„Miért csaptál be engem?” 1Móz 29
1 Jákób azután útnak indult, és elment a keleten élő népek földjére. 2 És látta, hogy egy kút van a mezőn, és három juhnyáj heverészik mellette. Abból a kútból szokták ugyanis itatni a nyájakat. A kút száján egy nagy kő volt: 3 amikor minden nyájat összetereltek, akkor szokták elgördíteni a követ a kút szájáról, hogy megitassák a juhokat, azután vissza szokták tenni a követ a kút szájára. 4 Jákób megszólította őket: Hova valók vagytok, barátaim? Azok ezt felelték: Hárániak vagyunk. 5 Akkor megkérdezte tőlük: Ismeritek-e Lábánt, Náhór fiát? Azt felelték: Ismerjük. 6 Majd ezt kérdezte: Jól van-e? Azok így feleltek: Jól. Nézd, a leánya, Ráhel éppen itt jön a juhokkal. 7 Ekkor így szólt: Hosszú még a nap, nincs itt az ideje, hogy betereljék a jószágot. Itassátok meg a juhokat, azután menjetek, legeltessetek! 8 De azok ezt felelték: Nem tehetjük, amíg minden nyájat össze nem terelnek, és el nem gördítik a követ a kút szájáról, hogy megitathassuk a juhokat. 9 Még beszélgetett velük, amikor megérkezett Ráhel az apja juhaival, mert ő legeltette azokat. 10 Amikor Jákób meglátta Ráhelt, anyja bátyjának, Lábánnak a leányát és anyja bátyjának, Lábánnak a juhait, odalépett Jákób, elgördítette a követ a kút szájáról, és megitatta anyja bátyjának, Lábánnak a juhait. 11 Jákób azután megcsókolta Ráhelt, és hangos sírásra fakadt. 12 Jákób elmondta Ráhelnek, hogy ő rokona az apjának, mert Rebekának a fia. A leány ekkor elszaladt, és elbeszélte ezt az apjának. 13 Amikor Lábán meghallotta a hírt Jákóbról, húgának a fiáról, eléje futott, megölelte, megcsókolta, és bevezette a házába. Ő pedig beszámolt mindenről Lábánnak. 14 Lábán ezt mondta neki: Bizony, az én csontom és húsom vagy te! Jákób aztán ott lakott nála egy hónapig. 15 Akkor Lábán ezt mondta Jákóbnak: Ha rokonom vagy is, nem kell ingyen szolgálnod nekem. Mondd meg nekem: mi legyen a béred? 16 Volt pedig Lábánnak két leánya: a nagyobbiknak a neve Lea, a kisebbiknek a neve Ráhel. 17 Leának kedves szemei voltak, Ráhel azonban szép termetű és szép arcú volt. 18 Jákób Ráhelt szerette meg, ezért ezt mondta: Szolgálok neked hét esztendeig a kisebbik leányodért, Ráhelért. 19 Lábán azt felelte: Jobb, ha hozzád adom, mintha más emberhez adnám. Maradj nálam! 20 Így szolgált Jákób hét esztendeig Ráhelért, de ez csak néhány napnak tűnt neki, annyira szerette őt. 21 Utána Jákób ezt mondta Lábánnak: Add hozzám a feleségemet, mert letelt az időm! Hadd menjek be hozzá! 22 Lábán össze is gyűjtötte annak a helynek valamennyi lakóját, és lakodalmat rendezett. 23 De amikor este lett, fogta a leányát, Leát, és őt vitte be hozzá. Jákób be is ment hozzá. 24 Lábán a szolgálóleányát, Zilpát leányának, Leának adta szolgálóleányul. 25 Jákób csak reggel vette észre, hogy Lea van vele. Akkor ezt mondta Lábánnak: Mit tettél velem? Hát nem Ráhelért szolgáltam nálad? Miért csaptál be engem? 26 Lábán így felelt: Nem szokás nálunk férjhez adni a kisebbik leányt a nagyobbik előtt. 27 Töltsd el ezt a lakodalmi hetet, aztán neked adjuk amazt is a szolgálatodért, ha másik hét esztendeig szolgálsz nálam. 28 Jákób úgy is tett, eltöltötte azt a hetet. Azután Lábán hozzáadta Ráhelt, a leányát feleségül. 29 Lábán a szolgálóleányát, Bilhát leányának, Ráhelnek adta szolgálóul. 30 Jákób bement Ráhelhez is, és Ráhelt jobban szerette, mint Leát. Így szolgált még Lábánnál másik hét esztendeig. 31 De az Úr látta Lea megvetett voltát, és megnyitotta a méhét; Ráhel ellenben meddő maradt. 32 Lea teherbe esett, és fiút szült. Rúbennek nevezte el, mert azt mondta: Meglátta az Úr nyomorúságomat, most már szeretni fog a férjem. 33 Azután ismét teherbe esett, fiút szült, és azt mondta: Bizony, meghallotta az Úr, hogy milyen megvetett vagyok, azért adta nekem ezt is. És elnevezte őt Simeonnak. 34 Majd újra teherbe esett, fiút szült, és azt mondta: Most már ragaszkodni fog hozzám a férjem, mert három fiút szültem neki. Ezért nevezte el őt Lévinek. 35 Megint teherbe esett, fiút szült, és azt mondta: Most már hálát adok az Úrnak. Ezért nevezte el őt Júdának. Azután nem szült egy ideig.
