„Isten pedig éjszaka így szólt Izráelhez…” 1Móz 46
1 Izráel tehát útnak indult mindenével, amije csak volt, és amikor Beérsebába ért, áldozatokat mutatott be atyja, Izsák Istenének. 2 Isten pedig éjszaka így szólt Izráelhez látomásban: Jákób! Jákób! Ő így felelt: Itt vagyok! 3 Ekkor azt mondta: Én vagyok az Isten, atyádnak Istene! Ne félj lemenni Egyiptomba, mert nagy néppé teszlek ott! 4 Én megyek veled Egyiptomba, és én is foglak visszahozni, és József keze fogja majd le a szemedet. 5 Elindult tehát Jákób Beérsebából. Izráel fiai föltették apjukat, Jákóbot meg a gyermekeket és az asszonyokat a szekerekre, amelyeket a fáraó küldött, hogy elvigyék őt. 6 Fogták jószágaikat és szerzeményüket, amit Kánaán földjén szereztek, és elmentek Egyiptomba: Jákób és vele együtt minden leszármazottja. 7 Elvitte magával Egyiptomba a fiait és fiúunokáit, leányait és leányunokáit, minden leszármazottját. 8 Így hívták Izráel utódait, akik elmentek Egyiptomba: Jákób és fiai. Jákób elsőszülötte volt Rúben. 9 Rúben fiai: Hanók, Pallú, Hecrón és Karmí. 10 Simeon fiai: Jemúél, Jámín, Óhad, Jákín, Cóhar, valamint Saul, egy kánaáni nőnek a fia. 11 Lévi fiai: Gérsón, Kehát és Merárí. 12 Júda fiai: Ér, Ónán, Sélá, Pérec és Zerah. Ér és Ónán meghalt még Kánaán földjén. De Pérecnek már fiai is voltak: Hecrón és Hámúl. 13 Issakár fiai: Tólá, Puvvá, Jób és Simrón. 14 Zebulon fiai: Szered, Élón és Jahleél. 15 Ezek Lea fiai, akiket Paddan-Arámban szült Jákóbnak. Az ő leánya volt Dina; fiai és leányai összesen harminchárman voltak. 16 Gád fiai: Cifjón, Haggí, Súní, Ecbón, Érí, Aródí és Arélí. 17 Ásér fiai: Jimná, Jisvá, Jisví, Beríá, az ő húguk volt Szerah. Beríá fiai: Héber és Malkíél. 18 Ezek Zilpa fiai, akit Lábán adott Leának, a leányának. Ő szülte ezt a tizenhatot Jákóbnak. 19 Ráhelnek, Jákób feleségének a fia volt József és Benjámin. 20 Józsefnek Egyiptom földjén született Manassé és Efraim, akiket Ászenat, Pótiferának, Ón papjának a leánya szült. 21 Benjámin fiai: Bela, Beker, Asbél, Gérá, Naamán, Éhí és Rós, Muppím, Huppím és Ard. 22 Ezek Ráhel fiai, akik Jákóbnak születtek. Összesen tizennégyen voltak. 23 Dán fia: Husím. 24 Naftáli fiai: Jahceél, Gúní, Jécer és Sillém. 25 Ezek Bilha fiai, akit Lábán adott Ráhelnek, a leányának. Ő szülte ezeket Jákóbnak, összesen hetet. 26 Azok, akik Jákóbbal együtt Egyiptomba érkeztek – akik őtőle származtak, azaz Jákób fiainak a feleségein kívül –, összesen hatvanhatan voltak, 27 Józsefnek pedig két fia született Egyiptomban. Jákób egész háza népe tehát, amely Egyiptomba ment, hetven lélek volt. 28 Józsefhez menve Jákób Júdát küldte maga előtt, hogy mutassa az utat Gósenbe. Így érkeztek el Gósen földjére. 29 József befogatott a kocsijába, és Gósenbe ment apja, Izráel elé. Amikor meglátta, a nyakába borult, és sokáig sírt a nyakába borulva. 30 Izráel azt mondta Józsefnek: Most már meghalhatok, mert megláttam arcodat, hogy még élsz. 31 József ezután azt mondta testvéreinek és apja háza népének: Elmegyek, és hírt viszek a fáraónak. Megmondom neki, hogy testvéreim és apám háza népe, akik Kánaán földjén voltak, megérkeztek hozzám, 32 és ezek az emberek juhpásztorok, mindig jószágtartó emberek voltak, és elhozták a juhaikat, marháikat és mindenüket. 33 Azért ha a fáraó majd hívat titeket, és megkérdezi, hogy mi a foglalkozásotok, 34 ezt mondjátok: Jószágtartó emberek voltak a te szolgáid ifjúkoruktól fogva mindeddig; mi is, meg atyáink is. Így majd letelepedhettek Gósen földjén, mert az egyiptomiak minden juhpásztort utálatosnak tartanak.
