„Az Isten igéje pedig terjedt” ApCsel 6,1–7
1 Azokban a napokban pedig, mivel nőtt a tanítványok száma, a görögül beszélő zsidók zúgolódni kezdtek a héberül beszélők ellen, hogy a naponkénti gondoskodásban elhanyagolják a közülük való özvegyasszonyokat. 2 Ekkor összehívta a tizenkettő a tanítványok egész gyülekezetét, és ezt mondták nekik: Nem helyes az, hogy az Isten igéjét elhanyagolva mi szolgáljunk az asztaloknál. 3 Hanem válasszatok ki magatok közül, testvérek, hét férfit, akikről jó bizonyságot tesznek, akik telve vannak Lélekkel és bölcsességgel, és őket állítsuk be ebbe a munkába, 4 mi pedig megmaradunk az imádkozás és az ige szolgálata mellett. 5 Tetszett ez a beszéd az egész gyülekezetnek, és kiválasztották Istvánt, aki hittel és Szentlélekkel teljes férfi volt, valamint Fülöpöt, Prokhoroszt, Nikánórt, Timónt, Parmenászt és Nikolaoszt, az antiókhiai prozelitát, 6 az apostolok elé állították őket, és miután imádkoztak, rájuk tették kezüket. 7 Az Isten igéje pedig terjedt, és nagyon megnövekedett a tanítványok száma Jeruzsálemben, sőt igen sok pap is engedelmeskedett a hitnek.
Bibliaolvasó Kalauz – Gerecsei Zsolt igemagyarázata
Sokat panaszkodunk, ha kimaradunk valamiből. Kevesebbszer panaszkodunk, hogy szeretnénk mi szolgálni, de nem hagynak… Gyülekezeteink sokszínű, korunkban a régi gyakorlatokhoz képest megváltozott helyzete kiált azokért, akik látják ezt a valóságot, akik igei alapon megoldást keresnek, akik alázattal vállalják a szolgálatot. Mindig az a kérdés: alkalmas vagyok-e rá? Nos, a szolgálat nem egyéni bravúr, hanem a közösség tiszte. Velük, köztük, az igével, imádsággal, áldással: örömmel vállalhatod!
RÉ21 313
Napi ének | 584 | Emlékezzél, mi történék
„…ne lágyuljon meg a szíved e két füstölgő, üszkös fadarab miatt…” Ézs 7,1–9
1 Áháznak, Jótám fiának, Uzzijjá unokájának, Júda királyának az idejében történt, hogy háborút indított Recín, Arám királya és Pekah, Remaljá fia, Izráel királya Jeruzsálem ellen; de nem tudták legyőzni. 2 Amikor hírül vitték Dávid házának, hogy összefogott Arám Efraimmal, reszketni kezdett a szíve és népének a szíve, ahogyan az erdő fái reszketnek a szélben. 3 Akkor így szólt az Úr Ézsaiáshoz: Menj ki Seár-Jásúb fiaddal együtt Áházhoz a Felső-tó vízvezetékének a végéhez, a ruhafestők mezejéhez vezető útra, 4 és mondd meg neki: Légy óvatos, maradj nyugton! Ne félj, ne lágyuljon meg a szíved e két füstölgő, üszkös fadarab miatt, az arámi Recínnek és Remaljá fiának a haragja miatt! 5 Mivel ezt a tervet szőtte ellened az arámi Recín az efraimi Remaljá fiával együtt: 6 Vonuljunk föl Júda ellen, törjünk rá, kapcsoljuk magunkhoz, és tegyük királyává Tábeél fiát! – 7 azért ezt mondja az én Uram, az Úr: Nem sikerül, nem úgy lesz, 8 még ha Arámnak Damaszkusz is a fővárosa, és Damaszkusznak Recín is a vezetője! Hatvanöt év múlva összeomlik Efraim, és nem lesz többé nép; 9 még ha Efraimnak Samária is a fővárosa, és ha Samáriának Remaljá fia is a vezetője! De ha nem hisztek, nem maradtok meg!
Az Ige mellett – Szalay László Pál igemagyarázata
(4) „…ne lágyuljon meg a szíved e két füstölgő, üszkös fadarab miatt…” (Ézs 7,1–9)
Fenyegetések árnyékában élünk. Létezik olyan lelki betegség, amelyben a fenyegetés hatására az illető cselekvésképtelenné válik. Megbénul a gondolkodás, nincs lehetőség logikus tervezésre, uralkodóvá válik a félelem. Bármekkora is a fenyegetés nagysága, a kiváltott érzések mindig nagyobbnak mutatják, mint az valójában. Nem véletlen, hogy olyasmitől is félünk, aminek a valószínűsége alacsony. Az igeszakaszban viszont valós veszélyről olvasunk. Arám és Efraim szövetséget kötött Jeruzsálem ellen. Úgy reszketett a nép szíve, mint az erdő fái. Áház király próbál előkészülni a lehetséges csapásra, sorra veszi, mit tehet. A védekezést az ivóvíz szavatolásával kezdi. Megszemléli az erődítményeket: ha körbeveszik a várost, minél tovább ki tudjanak tartani. Ezt mégsem érzi elégnek, ezért fontolóra veszi az asszírokkal való szövetséget, ami bár áldozatokkal jár, valakire számíthatna a bajban. Ezért küldi Isten még idejében Ézsaiás prófétát a királyhoz, hogy jó döntést hozhasson. Sajnos a fenyegetettség gyakran belehajszol bennünket rossz döntésekbe. Nem kellett volna Áháznak megrettennie két üszkös füstölgő fadarabtól. Nem számolt a harc kimenetelekor Istennel, s az ő ígéretével. Isten kizárólagosságra törekszik: „Ne legyen más istened rajtam kívül!”. Jól jegyezzük meg!
