„Amikor mindezt hallották, megnyugodtak, dicsőítették az Istent…” ApCsel 11,1–18
1 Meghallották azonban az apostolok és a Júdeában lévő testvérek, hogy a pogányok is befogadták az Isten igéjét. 2 Amikor aztán felment Péter Jeruzsálembe, vitatkoztak vele a zsidó származású hívők, ezt mondva neki: 3 Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük. 4 Ekkor Péter sorjában beszámolt a történtekről, és ezt mondta: 5 Én éppen Joppé városában voltam, és imádkoztam, amikor révületben látomást láttam: valami nagy lepedőhöz hasonló szállt le, amely négy sarkánál fogva ereszkedett le az égből, és lejött egészen énhozzám. 6 Közelebbről megnéztem, és láttam benne a föld négylábú állatait, a vadakat, a csúszómászókat és az ég madarait. 7 Hallottam egy hangot is, amely így szólt hozzám: Kelj fel, Péter, öld és egyél! 8 Én azonban így szóltam: Semmiképpen sem, Uram, mert szentségtelen vagy tisztátalan még soha nem volt a számban. 9 De másodszor is megszólalt a hang az égből: Amit Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak. 10 Ez pedig három ízben történt, azután az egész felemelkedett újra az égbe. 11 És íme, abban a pillanatban három férfi állt meg az előtt a ház előtt, amelyben voltam, akiket Cézáreából küldtek hozzám. 12 A Lélek pedig azt mondta nekem: Menj velük, és semmit ne tétovázz! Eljött velem ez a hat testvér is, akikkel bementünk annak a férfiúnak a házába. 13 Ő pedig elbeszélte nekünk, hogy látta, amint az angyal megáll a házában, és ezt mondja neki: Küldj el Joppéba, és hívasd át Simont, akit Péternek is neveznek, 14 aki olyan igéket hirdet neked, amelyek által üdvözülsz mind te, mind egész házad népe. 15 Amikor pedig elkezdtem beszélni, leszállt rájuk a Szentlélek, ahogyan ránk is leszállt kezdetben. 16 Ekkor eszembe jutott az Úr szava, aki így szólt: János vízzel keresztelt, de ti Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni. 17 Ha tehát ugyanazt az ajándékot adta nekik is az Isten, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, akkor ki vagyok én, hogy akadályozzam Istent? 18 Amikor mindezt hallották, megnyugodtak, dicsőítették Istent, és így szóltak: Akkor tehát a pogányoknak is megadta Isten, hogy megtérjenek és éljenek!
Bibliaolvasó Kalauz – Hajdú Zoltán Levente igemagyarázata
Isten az Ő Lélek szerinti Egyházát, az élő Egyházat időről-időre, újra meg újra változásokra hívja. Erről szól a „semper reformanda” reformátori gondolata. Ott van-e bennünk az az Isten Szentlelkére hagyatkozó belső nyugalom és ráhagyatkozás, amit az igében így olvasunk: „Amikor mindezt hallották, megnyugodtak, dicsőítették az Istent…” (18)
RÉ21 67
Zsoltárdicséret | 591 | Erős vár a mi Istenünk
„Még a ciprusok is így örülnek, meg a Libánon cédrusai: Mióta elterültél, nem jött favágó ellenünk!” Ézs 14
1 Bizony, megkönyörül az Úr Jákóbon, és továbbra is Izráelt választja magának. Nyugalmat ad nekik földjükön, jövevények társulnak hozzájuk, és Jákób házához csatlakoznak. 2 Fölkarolják és hazaviszik őket a népek, Izráel pedig tulajdonává teszi azokat az Úr földjén mint szolgákat és szolgálóleányokat. Fogságba vivőiket foglyul ejtik, és uralkodnak volt sanyargatóikon. 3 Amikor majd nyugalomra fordítja az Úr fájdalmaidat, nyugtalanságodat és azt a kemény munkát, amit végeztettek veled, 4 ezt a gúnydalt fogod énekelni a babiloni királyról: Jaj, hogy vége lett a sanyargatónak, vége lett az erőszaknak! 5 Összetörte az Úr a gonoszság vesszejét, a zsarnokság botját, 6 amely népeket vert dühében szüntelen veréssel, és nemzeteket tiport haragjában, kegyetlenül üldözve őket. 7 Megnyugodott, békés az egész föld, ujjongásba törtek ki az emberek. 8 Még a ciprusok is így örülnek, meg a Libánon cédrusai: Mióta elterültél, nem jön favágó ellenünk! 9 Megrendült odalent a holtak hazája, amikor meglátta jöttödet. Felkölti miattad az árnyakat, a föld összes hatalmasát, fölkelti trónjukról a népek királyait. 