előző nap

„De az Úr Józseffel volt, hűséges maradt hozzá” 1Móz 39

1 Amikor Józsefet elvitték Egyiptomba, megvásárolta őt az izmaeliektől, akik odavitték, egy egyiptomi ember: Potifár, a fáraó főembere, a testőrök parancsnoka. 2 De az Úr Józseffel volt, ezért szerencsés ember lett, így aztán egyiptomi gazdájának a házába került. 3 Látta a gazdája, hogy vele van az Úr, és mindazt eredményessé teszi az Úr, amihez hozzáfog. 4 Megnyerte hát József a jóindulatát, és a háziszolgája lett. Azután háza felügyelőjévé tette, és rábízta egész vagyonát. 5 Attól fogva, hogy házának és egész vagyonának a felügyelőjévé tette, megáldotta az Úr az egyiptomi ember házát Józsefért, és az Úr áldása volt mindenén, amije csak volt a házban és a mezőn. 6 Ezért Józsefre bízta mindenét, és semmire sem volt gondja mellette, legfeljebb csak arra, hogy megegye az ételt. Józsefnek szép termete és szép arca volt. 7 Ezek után történt, hogy Józsefre szemet vetett gazdájának felesége, és ezt mondta: Hálj velem! 8 Ő azonban ezt nem akarta, és azt felelte gazdája feleségének: Nézd, az én gazdámnak semmi gondja sincs mellettem háza dolgaira, és rám bízta mindenét. 9 Senki sem nagyobb nálam ebben a házban. Semmit sem tiltott el tőlem, csak téged, mert te a felesége vagy. Hogyan követhetném el ezt a nagy gonoszságot, vétkezve az Isten ellen?! 10 Bár az asszony nap mint nap ezt mondogatta Józsefnek, ő mégsem engedett neki, és nem feküdt mellé, hogy vele legyen. 11 Egy napon, mint mindig, bement József a házba a munkáját végezni. A háznép közül senki sem volt a házban. 12 Ekkor megragadta őt az asszony a ruhájánál fogva, és azt mondta: Hálj velem! Ő azonban otthagyta ruháját az asszony kezében, futásnak eredt, és kiszaladt. 13 Amikor az asszony látta, hogy kezében hagyta a ruháját, és kifutott, 14 összecsődítette háza népét, és ezt mondta nekik: Nézzétek, egy héber embert hozott hozzánk, és az csúffá tesz bennünket. Bejött hozzám, hogy velem háljon, de én hangosan kiáltozni kezdtem. 15 Amikor meghallotta, hogy jó hangosan kiáltozni kezdek, nálam hagyta a ruháját, futásnak eredt, és kiszaladt. 16 Az asszony magánál tartotta József ruháját, míg az ura haza nem jött. 17 Akkor neki is ugyanazt mondta: Bejött hozzám a héber szolga, akit idehoztál, hogy csúffá tegyen engem. 18 De amikor hangosan kiáltozni kezdtem, nálam hagyta a ruháját, és kifutott. 19 Amikor a gazdája meghallotta feleségének a szavait, amelyeket neki mondott: Ilyen dolgokat tett velem a szolgád! – akkor haragra gerjedt. 20 Fogta Józsefet a gazdája, és abba a börtönbe vetette, ahol a király foglyait tartották fogva. Így került József a börtönbe. 21 De az Úr Józseffel volt, hűséges maradt hozzá, és gondoskodott róla, hogy elnyerje a börtönparancsnok jóindulatát. 22 A börtönparancsnok Józsefre bízta mindazokat a foglyokat, akik a börtönben voltak, és ő dolgoztatta mindazokat, akik ott dolgoztak. 23 A börtönparancsnoknak nem kellett törődnie semmivel, ami rá volt bízva, mert az Úr Józseffel volt, és eredményessé tette az Úr, amihez hozzáfogott.

Bibliaolvasó Kalauz – Édes Árpád igemagyarázata

József élete emberileg szólva csöbörből vödörbe jut. A történet azonban inkább arról tanúskodik, hogy az alázatos szolgálat útján halad előre. Nem hagyja el őt Isten szeretete és hűsége, József is hű marad. Egyre inkább kiderül, hogy a kiválasztottsága a szolgálat kiválóságában jut kifejezésre. József arra emlékeztet minket, hogy minden körülmények között választhatjuk az önkéntes alázat útját, és Isten szeretetében megnyugodva igazi szabadságra lelhetünk.

RÉ21 764

Napi zsoltárének | 160 | Fohászkodom hozzád, Uram, Istenem

„Mit akarsz, mit tegyek veled? A vak ezt mondta: Mester, hogy újra lássak.” Mk 10,46–52

46 Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, Timeus fia ült az út mellett. 47 Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, így kiáltott fel: Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam! 48 Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: Dávid Fia, könyörülj rajtam! 49 Jézus megállt, és ezt mondta: Hívjátok ide! Odahívták a vakot, és ezt mondták neki: Bízzál! Kelj fel! Hív téged! 50 Ő pedig ledobta felsőruháját, felugrott, és odament Jézushoz. 51 Jézus megkérdezte tőle: Mit akarsz, mit tegyek veled? A vak ezt mondta: Mester, hogy újra lássak. 52 Jézus pedig így szólt hozzá: Menj el, a te hited megtartott téged. És azonnal visszanyerte látását, és követte őt az úton.

Az Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata

(51) „Mit akarsz, mit tegyek veled? A vak ezt mondta: Mester, hogy újra lássak.” (Mk 10,46-52)

Bartimeus felugrik, azonnal, nem kér egy kis időt, indul, amikor hallja, hogy Jézus hívja. A maga alá hajtott, ülőhelynek használt felsőruhájába sem akar belegabalyodni, megy, mert mennie kell. Sokak számára zavaró volt, ahogy kiáltozott, de őt nem érdekelte, most van itt a lehetőség. A lehetőség, hogy történjen vele végre valami lehetetlen, amire senki nem képes, csak Isten. Jézus odahívja, rákérdez, mit tegyen. Bartimeus pedig nem kér keveset: látni akar, véget vetni a vakságnak. Legyen példa előttünk Bartimeus vakmerősége és helyzetértékelése. Ha tudom, hogy Jézussal találkozom, öntsem elé az életem, adjam magam oda, kérjem, hogy az gyógyuljon meg, ami gyógyíthatatlan. A jerikói vaknak nemcsak a szeme gyógyult meg, hanem az életsebe is. Jézus visszaemelte a látók közé azt, akinek hite vakként is látást adott. Vigyük oda magunkat, kérjük oda magunkat Jézus elé, és ne elégedjünk meg kevesebbel, mint az emberileg lehetetlennel! Mert Jézus ezt akarja: hitünkre válasz az, hogy megtart. Bartimeus ezek után követte őt. Nem veszítette el a szeme elől. Mi se tegyük, kövessük azt, aki meggyógyított, megváltott.

Augusztus 7