„És ellátta József kenyérrel az apját, testvéreit…” 1Móz 47
1 József elment, és hírt vitt a fáraónak. Ezt mondta: Apám és testvéreim megérkeztek Kánaán földjéről juhaikkal, marháikkal és mindenükkel, amijük csak van, és már Gósen földjén vannak. 2 Maga mellé vett ötöt a testvérei közül, és odaállította őket a fáraó elé. 3 A fáraó ezt kérdezte a testvérektől: Mi a foglalkozásotok? Ők így feleltek a fáraónak: Juhpásztorok a te szolgáid, mi is, meg atyáink is azok voltak. 4 Majd ezt mondták a fáraónak: Jövevényként jöttünk erre a földre, mert szolgáid juhainak nincs legelője, olyan súlyos az éhínség Kánaán földjén. Hadd telepedjenek le szolgáid Gósen földjén! 5 A fáraó ezt mondta Józsefnek: Apád és testvéreid idejöttek hozzád. 6 Előtted van Egyiptom országa. Az ország legjobb részén telepítsd le apádat és testvéreidet, telepedjenek le Gósen földjén! Ha pedig tudod, hogy vannak közöttük rátermett emberek, tedd azokat jószágaim felügyelőivé! 7 József apját, Jákóbot is bevezette, és odaállította a fáraó elé. Jákób áldást mondott a fáraóra. 8 A fáraó megkérdezte Jákóbtól: Hány éves vagy? 9 Jákób azt felelte a fáraónak: Vándorlásom éveinek a száma százharminc esztendő. Életem rövid volt, tele rossz napokkal. Nem értem el atyáim vándorlása éveinek a számát. 10 Majd áldást mondott Jákób a fáraóra, és eltávozott a fáraó elől. 11 Így telepítette le József apját és testvéreit, és adott nekik birtokot Egyiptomban, az ország legjobb részén, Ramszesz földjén, ahogyan megparancsolta a fáraó. 12 És ellátta József kenyérrel az apját, testvéreit és apja egész háza népét családostul. 13 Pedig sehol az országban nem volt már kenyér, olyan súlyos volt az éhínség. Egyiptom földje és Kánaán földje sínylődött az éhínség miatt. 14 József a gabonáért, amelyet vásároltak, már összeszedetett minden pénzt, ami csak fellelhető volt Egyiptom és Kánaán földjén. Ezt a pénzt József a fáraó házának juttatta. 15 Amikor elfogyott a pénz Egyiptom földjén – meg Kánaán földjén is –, odament valamennyi egyiptomi Józsefhez, és azt mondták: Adj nekünk kenyeret! Miért haljunk meg itt előtted? Hiszen nincs már pénz! 16 József így felelt: Adjátok ide jószágaitokat, akkor adok nektek jószágaitokért, ha már nincs pénz. 17 El is vitték jószágaikat Józsefhez, József pedig adott nekik kenyeret a lovakért, a juhnyájakért, a marhacsordákért és a szamarakért. Ellátta őket kenyérrel abban az esztendőben minden jószágukért. 18 Miután eltelt az az esztendő, a következő esztendőben megint odamentek hozzá, és azt mondták neki: Nem titkolhatjuk el, uram, hogy elfogyott a pénz, jószágaink és állataink pedig urunknál vannak. Nem maradt egyebünk, uram, csak a testünk és a földünk. 19 Miért pusztuljunk el szemed láttára magunk is, meg a földünk is? Vásárolj meg minket és a földünket kenyérért, és mi földünkkel együtt a fáraó szolgái leszünk. Csak adj vetőmagot, hogy életben maradjunk, ne haljunk meg, és a termőföld se váljék pusztává! 20 József tehát megvásárolta Egyiptom egész földjét a fáraó részére, mert az egyiptomiak mind eladták mezőiket, olyan súlyos volt náluk az éhínség. Így lett a föld a fáraóé. 21 A népet pedig szolgáivá tette, hogy neki dolgozzanak Egyiptom határának egyik szélétől a másikig. 22 Csak a papok földjét nem vásárolta meg, mert az a papok javadalma volt a fáraó rendelete szerint, és ők abból a javadalomból éltek, amelyet a fáraó rendelete juttatott nekik. Ezért nem adták el a földjüket. 23 Akkor József ezt mondta a népnek: A mai napon megvásároltalak benneteket és földeteket a fáraónak. Itt a vetőmag, vessétek be a földet! 24 A termés egyötödét a fáraónak kell adnotok, négyötöde pedig megmarad nektek vetőmagnak és élelemre házatok népének, hogy legyen ennivalója családotoknak. 25 Ők ezt felelték: Te mentetted meg az életünket. Légy jóindulattal irántunk, uram, és mi a fáraó szolgái leszünk! 26 Így hozta meg József Egyiptomban a földre vonatkozólag azt a mai napig is érvényes rendeletet, hogy a termés egyötöde a fáraóé; csak a papok földje nem volt a fáraóé. 27 Izráel tehát letelepedett Egyiptomban, Gósen földjén. Birtokukba vették azt, szaporodtak, és nagyon megsokasodtak. 28 Jákób tizenhét évig élt Egyiptomban. Összesen száznegyvenhét évig élt Jákób. 29 Amikor közeledett Izráel halálának az ideje, magához hívatta fiát, Józsefet, és ezt mondta neki: Ha elnyertem jóindulatodat, tedd kezedet a csípőm alá, és esküdj meg, hogy szeretettel és hűséggel bánsz velem, és nem Egyiptomban fogsz eltemetni! 30 Őseim mellett akarok pihenni. Vigyél majd el Egyiptomból, és temess az ő sírjukba! Ő így felelt: Megteszem, amit mondtál. 31 Jákób ezt mondta: Esküdj meg nekem! Ő megesküdött. Ekkor Izráel térdre borult az ágy fejénél.
