„Majd azt mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek, amelyet most szerzek veletek és minden élőlénnyel, amely veletek van, minden nemzedékkel örökre: szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, amelyet most a földdel megkötök.” 1Móz 9
1 Isten megáldotta Nóét és fiait, és ezt mondta nekik: Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek be a földet! 2 Féljen és rettegjen tőletek minden földi állat és minden égi madár, kezetekbe adom őket minden földi csúszómászóval és a tenger minden halával együtt. 3 Minden, ami csak él és mozog, legyen a ti eledeletek! Nektek adom mindezt éppúgy, mint a zöld növényt. 4 De ne egyétek a húst az éltető vérrel együtt! 5 Bizony, számon kérem a benneteket éltető vért! Minden állattól számon kérem azt, és az embertől is számon kérem az ember életét: egyik embertől a másikét. 6 Aki ember vérét ontja, annak vérét ember ontja. Mert Isten a maga képmására alkotta az embert. 7 Ti azért szaporodjatok, sokasodjatok, népesítsétek be a földet, sokasodjatok rajta! 8 Isten azt mondta Nóénak és fiainak: 9 Íme, szövetségre lépek veletek és utódaitokkal, 10 meg minden élőlénnyel, amely veletek van: madárral, jószággal és minden szárazföldi vaddal, mindennel, ami a bárkából kijött, minden földi élőlénnyel. 11 Szövetségre lépek veletek, és egyetlen élőlény sem pusztul el többé özönvíz miatt, mert nem lesz többé özönvíz, hogy elpusztítsa a földet. 12 Majd azt mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek, amelyet most szerzek veletek és minden élőlénnyel, amely veletek van, minden nemzedékkel örökre: 13 szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, amelyet most a földdel megkötök. 14 Amikor felhővel borítom be a földet, és feltűnik a szivárvány a felhőn, 15 akkor visszaemlékezem a szövetségemre, amelyet veletek és minden élőlénnyel kötöttem, amely testben él, és nem válik többé a víz özönvízzé minden élőlény pusztulására. 16 Ha ott lesz a szivárvány a felhőn, látni fogom, és visszaemlékezem az örök szövetségre, amelyet Isten kötött minden élőlénnyel, amely testben él a földön. 17 Akkor ezt mondta Isten Nóénak: Ez lesz a jele annak a szövetségnek, amelyet minden földi élőlénnyel kötöttem. 18 Ezek voltak Nóé fiai, akik kijöttek a bárkából: Sém, Hám és Jáfet. Hám Kánaán ősatyja. 19 Ezek hárman Nóé fiai, és ők népesítették be az egész földet. 20 Nóé, a földműves volt az első, aki szőlőt ültetett. 21 Egyszer bort ivott, megrészegedett, és meztelenre vetkőzött a sátrában. 22 Hám, Kánaán ősatyja meglátta apja szemérmét, és elmondta kint levő két testvérének. 23 Akkor Sém és Jáfet fogták a ruháját, a vállukra terítették, s háttal bemenve betakarták apjuk szemérmét, de elfordították arcukat, és így nem látták apjuk szemérmét. 24 Amikor Nóé kijózanodott, és megtudta, hogy mit tett vele a kisebbik fia, 25 ezt mondta: Átkozott Kánaán! Szolgák szolgája legyen testvérei között! 26 Ezután ezt mondta: Áldott az Úr, Sémnek Istene! Legyen Kánaán a szolgája! 27 Terjessze ki Isten Jáfetet, lakjék Sém sátraiban! Legyen Kánaán a szolgája! 28 Az özönvíz után Nóé még háromszázötven évig élt. 29 Nóé teljes életkora kilencszázötven év volt, amikor meghalt.
Bibliaolvasó Kalauz – Kustár Zoltán igemagyarázata
Az ember nem lett jobb az özönvíz után, Isten mégsem pusztítja el többé miatta a világot. De akkor hogy jön rendbe az, amit elrontott a bűn? Úgy, hogy Isten a Szentírásban feltárta előttünk a szeretet parancsát, majd feláldozta értünk a fiát. Ő nemcsak a káosz vizeit fékezte meg, de a halált is legyőzte, megtörve a bűn erejét, hogy semmi, de semmi el ne szakíthasson bennünket az ő szeretetétől. Nem erővel, nem erőszakkal, de a hit és a Lélek által!
RÉ21 141
Napi ének | 800 | Mindeddig vélem volt az Úr
„…látva a hitüket…” Mk 2,1–12
1 Néhány nap múlva ismét elment Kapernaumba, és elterjedt a híre, hogy otthon van. 2 Erre olyan sokan gyűltek össze, hogy még az ajtó előtt sem volt hely; ő pedig hirdette nekik az igét. 3 Oda akartak hozzá menni egy bénával, akit négyen vittek. 4 De mivel a sokaság miatt nem vihették őt hozzá, megbontották a tetőt ott, ahol ő volt, és a résen át leeresztették az ágyat, amelyen a béna feküdt. 5 Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: Fiam, megbocsáttattak a te bűneid. 6 Ott ültek néhányan az írástudók közül, és így tanakodtak szívükben: 7 Hogyan beszélhet ez így? Istent káromolja! Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül? 8 Jézus lelkében azonnal felismerte, hogy így tanakodnak magukban, és ezt mondta nekik: Miért tanakodtok így szívetekben? 9 Melyik a könnyebb? Azt mondani a bénának, hogy megbocsáttattak a te bűneid, vagy azt mondani, kelj fel, vedd az ágyadat és járj? 10 Azért pedig, hogy megtudjátok, az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön – így szólt a bénához: 11 Neked mondom, kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza! 12 Az pedig felkelt, azonnal felvette az ágyát, és kiment mindenki szeme láttára; úgyhogy ámulatba estek mind, dicsőítették Istent, és ezt mondták: Ilyet még sohasem láttunk!
Az Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata
(5) „…látva a hitüket…” (Mk 2,1–12)
Beszédes jelenet játszódik le a szemünk előtt mai Igénkben. Jézus általában nyilvános helyeken működött, most azonban abba a kapernaumi házba gyűlik egyre nagyobb tömeg, ahol „otthon” volt. Kegyesek és hitetlenek, keresők és helyezkedők, és „ott ültek néhányan az írástudók közül” is, akik lesték, miként köthetnének bele – a magánszférát sem tisztelve nyomulnak hozzá. Jézus engedi megsérteni személyes szabadságát, ebédidejét, mindenkinek rendelkezésre áll, ott és akkor is Igét hirdet. Azt akarja, hogy inkább az Igére figyeljenek, hogy a jelek nagy bősége el ne nyomja a tanítást (Kálvin). Ezt a képet töri meg a meghökkentő esemény: egy bénát négy társa a lapostető megbontásával engedi le a szoba közepére. A hit és szeretet leleményes, megtalálja a módját, hogyan férjen Jézushoz akkor is, ha a „hivatalosok” és bámészkodók elállják az utat. „Látva hitüket” – az eredeti szöveg jelentése: Jézus látta a segítők hitében a béna hitét is. „Soron kívül”, szava hatalmával hirdet bűnbocsánatot ennek az embernek és állítja őt talpra. Csak a bűnbocsánat békíthet meg Istennel és egymással, hogy aztán talajt kaphassunk a lábunk alá. Vajon képmutatásommal akadályozom a Jézushoz jutást, vagy utat török hozzá a rászorultak számára is?
