„...irgalmat nyertetek...” Róm 11,25–32
25 Nem szeretném, testvéreim, ha önmagatokat bölcseknek tartva nem vennétek tudomásul azt a titkot, hogy a megkeményedés Izráelnek csak egy részét érte, amíg a népek teljes számban be nem jutnak, 26 és így üdvözülni fog az egész Izráel, amint meg van írva: „Eljön Sionból a Megváltó, eltávolítja a hitetlenséget Jákób házából, 27 és én ezt a szövetségemet adom nekik, amikor eltörlöm bűneiket.” 28 Az evangélium miatt tehát Isten ellenségei tiértetek, de a kiválasztás miatt kedveltek az ősatyákért, 29 mert megbánhatatlanok az Isten ajándékai és az ő elhívása. 30 Mert ahogyan ti egykor engedetlenek voltatok Istennel szemben, most pedig irgalmat nyertetek az ő engedetlenségük révén, 31 úgy ők is engedetlenek most, hogy a nektek adott irgalom révén végül ők is irgalmat nyerjenek. 32 Mert Isten mindenkit egybezárt az engedetlenségbe, hogy mindenkin megkönyörüljön.
Bibliaolvasó Kalauz – Némethné Sz. Tóth Ildikó igemagyarázata
Önteltség helyett őszinte alázattal lehet csak megérteni Isten irgalmának a titkát: származásra és állítólagos érdemekre való tekintet nélkül mindenki ítélet alatt van, mert senki sem méltó a tökéletes és szent Isten szeretetére, közelségére. De Krisztus éppen azon tud könyörülni, aki bűnbánattal belátja és megvallja méltatlanságát. Ilyenkor irgalmas szeretetének nincs sem gátja, sem határa.
RÉ21 47
Pünkösdi ének | 547 | Szentlélek, öröm Lelke
„…senki se merjen közeledni az Úrhoz, aki illetéktelen…” 4Móz 17
1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 2 Mondd meg Eleázárnak, Áron főpap fiának, hogy szedje ki a szenesserpenyőket a tűzből, mert meg vannak szentelve, a bennük levő szenet pedig szórd széjjel. 3 Ezeknek a szenesserpenyőiből, akik az életükkel fizettek vétkükért, készítsetek vékonyra kalapált lapokat az oltár beborítására, mert az Úr színe elé vitték őket, és ezért szentek. Legyenek jellé Izráel fiai számára. 4 Fogta azért Eleázár pap a rézserpenyőket, amelyeket odavittek azok, akik elégtek, és vékonyra verette azokat az oltár beborítására, 5 emlékeztetőül Izráel fiainak, hogy senki se merjen közeledni az Úrhoz, aki illetéktelen, mert nem Áron utódai közül való, és mégis illatáldozatot akar bemutatni. Ne járjanak úgy, mint Kórah és csoportja, akit előre figyelmeztetett Mózes által az Úr. 6 Másnap azonban zúgolódni kezdett Izráel fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen, és ezt mondták: Ti öltétek meg az Úr népét! 7 Amikor azonban egybegyűlt a közösség Mózes és Áron ellen, majd a kijelentés sátra felé fordultak, hirtelen betakarta azt a felhő, és megjelent az Úr dicsősége, 8 Mózes és Áron pedig odament a kijelentés sátra elé. 9 Ekkor így beszélt Mózeshez az Úr: 10 Húzódjatok félre ettől a közösségtől, hadd semmisítsem meg őket egy pillanat alatt! Ők pedig arcra borultak. 11 Majd Mózes azt mondta Áronnak: Fogd a szenesserpenyőt, tégy bele tüzet az oltárról, rakj rá füstölőszert, vidd hamar a nép közé, és végezz engesztelést értük, mert megharagudott az Úr, és megkezdődött a csapás. 12 Fogta azért Áron a szenesserpenyőt, ahogyan Mózes mondta, és a gyülekezet közé futott, mert már meg is kezdődött a csapás a népen. Füstölőszert tett rá, és engesztelést végzett a népért. 