„Hadd maradjon itt a te szolgád e fiú helyett uram rabszolgájaként…” 1Móz 44
1 Azután József ezt parancsolta háza felügyelőjének: Töltsd meg ezeknek az embereknek a zsákjait élelemmel, amennyit csak el bírnak vinni, de mindegyiknek a pénzét tedd a zsákja szájába! 2 Serlegemet, az ezüst serleget pedig tedd a legkisebbik zsákjának a szájába gabonája árával együtt! Ő pedig úgy tett, ahogyan József meghagyta neki. 3 Reggel, amikor világos lett, útra bocsátották az embereket szamaraikkal együtt. 4 Kimentek a városból, de még nem jártak messze, amikor József azt mondta háza felügyelőjének: Indulj, eredj azoknak az embereknek a nyomába! Ha utolérted őket, ezt mondd nekik: Miért fizettetek rosszal a jóért? 5 Hiszen ez az, amiből inni szokott az uram, sőt jósolni is ebből szokott! Gonosz dolgot cselekedtetek! 6 Amikor utolérte őket, el is mondta nekik mindezeket. 7 Ők azonban ezt felelték neki: Miért mond az én uram ilyeneket? Távol legyen szolgáidtól, hogy ilyesmit tegyenek! 8 Hiszen azt a pénzt is visszahoztuk neked Kánaán földjéről, amit zsákjaink szájában találtunk. Hogyan loptunk volna hát urad házából ezüstöt vagy aranyat?! 9 Az, akinél megtalálják szolgáid közül, haljon meg, mi magunk pedig az én uram rabszolgái leszünk. 10 Ő ezt mondta: Legyen hát úgy, ahogyan mondtátok! De csak az lesz a rabszolgám, akinél megtalálják, ti szabadok maradtok. 11 Erre mindegyikük sietve lerakta zsákját a földre, és kinyitotta a zsákját. 12 Ő pedig végigkutatta azokat: a legidősebbnél kezdte, és a legkisebbnél végezte. Végül a serleg Benjámin zsákjából került elő. 13 Akkor ezek megszaggatták felsőruhájukat, majd mindnyájan fölrakodtak a szamarukra, és visszatértek a városba. 14 Amikor Júda és testvérei bementek József házába, ő még otthon volt. Földre borultak előtte, 15 József pedig ezt mondta nekik: Hogy csinálhattatok ilyet? Hát nem tudjátok, hogy a magamfajta ember jósolni is szokott? 16 Júda így felelt: Mit mondjunk az én uramnak? Mit szóljunk, és mivel igazoljuk magunkat? Isten hozta napvilágra szolgáid bűnét. Most már rabszolgái vagyunk az én uramnak mi is, meg az is, akinél a serleget megtalálták. 17 De ő ezt mondta: Távol legyen tőlem, hogy ezt tegyem! Csak az lesz a rabszolgám, akinél a serleget megtalálták, ti pedig menjetek el apátokhoz békességgel! 18 Ekkor Júda odalépett hozzá, és ezt mondta: Kérlek, uram, hadd szóljon egy szót hozzád, uramhoz a te szolgád, és ne indulj haragra a te szolgád ellen, hiszen olyan vagy te, mint a fáraó! 19 Amikor az én uram ezt kérdezte szolgáitól: Van-e apátok vagy testvéretek, 20 akkor mi azt feleltük az én uramnak: Van még nekünk egy öreg apánk és egy kisebbik gyermeke, aki öregkorában született neki. Ennek a bátyja meghalt, és mivel ő egyedül maradt meg az anyjától, azért szereti őt az apja. 21 Te ezt mondtad szolgáidnak: Hozzátok el őt hozzám, hadd lássam saját szememmel! 22 Mi azt feleltük az én uramnak: Nem hagyhatja el az a fiú az apját, mert ha elhagyja, meghal az apja. 23 Te akkor ezt mondtad szolgáidnak: Ha a legkisebb öcsétek nem jön el veletek, ne kerüljetek többé a szemem elé! 24 Mi elmentünk apánkhoz, a te szolgádhoz, és elmondtuk neki az én uram beszédét. 25 Mikor aztán apánk azt mondta, hogy vásároljunk megint egy kis élelmet, 26 mi azt feleltük: Nem mehetünk. Csak akkor megyünk el, ha velünk lesz a legkisebb testvérünk is, mert nem kerülhetünk annak az embernek a szeme elé, ha a legkisebb testvérünk nem lesz velünk. 27 Akkor apám, a te szolgád ezt mondta nekünk: Ti is tudjátok, hogy csak két fiút szült nekem a feleségem. 28 Az egyik elment tőlem, és én azt gondoltam: Biztosan vadállat tépte szét, nem is láttam viszont mindmáig. 29 Ha ezt is elviszitek tőlem, és szerencsétlenség éri, akkor ősz fejemet a bánat miatt a holtak hazájába juttatjátok! 30 Ha most úgy térek vissza apámhoz, a te szolgádhoz, hogy nincs velünk ez a fiú, akihez lelkéből ragaszkodik, 31 és ha meglátja, hogy nincs meg a fiú, akkor meghal, és szolgáid a bánat miatt juttatják apánknak, a te szolgádnak ősz fejét a holtak hazájába. 32 De szolgád így vállalt kezességet apámnál ezért a fiúért: Ha nem hozom vissza hozzád, egész életemben viseljem vétkem terhét apám előtt! 33 Ezért hadd maradjon itt a te szolgád e fiú helyett uram rabszolgájaként, ez a fiú pedig menjen el testvéreivel! 34 Mert hogyan mehetnék el apámhoz, ha ez a fiú nincs velem? Nem akarom látni azt a bajt, ami apámat érné!