Bibliaolvasó Kalauz – Sipos-Vizaknai Gergely igemagyarázata
„És ellátta József kenyérrel az apját, testvéreit…” (12) Beért annak gyümölcse, hogy József hűséges maradt Istenhez azon az úton, amelyet azért kellett megjárnia, hogy nemzetek meneküljenek meg az éhhaláltól. Szinte kiált Jézus szava: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” (Mt 4,4) A földön egyik nélkül sem élhetünk meg, viszont a rangsor felcserélhetetlen. Kövesd hűséggel Uradat (Jn 14,6), s fogadd hálaadással ajándékait!
RÉ21 767
Ének keresztelőre | 343 | Ó, örök Isten! Ki Atyánk vagy nékünk
„Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.” Mk 13,1–20
1 Amikor Jézus kiment a templomból, egyik tanítványa így szólt hozzá: Mester, nézd, mekkora kövek és mekkora épületek! 2 Jézus ezt mondta neki: Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának. 3 Amikor az Olajfák hegyén ült, a templommal átellenben, maguk között megkérdezte tőle Péter, Jakab, János és András: 4 Mondd meg nekünk, mikor történnek meg ezek, és mi lesz annak a jele, hogy mindez beteljesedik? 5 Jézus pedig így kezdett beszélni hozzájuk: Vigyázzatok, hogy senki meg ne tévesszen titeket! 6 Sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják: Én vagyok! – és sokakat megtévesztenek. 7 Amikor pedig háborúkról és háborús hírekről hallotok, ne rémüljetek meg: ennek meg kell történnie, de ez még nem a vég. 8 Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, mindenfelé földrengések és éhínségek lesznek: ez csak a vajúdás kínjainak kezdete. 9 Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert bíróságoknak adnak át titeket, zsinagógákban vernek meg, helytartók és királyok elé állítanak énértem, tanúbizonyságul nekik. 10 Előbb azonban minden nép között hirdetni kell az evangéliumot. 11 Amikor pedig elhurcolnak és átadnak titeket, ne aggódjatok előre, hogy mit mondjatok, hanem azt mondjátok, ami megadatik nektek abban az órában, mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szentlélek. 12 Akkor majd testvér a testvérét, apa a gyermekét adja halálra, gyermekek támadnak szüleik ellen, és megölik őket, 13 és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért; de aki mindvégig kitart, az üdvözül. 14 Amikor pedig meglátjátok, hogy a „pusztító utálatosság” ott áll, ahol nem volna szabad – aki olvassa, értse meg! –, akkor azok, akik Júdeában lesznek, meneküljenek a hegyekbe, 15 aki a ház tetején lesz, ne szálljon le, és ne menjen be, hogy kihozzon valamit a házából, 16 és aki a mezőn lesz, ne térjen vissza, hogy elhozza felsőruháját! 17 Jaj a terhes és a szoptatós anyáknak azokban a napokban! 18 Imádkozzatok, hogy ne télen legyen ez, 19 mert azokban a napokban olyan nyomorúság lesz, amilyen az Isten által teremtett világ kezdete óta egészen mostanáig nem volt, és nem is lesz soha. 20 És ha az Úr nem rövidítette volna meg azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen halandó sem; a választottakért azonban, akiket magának kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat.
Az Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata
(2b) „Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.” (Mk 13,1–20)
Amióta van emberiség, foglalkoztat minket, mi a maradandó. Emlékművek, hatalmas irodalmi alkotások, politikai rendszerek hirdették magukról, hogy mindig fenn fognak állni. Aztán csak romok maradtak, vagy azok sem. Könyvtárak pusztultak el, és egy-egy idézet élte csak túl. Öröknek hitt ideológiák tűntek el szempillantás alatt. A szilárdnak tűnő kövek, az emberi nagyság, a hatalom illúziójára építünk. Jézus kijózanít. Tanítványai csodálattal vegyes büszkeséggel mutatják a gyönyörű jeruzsálemi épületeket. De az Úr másról kezd el beszélni: hamarosan nem lesznek itt ezek a kövek. Hívőknek és hit nélkül élőknek is küzdeniük kell majd háborúkkal, éhínséggel, gyűlölettel. Közben újabb és újabb, maradandónak gondolt emberi produktumok hirdetik magukat. Istenült emberi tervek válnak az ördög eszközeivé. Ami valóban maradandó, az Jézus szava. Isten Igéje. Csendes, egymásnak adjuk tovább, generációk generációknak, de meg fog állni. Ha bennünk él Jézus Igéje, ha megragadott, folyamatosan formál és hat ránk a vele való kapcsolat, akkor a szavaink, tetteink, döntéseink, a szellemi és anyagi javaink egyszersmind valami sokkal nagyobbnak lesznek a részesei, amely túlél civilizációkat, kataklizmákat, túlél felejtést. Mert Istenhez kapcsolódik.
