„szívük szándéka szerint maradjanak meg az Úrban” ApCsel 11,19–30
19 Azok, akik az István miatt támadt üldözés következtében szétszóródtak, eljutottak Föníciáig, Ciprusig és Antiókhiáig, de senki másnak nem hirdették az igét, csak a zsidóknak. 20 Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirénei férfi. Amikor ők eljutottak Antiókhiába, a görögökhöz is szóltak, és hirdették az Úr Jézust. 21 És az Úr keze velük volt, úgyhogy sokan hittek, és tértek meg az Úrhoz. 22 Ennek a híre eljutott a jeruzsálemi gyülekezethez, ezért kiküldték Barnabást Antiókhiába. 23 Amikor megérkezett, és látta az Isten kegyelmét, megörült, és bátorította mindnyájukat, hogy szívük szándéka szerint maradjanak meg az Úrban, 24 mivel derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel. És igen nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz. 25 Barnabás azután elment Tarzuszba, hogy felkeresse Sault. Amikor megtalálta, magával vitte Antiókhiába. 26 Így történt, hogy egy teljes esztendőt töltöttek együtt a gyülekezetben, és igen nagy sokaságot tanítottak. A tanítványokat pedig Antiókhiában nevezték először keresztyéneknek. 27 Ezekben a napokban próféták jöttek le Jeruzsálemből Antiókhiába. 28 Előállt egyikük, név szerint Agabosz, és a Lélek által megjövendölte, hogy nagy éhínség lesz az egész földön. Ez be is következett Klaudiusz idejében. 29 A tanítványok pedig valamennyien elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek módjában áll, valami segítséget küldenek a Júdeában lakó testvéreknek. 30 Ezt meg is tették, és elküldték Barnabással és Saullal a gyülekezet elöljáróihoz.
Bibliaolvasó Kalauz – Hajdú Zoltán Levente igemagyarázata
Isten Lélek szerinti vezetése soha nem áll meg a puszta lelkesedésnél. Aki Isten Lelke szerint cselekszik, az mindig Isten Lelkének szemüvegén keresztül látja a valóságot. Felismeri azt az elhívást, amely Krisztusban összekapcsolja az Övéit, és látja ebben az egymásra bízottságban az egymás iránti felelősséget is. Így akar minket Isten lelki, együtt cselekvő közösségként látni.
RÉ21 161 • IÉ 5Móz 6,4–9 • Zsolt 46
Napi ének | 629 | Már célba ért sok hívő gyermeked
„Ezért amijük megmarad, amit csak meg tudnak őrizni, átviszik a Nyárfa-patakon.” Ézs 15
1 Fenyegető jövendölés Móáb ellen: Éjnek idején elpusztul, elnémul Ár-Móáb! Éjnek idején elpusztul, elnémul Kír-Móáb! 2 Fölmennek a templomba, zokog Díbón a magaslatokon, Nebó és Médebá miatt jajgat Móáb. Minden fejet kopaszra nyírtak, és levágtak minden szakállt. 3 Az utcákon zsákruhában járnak, a háztetőkön és a tereken mindenki jajgat, könnyeit hullatva. 4 Segítségért kiált Hesbón és Elálé, hangjuk Jahacig hallik. Ezért riadoznak Móáb fegyveresei, riadozik lelke. 5 Szívből kiáltok Móáb miatt. Cóarig, Eglat-Selisijjáig jutottak menekültjei. Sírva mennek föl a Lúhít-hágón, Hórónajim útján összetörve jajveszékelnek. 6 Pusztasággá válnak Nimrím vizei, elszárad a fű, kiég a legelő, nem marad zöld növény. 7 Ezért amijük megmarad, amit csak meg tudnak őrizni, átviszik a Nyárfa-patakon. 8 Körös-körül jajveszékelnek Móáb határain, Eglajimig hangzik a jajgatás, Beér-Élímig hangzik a jajgatás. 9 Bizony, megtelnek vérrel Dímón vizei! Más veszedelmet is hozok Dímónra: oroszlánt Móáb menekültjeire és földjének maradékára.
Az Ige mellett – Szalay László Pál igemagyarázata
(7) „Ezért amijük megmarad, amit csak meg tudnak őrizni, átviszik a Nyárfa-patakon.” (Ézs 15)
Ma, amikor minden arra buzdít bennünket, hogy hasznosítsunk újra, különleges párhuzamot mutat a prófécia ezzel a divatos fogalommal. Sok mindent láttam már új funkciót kapni, de próféciát újrahasznosítani – ez egészen szokatlan. Itt azonban épp erről van szó: „Ezt az igét mondta az Úr Móábról már régen.” (15,13) És nemcsak Ézsaiás teszi ezt, hanem Jeremiás is (Jer 48), amikor újra működésbe hozza a Móáb feletti ítéletet. Északról jön a veszedelem, dél felé halad. Aki tud, menekül, menti az életét és javait. Ideiglenesen a magaslatok tűnnek biztonságosnak, de végül az egész Móáb egyetlen jajkiáltássá válik. A pusztítás teljes. Már csak egy reményük marad: a Nyárfa-patak, ahová értékeiket menekítik. Ez a vers arra kérdez rá: amikor veszedelem jön, tudjuk-e, mit kell menteni? Amikor Hamvas Béla felteszi a kérdést, hogy egy ostromlott városból mit vinne magával, nem praktikus tárgyakban gondolkodik, hanem nagy eszmékben – köztük a Szentírásban. A reformáció szele sok mindent kifújt az egyházból, de a Biblia szent bizonyosságként ma is beragyogja életünket. Nem azért kell a Nyárfa-patakon átvinni, hogy pusztán megmentsük, hanem mert az Ige az, ami a jajveszékelő lelkünket megtartja.