Bibliaolvasó Kalauz – Sebestyén Győző igemagyarázata
Lábán, ma talán így mondanánk, a hamiskártyás nagybácsi, aki tudja úgy rendezni a dolgokat, hogy az számára mindig kifizetődőbb legyen. Jákób a vele eltöltött évek iskolájában kemény leckét kap a jellemfejlődéséhez. „Miért csaptál be engem?” (25) Sokszor az ilyen emberekben tartja elénk az Úr a legjobb tükröt, hogy szembesítsen jelenbéli vagy a múltban elkövetett csalárdságainkkal. De még a hosszú és keserves lecke is a megígért áldásokat készít elő.
RÉ21 89
Napi ének | 798 | Hűséged végtelen
„…a kutyák is esznek az asztal alatt a fiak morzsáiból.” Mk 7,24–30
24 Onnan elindulva elment Tírusz vidékére. Bement egy házba, és nem akarta, hogy bárki is tudjon róla. De nem maradhatott titokban, 25 mert azonnal tudomást szerzett róla egy asszony, akinek a leányában tisztátalan lélek volt, eljött hozzá, és a lába elé borult. 26 Ez az asszony görög volt, sziroföníciai származású, és azt kérte, hogy űzze ki az ördögöt a leányából. 27 Jézus ezt mondta az asszonynak: Hadd lakjanak jól először a gyermekek, mert nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak. 28 Az pedig így válaszolt neki: Uram, a kutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból. 29 Jézus ezt mondta neki: Ezért a szavadért, mondom, menj el, leányodból kiment az ördög. 30 Amikor hazaért az asszony, látta, hogy gyermeke az ágyon fekszik, és az ördög már kiment belőle.
Az Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata
(28) „…a kutyák is esznek az asztal alatt a fiak morzsáiból.” (Mk 7,24–30)
Jézus tanítványaival távoli vidékre húzódik vissza, hogy az Atyával való közösségben töltekezzenek. Illetlenül zavarja meg őket egy pogány asszony gyermeke gyógyulásáért esedezve. Jézus ugyan szóba áll vele, de „a sor végére” küldi. A korabeli zsidóság szilárdan hitte, hogy ők a fiak, akik Isten királyi vendégségébe hivatalosak, asztalánál ülhetnek. Jézus tisztázza, hogy küldetése először éppen ezekhez az elveszett fiakhoz szól, akik visszaéltek a kiválasztottságukkal. Ha ők megtérnek, másoknak is elmondhatják majd, hogy a teremtő Isten szeretetből adta értünk Fiát. Az asszony ért a szóból, alázatosan elfogadja helyét, de vitába száll Jézussal. Nem érdekli, kinek hol a helye a kegyelem asztalánál – a gyermeke életéről van szó! Neki elég arról az asztalról egy lehulló morzsa is. Jézus ezt a hátratételt is vállaló, alázatos hitet elfogadja, és a sor elejére emeli az asszonyt. A „hivatalosok” asztalánál ülő tanítványok pedig láthatják, miként változhat meg az ülésrend, hogyan tárja ki Jézus a kegyelem ajtaját mások előtt is.
