„Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” 1Pt 5
1 A közöttetek levő presbitereket tehát kérem én, a presbitertárs és Krisztus szenvedéseinek tanúja, valamint eljövendő dicsőségének is részese: 2 legeltessétek Isten közöttetek levő nyáját, ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen, 3 ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak. 4 És amikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját. 5 Ugyanúgy, ti, ifjabbak, engedelmeskedjetek az idősebbeknek, egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak, mert Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. 6 Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. 7 Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. 8 Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: 9 álljatok neki ellen a hitben szilárdan, tudva, hogy ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreiteken e világban. 10 A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni. 11 Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen. 12 Szilvánusz által, aki – mint gondolom – hűséges testvéretek, röviden írtam, bátorítva titeket és bizonyságot téve arról, hogy az az Isten igazi kegyelme, amelyben álltok. 13 Köszönt titeket a veletek együtt kiválasztott babiloni gyülekezet és Márk, az én fiam. 14 Köszöntsétek egymást a szeretet csókjával. Békesség mindnyájatoknak, akik Krisztusban vagytok.
Bibliaolvasó Kalauz – Sándor Balázs igemagyarázata
Isten azokat szereti, akik Őt szeretik. Aki alázatos, engedelmes – azt Isten felmagasztalja, megajándékozza. Lehetetlen a bűnben, Istentől távol, e világ fejedelmének uralma alatt Istennek engedelmeskedni. De az Ő közelében nem tudsz nem engedelmes lenni. Jézus erőterében te is a hatása alá kerülsz. Ott minden Róla szól, minden Neki enged. Alázatosan az Úr akaratához kell igazítanunk az életünket, tetteinket, szavainkat.
RÉ21 289
Te Deum | 566 | Téged, Úr Isten, mi, keresztyének
„A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette…” Préd 7
1 Jobb a hírnév a drága olajnál, és a halál napja a születés napjánál. 2 Jobb olyan házba menni, ahol gyászolnak, mint olyanba, ahol mulatnak, hiszen így lesz vége minden embernek. Szívlelje meg ezt, aki él! 3 Többet ér a bánat, mint a nevetés, ha a szomorú arc mellett jobbá lesz a szív. 4 A bölcsek a gyászolók házára gondolnak, az ostobák pedig a vigadozók házára. 5 Jobb a bölcsek dorgálását hallgatni, mint ha az ostobák énekét hallgatja valaki. 6 Mert olyan az ostoba nevetése, mint a tövis ropogása a fazék alatt. Ez is hiábavalóság! 7 Az elnyomás oktalanná teszi a bölcset, és az ajándék megrontja a szívet. 8 Jobb valaminek a befejezése, mint az elkezdése. Jobb türelmesnek lenni, mint kevélynek. 9 Ne bosszankodj föl lelkedben hirtelen, mert a bosszankodás az ostobák szívében tanyázik. 10 Ne mondd azt, hogy miért voltak jobbak a hajdani napok a mostaniaknál, mert nem bölcs dolog, ha ilyet kérdezel! 11 Jó a bölcsesség az örökség mellett, hasznos azoknak, akik látják a napot. 12 Mert oltalom a bölcsesség, akárcsak a pénz, de hasznos dolog tudni, hogy a bölcsesség élteti azokat, akiknek van. 13 Figyeld meg Isten alkotásait: ki tudná kiegyenesíteni, amit ő görbévé tett? 14 A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette azért, hogy az ember ne találja ki, mi következik. 15 Sok mindent láttam hiábavaló életemben: Van olyan igaz ember, aki elvész, pedig igaz, és van olyan bűnös, aki sokáig él, pedig gonosz. 16 Ne légy fölöttébb igaz, és ne bölcselkedj fölöslegesen: miért pusztulnál bele?! 17 Ne légy fölöttébb bűnös, és ne légy bolond: miért halnál meg idő előtt?! 18 Jó, ha az egyiket is megragadod, a másikat sem engeded ki kezedből, mert az istenfélő ember minden bajból kikerül. 19 A bölcsesség nagyobb erőssége a bölcsnek, mint tíz olyan ember, aki a várost kormányozza. 20 Bizony nincs olyan igaz ember a földön, aki csak jót cselekedne, és nem vétkezne. 21 Ne figyelj mindenféle szóbeszédre, és ne halld meg, ha a szolgád átkoz! 22 Te magad is sok esetről tudsz, amikor te átkoztál másokat. 23 Mindent megpróbáltam a bölcsességért. Már azt gondoltam, hogy bölcs vagyok, pedig távol voltam tőle. 24 Távol van, ami van, és nagyon mélyen: ki tudná megtalálni? 25 Amikor rászántam magam, hogy megismerjem, kifürkésszem és kikutassam bölcsen a végső következtetést, tudva, hogy az oktalanság bűn, és a tévelygés esztelenség, 26 úgy találtam, hogy a halálnál is keserűbb az olyan asszony, aki hasonló a vadászhurokhoz: a szíve háló, kezei pedig bilincsek. Aki kedves Isten előtt, az megmenekül tőle, de a vétkes a foglya lesz. 27 Lásd, erre jöttem rá – mondja a Prédikátor –, mikor egyik gondolatról a másikra haladtam, hogy megtaláljam a végső következtetést, 28 amelyet még most is keresek, mert nem találtam meg: ezer közül egy igazi embert találtam, de asszonyt nem találtam azok között. 29 Lásd, csupán arra jöttem rá, hogy Isten az embereket becsületeseknek teremtette, csakhogy ők mindenféle okoskodásokhoz folyamodtak.
Az Ige mellett – Karsay Eszter igemagyarázata
(14) „A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette…” (Préd 7)
A prédikátor válaszol saját kérdésére: „Ki tudja, mi jó az embernek az életben?” (6,12) Lehangolók, sőt képtelenségnek tűnnek a bölcsességmondások, pedig halálos komolyak. A halál valósága, a gyász jobban elgondolkodtatja az embert, mint a víg lakoma. De nem a halálkultuszt hirdeti, hiszen az élet élvezetét is hangsúlyozza (1–7). Nem okos dolog visszasírni a múltat (10). Elmélkedése csúcspontja az, amire előzőleg is eljutott már: „Ami görbe, azt nem lehet kiegyenesíteni” (1,15). Isten az alkotója mindennek, „ki tudná kiegyenesíteni, amit ő görbévé tett?” (13). Ő ad mindent, az ember viszont nem mindent tud megváltoztatni. Próbálja, de bármilyen bámulatosan fejlődik is a tudományunk és technikánk, sok minden nincs a hatalmunkban. Képességünk és eszközeink által már feszegetjük teremtmény voltunk határait (mesterséges intelligencia). De Isten tartja hatalmában az életet, nem tudjuk kifürkészni vagy kiszámítani akaratát, ezért jobb elfogadni a jót, a rosszat is (14). Nem keserű beletörődés ez, hanem belátás és Istenre hagyatkozás. Nem elvárásaink szerint alakul a jók és a bűnösök sorsa. A bölcselkedést sem jó túlzásba vinni, de „az istenfélő minden bajból kikerül” (18).