10 Rákezdik mindnyájan, és ezt mondják neked: Te is erőtlen lettél, mint mi, hozzánk hasonlóvá lettél! 11 Sírba omlott gőgöd, lantjaid zengése! Férgek a derékaljad, pondrók a takaród! 12 Jaj, leestél az égről, fényes hajnalcsillag! Lehulltál a földre, népek legyőzője! 13 Pedig ezt mondtad magadban: Fölmegyek az égbe, Isten csillagai fölé emelem trónomat, odaülök az istenek hegyére a messze északon. 14 Fölmegyek a felhők csúcsára, hasonló leszek a Felségeshez! 15 De a sírba kell leszállnod, a gödör legmélyére. 16 Akik csak meglátnak, rád csodálkoznak, elámulnak rajtad: Ettől az embertől reszketett a föld, ettől remegtek az országok? 17 Ez az, aki pusztává tette a világot, lerombolta a városokat, és nem engedte haza a foglyokat? 18 A népek királyai mind tisztességben nyugszanak, mindegyik a maga sírboltjában. 19 Téged azonban temetetlenül dobnak el, mint valami hitvány gyomot; elborítanak a legyilkoltak, akiket karddal öltek meg, mint egy eltaposott hullát. Nekik kőhalom alatt lesz a sírjuk, 20 de téged nem temetnek el velük, mert pusztítottad országodat, saját nemzetedet gyilkoltad. Nem emlegetik soha többé a gonosztevők ivadékát! 21 Állítsatok vágóhidat fiainak őseik bűne miatt, hogy talpra állva el ne foglalják a földet, és be ne töltsék városokkal a világot! 22 Rájuk támadok – így szól a Seregek Ura –, és kiirtom Babilon nevét és maradékát, még az írmagját is – így szól az Úr. 23 Bölömbikák tanyájává teszem, vadvizes mocsárrá, és elsöpröm pusztító seprűvel – így szól a Seregek Ura. 24 Megesküdött a Seregek Ura: Úgy lesz, ahogyan elterveztem, az következik be, amit elhatároztam. 25 Országomban töröm össze Asszíriát, hegyeimen taposom el. Lekerül róluk igája, lekerül vállukról a teher. 26 Ezt terveztem el az egész földdel szemben, így nyújtom ki kezemet minden nép ellen. 27 Ha így határoz a Seregek Ura, ki hiúsíthatja meg? Ha kinyújtja kezét, ki fordíthatja vissza? 28 Áház király halála esztendejében hangzott el ez a fenyegető jövendölés: 29 Ne örüljetek annyira, filiszteusok, hogy összetört a titeket verő bot! Mert a kígyó gyökeréről vipera sarjad, és gyümölcse repülő sárkány lesz. 30 A legszegényebbek jól élnek, és a szegények bizton heverésznek, a te gyökeredet azonban éhhalállal sújtom, maradékodat meggyilkolom. 31 Jajgass, kapu, kiálts, város, rettegjetek, ti filiszteusok! Mert füst gomolyog északról, senki se hagyja el a kijelölt helyét! 32 Mit szólnak majd ehhez a népek követei? Azt, hogy az Úr vetett a Sionnak alapot, és oda menekülnek népe szegényei!
Az Ige mellett – Szalay László Pál igemagyarázata
(8) „Még a ciprusok is így örülnek, meg a Libánon cédrusai: Mióta elterültél, nem jött favágó ellenünk!” (Ézs 14)
Babilonnak vége. Ezt többféle módon ki lehet jelenteni. Vagy prófétálunk arról, hogy a jövőben bekövetkezik, vagy akkor beszéljük el, amikor már megtörtént. A próféta azt mondja, ha nyugalomra fordítja az Úr a fájdalmadat, akkor énekled ezt a dalt. Nemcsak a pusztulást jövendöli meg, hanem még az utána következő gúnydal szövegét is. Az 52. zsoltár is hasonló műfajú és témájú. Gúnyosan írja le, hogy Isten oltalma helyett a gazdagságban bízott az áruló. Már az első mondatban pejoratívan hangzik el: te nagy hős! Ézsaiás pedig ezeket a verseket olvasva válogatott módon űz gúnyt Babilon bukásából. Ez örvendezés az isteni elégtételen, igazságszolgáltatáson. A nyugalom nemcsak az embereket éri el, hanem a természetet is. Isten különleges gondot fordít a növényzetre. Ezért van a gyümölcsfáknak ünnepük a zsidó vallásban, és hadba vonuláskor tiltott volt a termő fák kivágása. A fákat végre nem fenyegetik a fejszés emberek, eljött a békés fejlődés, a gyümölcstermés ideje. Ha mi is elmondhatjuk, hogy Isten minden akadályt elhárított az életünkből, nincs más dolgunk, mint ez: „Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöt.”