13 Megállt a holtak és az élők között, és megszűnt a csapás. 14 Tizennégyezer-hétszázan haltak meg a csapás miatt azokon kívül, akik Kórah lázadása miatt haltak meg. 15 Ekkor visszatért Áron Mózeshez, a kijelentés sátrának a bejáratához, és megszűnt a csapás. 16 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 17 Szólj Izráel fiaihoz, és végy egy-egy vesszőt nagycsaládjaik minden fejedelmétől, összesen tizenkét vesszőt. Mindegyiknek a nevét írd föl a maga vesszejére. 18 Áron nevét a Lévi vesszejére írd, mert mindegyik vessző egy-egy nagycsalád fejéé. 19 Azután tedd le azokat a kijelentés sátrában a Bizonyság elé, ahol kijelentem magam nektek. 20 Annak a férfinak a vesszeje, akit kiválasztok, ki fog hajtani. Így csendesítem le Izráel fiainak a zúgolódását, akik zúgolódtak ellenetek. 21 Elmondta ezt Mózes Izráel fiainak, és minden fejedelem átadott neki egy-egy vesszőt. Nagycsaládonként egy fejedelemre egy vessző jutott, összesen tizenkét vessző. Áron vesszeje is ott volt a vesszők között. 22 Mózes letette a vesszőket az Úr színe elé a bizonyság sátrában. 23 Amikor másnap Mózes bement a bizonyság sátrába, látta, hogy a Lévi házából való Áron vesszeje kihajtott, bimbót fakasztott, virágot növelt, és beérett rajta a mandula. 24 Ekkor Mózes kihozott minden vesszőt az Úr színe elől Izráel fiaihoz. Megnézték, és mindegyik elvitte a maga vesszejét. 25 Akkor ezt mondta Mózesnek az Úr: Vidd vissza Áron vesszejét megőrzésre a Bizonyság elé, jelként a lázadóknak, és vess véget zúgolódásuknak, hogy meg ne haljanak! 26 Mózes eszerint járt el: úgy cselekedett, ahogyan megparancsolta neki az Úr. 27 Akkor ezt mondták Izráel fiai Mózesnek: Lásd, elpusztulunk, elveszünk, mindnyájan elveszünk! 28 Mindenki meghal, aki közeledni mer az Úr hajlékához! Vajon mindnyájunknak el kell pusztulnia?!
Az Ige mellett – Karsay Eszter igemagyarázata
(5) „…senki se merjen közeledni az Úrhoz, aki illetéktelen…” (4Móz 17)
A tűzből kivett rézedényekből borítólemezt kell kovácsolni az oltárra emlékeztető jelül, hogy senki ne merjen illetéktelenül áldozni. De a lázadás leverése, a vétkesek halála után is megmaradt a népben a bizalmatlanság. Mózest és Áront hibáztatják a bűnösök haláláért. Isten ezúttal is megvédi szolgáit. Haragja el is pusztította volna a népet, ha Mózes nem könyörög, és Áron nem végez értük engesztelést. Így is sokan meghaltak. De megrendítő jelenet, hogy amíg Mózes imádkozott, Áron a nép közé futott. „Megállt a holtak és élők között, és megszűnt a csapás.” Mózes és Áron imádkoztak értük, akik ellenük lázadtak föl. Jézusi imádság ez ellenségeikért (Mt 5,44). Nem tudni, milyen betegség (járvány?) és miféle csoda történt, csak azt, ami utána következik. Helyre kell állítani a jó rendet, a jogokat és kötelességeket. Nem szabad kétséget hagyni, kinek hol a helye, mert a lázadás anarchiába, káoszba torkollik, és mindnyájan elpusztulnak. A vesszőpróba eloszlatja a kételyt: minden törzs hoz egy levágott mandulaágat. Áron ága kivirágzik, látványos bizonyítékul a népnek, hogy ő az Úr választottja a főpapi tisztre. Senki ne közelítsen Isten szentélyéhez önkényesen, csak akkor, ha az Úr szólítja!