Bibliaolvasó Kalauz – Sipos-Vizaknai Gergely igemagyarázata
„Isten pedig éjszaka így szólt Izráelhez…” (2) Isten szól az eseményeken keresztül, de legfőképpen szól személyesen az olvasott és a hirdetett igén keresztül. Ő szól hozzád is. Gondold végig, mikor és mit mondott neked. Ha nem ért el hozzád szava, a szíved volt zárva, vagy füledig sem jutott? „Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!” (Zsid 4,7) Az életed múlik rajta!
RÉ21 206
Napi ének | 802 | Örvendjetek, mert Isten úgy szeret
„...ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe.” Mk 12,35–44
35 Amikor Jézus a templomban tanított, ezt kérdezte: Hogyan mondhatják az írástudók, hogy a Krisztus Dávid Fia? 36 Maga Dávid mondta a Szentlélek által: „Így szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj az én jobb kezem felől, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet.” 37 Ha maga Dávid mondja őt Urának, akkor hogyan lehet a Fia? A nagy sokaság szívesen hallgatta őt. 38 Tanítás közben így szólt Jézus: Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek hosszú köntösben járni, és szeretik, ha köszöntik őket a tereken, 39 szeretnek a főhelyeken ülni a zsinagógákban és az asztalfőn a lakomákon; 40 felemésztik az özvegyek házát, és színlelésből hosszan imádkoznak: ezekre súlyosabb ítélet vár. 41 Jézus pedig leült a templomi persellyel szemben, és nézte, hogyan dobja a pénzt a sokaság a perselybe. Sok gazdag sokat dobott bele, 42 egy szegény özvegyasszony pedig odamenve beledobott két fillért, azaz a legkisebb pénzt. 43 Jézus odahívta tanítványait, és ezt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. 44 Mert mindannyian a fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindent beledobott, amije csak volt, az egész vagyonát.
Az Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata
(43) „...ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe.” (Mk 12,35–44)
Jézus a jeruzsálemi templom perselyeinél ülve tanítja követőit arra, mi a sok és a kevés, mit jelent a látszat és a valódi a kegyességben. Az arra menő gazdagok sokat dobnak be, látványosan, de amit tesznek, csak messzire látszó semmi. A maradékból adnak, és az adomány értékét nem az összeg jelenti, hanem az Istenbe kapaszkodás, a bizalomból következő válasz. Az ő adományuk nem válasz, hanem felhívás, reklám. Figyelmeztetés ez nekünk, mai hívőknek, akik sokszor ugyanígy porciózgatjuk Istennek azt, ami máshova nem kell: maradék időt, energiát, a még megmaradt odaszánást. Az Újszövetség névtelen hőse szegény, egyik napról a másikra élő özvegyasszony, aki el is tűnne a tömegben, ha Jézus nem emelné ki őt. Csak két fillér, de neki a minden, a következő napra elég összeg az, amit ad. Közben teljes mértékben ráhagyja magát Istenre. Ez a két fillér az asszony imádsága: a Mindenhatóra veti gondjait. Hitvallás is: nem tudom biztosítani az életemet, majd az én Uram. Ismerem őt, rábízom az életem, jobb gazda ő, engedelmeskedem neki. A szeretet tette is volt ez, a nagy parancsolat betöltése. Legyen példa előttünk az ismeretlen szegény asszony, ne csak az adakozásban, de életünk súlyozásánál is!
