasztalása: „az Úr számon tartja Izráel fiait”. Jelen van, vezet, ha kell, harcol értünk.
RÉ21 57 • IÉ Mk 12,28–34 • Zsolt 138
Úrvacsorai ének | 357 | Buzdulj mély hálára, lelkünk
Heti zsoltárének | 56 | Kegyelmezz meg nekem, én Istenem
„Pilátus megkérdezte tőlük: De mi rosszat tett? Azok pedig még hangosabban kiáltották: Feszítsd meg!” Mk 15,1–19
1 Korán reggel azonnal határozatot hoztak a főpapok a vénekkel és az írástudókkal együtt, vagyis az egész nagytanács. Azután Jézust megkötözve elvitték, és átadták Pilátusnak. 2 Pilátus pedig megkérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? Ő így válaszolt neki: Te mondod. 3 A főpapok hevesen vádolták őt. 4 Pilátus ismét megkérdezte tőle: Nem felelsz semmit? Nézd, mennyire vádolnak! 5 Jézus pedig többé semmit sem válaszolt, ezért Pilátus elcsodálkozott. 6 Ünnepenként pedig szabadon szokott bocsátani nekik egy foglyot, akit kértek. 7 Volt akkor egy Barabbás nevű fogoly a lázadók között, akik a lázadás idején gyilkosságot követtek el. 8 A sokaság tehát felmenve Pilátus elé kérte, hogy tegyen eleget a szokásnak. 9 Pilátus pedig megkérdezte tőlük: Akarjátok, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát? – 10 mert tudta, hogy irigységből szolgáltatták ki Jézust a főpapok. 11 A főpapok azonban felbujtották a sokaságot, hogy inkább Barabbás elbocsátását követeljék. 12 Pilátus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: Mit tegyek akkor azzal, akit a zsidók királyának mondotok? 13 Azok ismét felkiáltottak: Feszítsd meg! 14 Pilátus megkérdezte tőlük: De mi rosszat tett? Azok pedig még hangosabban kiáltották: Feszítsd meg! 15 Pilátus pedig, minthogy a sokaság kedvére akart tenni, szabadon bocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy megfeszítsék. 16 A katonák bevitték őt a palotába, azaz a helytartóságra, és összehívták az egész őrséget. 17 Bíborszínű köpenyt adtak rá, és tövisből font koronát tettek a fejére, 18 és elkezdték köszönteni: Üdvöz légy, zsidók királya! 19 Nádszállal verték a fejét, leköpdösték, és térdhajtással hódoltak előtte.
Az Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata
(14) „Pilátus megkérdezte tőlük: De mi rosszat tett? Azok pedig még hangosabban kiáltották: Feszítsd meg!” (Mk 15,1–19)
Olyan korban olvassuk ezeket a sorokat, amikor a nagyság, a sikeresség fokmérője az, ki a hangosabb, vagy ki mellett áll nagyobb tömeg. Amióta a megszokott tapasztalati világunk online függelékkel egészült ki, ez még inkább igaz. A leghatalmasabb tényező a követőszám, a legnagyobb elérés, a lájkok és megosztások adják a mércét. Rémisztő olvasni, hogyan fordult szembe az ember ott, Jeruzsálemben a jóval, az igazzal, a szenttel. Olyan emberek, akik egyébként éheztek és szomjaztak a jóságra, az igazságra, a szentségre, megvezethető tömeggé összecsúszva Barabbást engedik el. Nem, az egyén sem jobb a tömegnél. És nem, ma sem jobb a helyzet. De együtt vagy önmagunkban, mi, emberek Isten nélkül csak hangosabban és messzebbre hatva tesszük ugyanazt a rosszat. Ahhoz, hogy Jézust válasszuk barabbásaink helyett, a Szentlélek vezetése szükséges, a Megváltó követése és az Atya egyre jobb megismerése. Meghallani azt az Istent, aki a jót nem tömegben és hangerőben méri – ez a feladatunk, ma is, holnap is.
