„Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá” 1Pt 2,1–12
1 Levetve tehát minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigységet és minden rágalmazást, 2 mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre, 3 mivel megízleltétek, hogy jóságos az Úr. 4 Járuljatok őhozzá, mint élő kőhöz, amelyet az emberek ugyan megvetettek, azonban Isten előtt „kiválasztott és drága”; 5 ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által. 6 Ezért áll ez az Írásban: „Íme, leteszek Sionban egy kiválasztott drága sarokkövet, és aki hisz benne, nem szégyenül meg.” 7 Nektek, a hívőknek drága kincs, a hitetleneknek pedig az a kő, amelyet megvetettek az építők, sarokkővé lett, 8 megütközés kövévé és megbotránkozás sziklájává, azok beleütköznek, mert nem engedelmeskednek az igének. Ők erre is rendeltettek. 9 Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; 10 akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok. 11 Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket: tartózkodjatok a testi vágyaktól, amelyek a lélek ellen harcolnak. 12 Tisztességesen éljetek a pogányok között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, a ti jó cselekedeteiteket látva, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.
Bibliaolvasó Kalauz – Kádár Ferenc igemagyarázata
Ez az igeszakasz az Újszövetség egyik legszebb himnusza az egyházról. Sokoldalúan mutatja be az egyház isteni eredetét, megszentelt természetét és a benne való szolgálatunk lehetőségeit. „Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá” (5) – az apostol szerint ez szolgálatunk egyik formája. „Élő kövek” lehetünk, munkánk az épülés, nem a rombolás. Munkánk közösségi, hiszen egyedül nem lehet épülni, hanem mindnyájunknak oda kell adni magunkat, így épülhetünk a sarokkőre, Krisztusra.
RÉ21 590
Pünkösdi ének | 542 | Jövel, Szentlélek Isten, Tarts meg
„Meggyűlöltem mindazt, amit fáradsággal szereztem, míg fáradoztam a nap alatt, mert más emberre kell hagynom, aki utánam következik.” Préd 2,12–26
12 Azután arra törekedtem, hogy meglássam: mit ér a bölcsesség meg az esztelenség és az oktalanság, és hogy mit tesz az az ember, aki a király után következik. Csak azt, amit azelőtt is tett. 13 Úgy láttam, hogy hasznosabb a bölcsesség az oktalanságnál, ahogyan hasznosabb a világosság a sötétségnél. 14 A bölcs ember nyitott szemmel jár, a bolond pedig sötétben botorkál. De arra is rájöttem, hogy ugyanaz lesz a sorsa mindegyiküknek. 15 Azért ezt gondoltam magamban: Ha az én sorsom is az lesz, ami a bolondé, akkor mit ér az, hogy én bölcsebb vagyok? És ezt mondtam magamban: Ez is hiábavalóság! 16 Bizony a bölcs emberre sem emlékeznek örökké, meg a bolondra sem. Mert mindaz, ami megtörtént, feledésbe megy az eljövendő időben, és a bölcs is meghal, meg a bolond is. 17 Meggyűlöltem az életet, mert rossznak tartottam azokat a dolgokat, amiket véghezvisznek a nap alatt: hiszen minden hiábavalóság és hasztalan erőlködés. 18 Meggyűlöltem mindazt, amit fáradsággal szereztem, míg fáradoztam a nap alatt, mert más emberre kell hagynom, aki utánam következik. 19 Ki tudja, hogy bölcs lesz-e, vagy ostoba? És mégis rendelkezni fog mindazzal, amit fáradsággal szereztem, míg bölcsen fáradoztam a nap alatt. Ez is hiábavalóság! 20 Odáig jutottam, hogy már kétségbeestem minden szerzeményem miatt, amiért fáradoztam a nap alatt. 21 Mert van olyan ember, aki bölcsességgel, tudással és rátermettséggel fáradozott, és olyan emberre kell hagynia vagyonát, aki nem dolgozott érte. Ez is hiábavalóság és nagyon rossz dolog. 22 Mert mi jut az embernek mindabból, amit fáradsággal és teljes odaadással szerzett a nap alatt, 23 hiszen mindennap fájdalom és bosszúság gyötri, és még éjjel sincs nyugta szívének?! Ez is hiábavalóság! 24 Nincs hát jobb dolog, mint ha az ember eszik, iszik, és jól él fáradságos munkájából. De beláttam, hogy Isten kezéből jön ez is. 25 Mert ugyan ki ehetik, és ki lehet vígan nélküle? 26 Mert annak az embernek, akit ő jónak talál, bölcsességet, tudást és örömöt ad. A bűnöst pedig azzal veri meg, hogy gyűjtsön és halmozzon, azután annak hagyja, akit Isten jónak talál. Ez is hiábavalóság és hasztalan erőlködés.
Az Ige mellett – Karsay Eszter igemagyarázata
(18) „Meggyűlöltem mindazt, amit fáradsággal szereztem, míg fáradoztam a nap alatt, mert más emberre kell hagynom, aki utánam következik.” (Préd 2,12–26)
Bölcsek és bolondok egyként meghalnak, nem emlékeznek rájuk. Érdemes volt az a sok munka? Eszünkbe jut Jézus példázata a bolond gazdagról: „Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?” (Lk 12,20) De sokan dolgoznak megszállottan, hogy gyermekeiknek, unokáiknak legyen meg mindenük, lakás és vagyon, közben elfelejtenek élni! Saját örömüket, békességüket nem találják, mert szüntelen robotolnak, többet akarnak utódaikra hagyni. Miért is? Így akarunk emlékművet magunknak? Megbecsülnek minket ezért? Szomorú kérdés: okosan élnek-e majd vele, vagy bolondul szétszórják? Beleülnek a készbe fáradozás nélkül, mégis boldogtalanul (19–23). Hiábavalóság. Nem csak ilyen örökséget kell továbbadnunk. Kétségbeesés helyett éljünk jól, és élvezzük a megszerzett javakat, amelyekért megdolgoztunk (24). Ez a következtetés sokszor visszatér a könyvben (3,12.22; 5,17; 8,15; 9,7). Ez nincs ellentmondásban Isten akaratával: „De beláttam, hogy Isten kezéből jön ez is. Mert annak az embernek, akit ő jónak talál, bölcsességet, tudást és örömöt ad.” (24–26)