Bibliaolvasó Kalauz – Sipos-Vizaknai Gergely igemagyarázata
„Hadd maradjon itt a te szolgád e fiú helyett uram rabszolgájaként…” (33) József kijárta „Isten Iskoláját” (kútba dobás, rabszolga-kereskedők, börtön), hogy alkalmassá váljon az Atyától neki szánt küldetés betöltésére. De a testvérek is kivették részüket a „mennyei képzésben”. Először majdnem megölik testvérüket, mostanra pedig Júda kész feláldozni szabadságát a másik testvérért. Mekkora változás! Önfeláldozás, szeretetből. Ezt kaptad te is a Golgotán!
RÉ21 102
Napi ének | 775 | Jézus a mi oltalmunk, erősségünk
„Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákób Istene.” Mk 12,18–27
18 Szadduceusok is jöttek hozzá, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás, és ezt kérdezték tőle: 19 Mester, Mózes elrendelte nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal, és asszonyt hagy hátra, de nem marad gyermek utána, akkor a testvére vegye el az asszonyt, és támasszon utódot az ő testvérének. 20 Volt hét testvér. Az első megnősült, de utód nélkül halt meg. 21 A második is elvette az asszonyt, és meghalt úgy, hogy tőle sem maradt utód. Ugyanígy történt a harmadikkal is, 22 és a hét testvér egyikétől sem maradt utód. Végül meghalt az asszony is. 23 A feltámadáskor, amikor majd ezek feltámadnak, melyiknek lesz a felesége? Mert mind a hétnek a felesége volt. 24 Jézus ezt mondta nekik: Vajon nem azért tévelyegtek-e, mert nem ismeritek az Írásokat, sem Isten hatalmát? 25 Mert amikor majd az emberek feltámadnak a halálból, nem házasodnak, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyekben. 26 Ami pedig a halottak feltámadását illeti, vajon nem olvastátok Mózes könyvében, a csipkebokorról szóló részben, hogy mit mondott neki Isten? „Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákób Istene.” 27 Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké. Ti tehát nagyon tévelyegtek.
Az Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata
(26b) „Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákób Istene.” (Mk 12,18–27)
Szadduceusok is jönnek Jézushoz. A gazdasági, politikai elit képviselői. Nem hiszik a feltámadást, nekik az élet a születéstől a halálig tart. Az ő nézőpontjukból érthető a kérdésük a feltámadással kapcsolatban, még akkor is, ha nagyon emberi. A baj az, mennyire messze áll ez az egész a lényegtől. Szőrszálhasogató, semmire nem vezető teológiai (vagy annak ható) kérdéseken lehet vitatkozni, de Isten nem ezt kéri tőlünk. Jézus fel akarja emelni a fejüket. Lehet, hogy kívülről tudják a Szentírás szavait, de a lelkét, a lényegét nem értik. Isten az ősatyákat bizalomra és követésre hívta. Életüket, sorsukat kapcsolták Isten ígéreteihez, kijelentéseihez, csodáihoz és vezetéséhez. És pontosan Jézus az, aki a feltámadásával bizonyítja, hogy ezt a kapcsolatot még a halál sem tudja érvényteleníteni. Élet van Istennél, a halál ellenére, a halál felett is. A lényeget kell meghallani. A csipkebokor lángjait sem elemeznie kellett Mózesnek, hanem meghallania az életváltoztató szót, a küldetést, amely sokak életét mentette meg. Meghalljuk-e a lényeget? Értjük-e a Bibliát? A szívét, az értelmét? Hogy van-e közünk az élet Istenéhez? Jézus megragadott-e már minket, elindultunk-e utána, ebben az életben, a halált is legyőzve?
