„…szentek legyetek egész magatartásotokban” 1Pt 1,13–21
13 Ezért tehát elméteket felkészítve legyetek józanok, és teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok. 14 Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek, 15 hanem – mivel ő, a Szent hívott el titeket – ti is szentek legyetek egész magatartásotokban, 16 mert meg van írva: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok.” 17 Ha pedig mint Atyátokat hívjátok őt segítségül, aki személyválogatás nélkül ítél meg mindenkit cselekedete szerint, szent félelemmel éljetek földi vándorlásotok idején, 18 tudva, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből, 19 hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén. 20 Ő ugyan a világ teremtése előtt kiválasztatott, de az idők végén megjelent tiértetek, 21 akik általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt a halottak közül, és dicsőséget adott neki, hogy hitetek Istenbe vetett reménység is legyen.
Bibliaolvasó Kalauz – Kádár Ferenc igemagyarázata
„…szentek legyetek egész magatartásotokban” (15). Isten, aki elhívta a gyülekezet tagjait, szent. Erre a tényre az egyetlen helyes válasz a részünkről, hogy mi is szentek vagyunk. Miben nyilvánul meg a mi szent voltunk? Nem szertartásos külsőségekben, hanem a mindennapi élet dolgaiban. Legyünk szentek döntéseinkben, beszédünkben és tetteinkben, tehát egész életvitelünkben. Istenhez tartozásunknak a „drága vér”, Krisztus áldozata volt az ára. Szent félelemmel és hívő reménységgel tegyünk erről mások előtt bizonyságot!
RÉ21 542
Pünkösdi ének | 546 | Adj, Úr Isten, nékünk Szentlelket
„…aki gyarapítja az ismeretet, gyarapítja a szenvedést is.” Préd 1,12–18
12 Én, a Prédikátor, Izráel királya voltam Jeruzsálemben, 13 és rászántam magam arra, hogy megvizsgáljak és bölcsen kikutassak mindent, ami az ég alatt történik. Rossz foglalkozás ez, azért adta Isten az embereknek, hogy bajlódjanak vele. 14 Láttam, hogy mindaz, amit véghezvisznek a nap alatt, csak hiábavalóság és hasztalan erőlködés. 15 Ami görbe, azt nem lehet kiegyenesíteni, és ami nincs, azt nem lehet számba venni. 16 Így gondolkodtam magamban: Én sokkal nagyobb bölcsességre tettem szert, mint azok, akik elődeim voltak Jeruzsálemben; sok bölcsességet és ismeretet szereztem. 17 Amikor azonban rászántam magam, hogy megismerjem a bölcsességet, megismertem az esztelenséget és oktalanságot is. Megtudtam, hogy ez is hasztalan erőlködés. 18 Mert ahol sok a bölcsesség, sok a bosszúság is; és aki gyarapítja az ismeretet, gyarapítja a szenvedést is.
Az Ige mellett – Karsay Eszter igemagyarázata
(18) „…aki gyarapítja az ismeretet, gyarapítja a szenvedést is.” (Préd 1,12–18)
A szerző Jeruzsálem királya nevében beszél, hogy tekintélyt adjon a mondanivalónak. A tudásra törekvés kétélű. Ha valaki gyűjti az ismereteket, elmélyül bennük, és keresi az összefüggéseket, azok nem hagyják őt hidegen. Szemügyre veszi hivatását, a bölcsesség tudományát. Megállapítja, a bölcsesség nem ad békességet. A megismerés gyötrelmet okoz, tehetetlenné tesz, mert nem tökéletes, sohasem ér véget. „Rossz foglalkozás ez, azért adta Isten az embereknek, hogy bajlódjanak vele. Láttam, hogy mindaz, amit véghez visznek a nap alatt, csak hiábavalóság és hasztalan erőlködés.” (13–14) A szélkergetés kifejezés fordítható így is: széllegeltetés, amint Hóseás prófétánál is megjelenik a metafora (Hós 12,2). Magyarul: hiába akarjuk azt, amit nem érhetünk el, csak levegőt markolunk. Vizsgálódik, látja a hiányokat és a hibákat is. Kiábrándító közmondást idéz: „Ami görbe, azt nem lehet kiegyenesíteni” (15), ez hasonló a magyar közmondáshoz, kutyából nem lesz szalonna. A nagy tudású emberek kínja, hogy el kell szenvedniük saját tökéletlenségüket és a másokét is. Erő és alázat kell ahhoz, hogy felülemelkedjünk, és elviseljük a sok ostobaságot és értelmetlenséget.
