„...a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes Isten előtt.” 1Pt 3,1–7
1 Ugyanígy, ti, asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, hogy ha közülük egyesek nem engedelmeskednek az igének, feleségük magaviselete szavak nélkül is megnyerje őket, 2 felfigyelve istenfélő és tiszta életetekre. 3 Ne a külső dísz legyen a ti ékességetek, ne a hajfonogatás, arany ékszerek felrakása vagy különféle ruhák felöltése, 4 hanem a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes Isten előtt. 5 Egykor a szent asszonyok is, akik Istenben reménykedtek, így díszítették magukat: engedelmeskedtek férjüknek, 6 ahogyan Sára engedelmeskedett Ábrahámnak, és urának nevezte őt. Az ő leányai lesztek, ha jót tesztek, és ha nem féltek semmiféle fenyegetéstől. 7 És ugyanígy, ti, férfiak is, megértően éljetek együtt feleségetekkel, mint a gyengébb féllel, adjátok meg neki a tiszteletet mint örököstársatoknak is az élet kegyelmében, hogy imádkozásotok ne ütközzék akadályba.
Bibliaolvasó Kalauz – Sándor Balázs igemagyarázata
Mind a feleséget, mind a férjet kötelezi a házasság köteléke arra, hogy a másik fél lelkével is foglalkozzon. A házasság nemcsak testi kapcsolat, hanem testi és lelki egység. A bizonyságtételeken, szép beszédeken és szólamokon túl a szavak nélküli evangéliumhirdetés a hívők sajátja. A házasságon belül pedig ez része annak a „felette nagy titok”-nak, amiről az Írás beszél (Ef 5,32)! Ráadásul az apostol ezt Krisztusról és az egyházról mondja. Az Atyának ma is ez a terve velünk, a Lélek pedig nap mint nap ezen munkálkodik.
RÉ21 561 • IÉ 2Kor 13,11–13 • Zsolt 97
A Szentháromság dicsérete | 561 | Szent vagy örökké, Atya Úr Isten
Heti zsoltárének | 48 | Nagy az Úr méltóságában
„Láttam az elnyomottak könnyeit, akiknek nincs vigasztalójuk.” Préd 4,1–6
1 Láttam azt is, hogy milyen sok elnyomás történik a nap alatt. Láttam az elnyomottak könnyeit, akiknek nincs vigasztalójuk. Elnyomóik erőszakosan bánnak velük, és nincs vigasztalójuk. 2 Ezért boldogabbaknak tartom a halottakat, akik már régen meghaltak, az élőknél, akik még életben vannak. 3 De mindkettőjüknél jobb annak, aki meg sem született, mert nem látja azokat a gonosz dolgokat, amelyeket elkövetnek a nap alatt. 4 És láttam, hogy minden fáradozást és sikeres munkát az emberek kölcsönös irigysége kísér. Ez is hiábavalóság és hasztalan erőlködés! 5 Az ostoba karba teszi a kezét, és tönkreteszi önmagát. 6 Jobb egy marokra valót szerezni nyugodtan, mint két marokra valót hajszoltan és hasztalan erőlködéssel.
Az Ige mellett – Karsay Eszter igemagyarázata
(1) „Láttam az elnyomottak könnyeit, akiknek nincs vigasztalójuk.” (Préd 4,1–6) Különböző társadalmi problémákra néz rá a prédikátor. Az elnyomottakra, akiket kizsákmányolnak, akiknek nincsenek jogaik. Látja a könnyeiket, és azt, hogy nincs vigasztalójuk. Nem a kívülálló, ténymegállapító filozófus szól itt, hanem az együttérző, szolidáris ember. Szomorúsággal tapasztalja az igazságtalanságot, a rosszat. Meghökkentő, hogy Jóbhoz hasonlóan fokozódik benne a keserűség, a részvét embertársait látva, egészen addig, amíg így kiált fel: jobb annak, aki már meghalt, annál, aki most éli át a gonoszságot! Sőt, annak a legjobb, aki meg sem született (2–3; Jób 3,1.11). E szenvedélyes kitörés után azért az élet pártján marad (9,4). Azután másokra néz: látja, hogy az egyik ember naplopó, a másik sikeres. Észreveszi azokat, akiknek szorgalmában az irigység és versengés a motiváló erő. Hajszolják magukat, hogy több legyen nekik, mint másoknak. Milyen hiábavaló szélkergetés ez is (4)! Nem csak a lustaság hiábavaló, a kegyetlen hajtás is lehet az. A rest nem dolgozik, de irigykedik a gazdagra, magát marcangolja vele (Péld 21,25), aki pedig kíméletlen robotra kényszeríti magát, stresszel, csak hogy többje legyen (5–6). Éppen úgy, mint ma.
