„Engedelmeskedjetek minden emberi rendnek az Úrért.” 1Pt 2,13–17
13 Engedelmeskedjetek minden emberi rendnek az Úrért, akár a királynak mint a legfőbb hatalomnak, 14 akár a helytartóknak mint akiket ő küld a gonosztevők megbüntetésére és a jót cselekvők megdicsérésére. 15 Mert Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát 16 mint szabadok: nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójául használják, hanem mint Isten szolgái. 17 Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet, a testvéreket szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek.
Bibliaolvasó Kalauz – Kádár Ferenc igemagyarázata
„Engedelmeskedjetek minden emberi rendnek az Úrért.” (13) Szokás ma a fennálló társadalmi rendet, a vezetőket szidni, gyanúsítgatni. Péter – Pállal összhangban (Róm 13,1kk) – mást tanít. Isten az Úr. Ő a földi hatalmat a rend fenntartásában eszközként használja. A keresztyén ember ezért törvénytisztelő, engedelmes állampolgár. Ez nem a fennálló rendszer kiszolgálása, hanem „az Úrért” való szolgálat.
RÉ21 72
Zsoltárdicséret | 222 | Dicsérjétek a menny Urát
„Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.” Préd 3,1–8
1 Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. 2 Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének. 3 Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek. 4 Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak. 5 Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának. Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak. 6 Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek. Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az eldobásnak. 7 Megvan az ideje az eltépésnek, és megvan az ideje a megvarrásnak. Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek. 8 Megvan az ideje a szeretetnek, és megvan az ideje a gyűlöletnek. Megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének.
Az Ige mellett – Karsay Eszter igemagyarázata
(1) „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.” (Préd 3,1–8)
A gyakran idézett mondat egy költemény kezdete. A teljesség száma szerint kétszer hét ellentétpár beszél különböző események adott idejéről. Az Újszövetségből ismerős a kairosz fogalma, a rendelt idő, Istentől valamire kapott alkalom. Korunk azonban végzetesen elidegenedett a természet rendjétől. A magunk alkotta mesterséges környezetben elvesztettük az időérzékünket. Siettetjük, megraboljuk az időt, nincs nappal és éjszaka, hétköznap és ünnep. Nincs szezon. Kitéptük magunkat belőle, és életidőnk nagy részét hiábavalóságokkal töltjük. Vissza tudnánk-e térni Istenhez és világának természetes rendjéhez? A szakasz személytelensége megengedi az egyéni életünk eseményeire vonatkoztatást éppúgy, mint a történelmi szemléletet. A korabeli zsidók Izráel történetére alkalmazták: a sírás és gyász ideje a jeruzsálemi templom lerombolásának napja (Kr. e. 586). A Prédikátor szilárd meggyőződése, hogy Isten rendeléséből történik a jó is, a rossz is. Nekünk ezt Jézus halála és feltámadása példázza. A negatívumokat, például az ölésre és rombolásra utaló verseket azonban keresztyén mértékkel nem lehet önkényesen alkalmazni mindenféle helyzetre (3.8). Kérdés: most minek van itt az ideje?
