„...ahol békesség lakik” Péld 17
1 Jobb egy darab száraz kenyér ott, ahol békesség lakik, mint ha zsíros falatokkal van tele a ház, de veszekednek benne. 2 Az eszes szolga föléje kerül a haszontalan fiúnak, és a testvérekkel együtt osztozik az örökségben. 3 Az ezüsthöz tégely kell, az aranyhoz olvasztókemence, de a szívek vizsgálója az Úr. 4 A gonosztevő az álnok ajakra figyel, a hazug a gonosz nyelvre ügyel. 5 Aki gúnyolja a szegényt, Alkotóját gyalázza, és aki a veszedelemnek örül, nem marad büntetlen. 6 Az öregek koronája: az unokák, és a fiak ékessége: az atyák. 7 Nem illik a bolondhoz a választékos beszéd, de az előkelőhöz sem a hazug beszéd. 8 Drágakőnek véli ajándékát, aki adja, amellyel célt ér, bárhova forduljon is vele. 9 Aki szeretetre törekszik, fátyolt borít a vétekre, de aki folyton arról beszél, elszakad a barátjától. 10 Jobban megrendíti a dorgálás az értelmes embert, mint száz botütés az ostobát. 11 Csak pártütésre törekszik a rossz ember, de kegyetlen követet küldenek ellene. 12 Inkább a fiát vesztett medvével találkozzék az ember, mint egy ostobával, amikor megzavarodik. 13 Aki rosszal fizet a jóért, annak a házából nem távozik el a baj. 14 A viszály kezdete olyan, mint amikor megindul az árvíz, azért tartsd távol magad a perpatvartól, mielőtt kitör. 15 Aki igaznak mondja a bűnöst, és aki bűnösnek mondja az igazat: mindkettőjüket egyaránt utálja az Úr. 16 Mire jó a pénz az ostoba kezében? Vehet-e bölcsességet, akinek nincs esze? 17 Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik. 18 Esztelen ember, aki kezet ad, és kezességet vállal a barátjáért. 19 A bűnt szereti, aki veszekedni szeret, és aki kérkedik, a saját romlását keresi. 20 Az álnok szívű embernek nem lesz jó vége, és a csalárd nyelvű bajba kerül. 21 Az ostoba bánatot okoz szülőjének, és nem tud örülni a bolondnak az apja. 22 A vidám szív a legjobb orvosság, a bánatos lélek pedig a csontokat is kiszárítja. 23 A bűnös elfogadja a megvesztegetést, és elferdíti az igazság ösvényét. 24 Az értelmes ember előtt ott van a bölcsesség, de az ostoba szeme a föld végén kalandozik. 25 Az ostoba fiú bosszantja apját, és keseríti anyját. 26 Nem való megbírságolni az igaz embert, és megverni az elöljárót, ha becsületes. 27 A tudós ember takarékoskodik beszédével, és aki értelmes, az higgadt lelkű. 28 Még az ostobát is bölcsnek gondolják, ha hallgat, és értelmesnek azt, aki csukva tartja a száját.
Bibliaolvasó Kalauz – Némethné Balogh Katalin igemagyarázata
Földi életünkben értéknek tartjuk, ha mindenből a jobb lehet a miénk. Mivel jár, ha ennek a keresésére szánjuk időnk és erőnk nagy részét, de a megszerzett „kincsek” mégsem töltenek el boldogsággal? Sőt nyugtalanság, gyakran veszekedés kíséri. Akkor mi a jobb? Az, „...ahol békesség lakik” (1). Még akkor is, ha a látszat szerint a rosszabb jutott. Az eddig eltelt években bizonyára már tapasztaltuk ezt: a kevesebb lehet több Isten szeretetében.
RÉ21 475 RÉ 206
Könyörgés böjti időben | 474 | Ó, irgalmas Isten
„Ő pedig azt felelte: Elég!” Lk 22,31–38
31 Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, 32 de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd a testvéreidet! 33 Ő így válaszolt: Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, akár a halálba is! 34 Jézus azonban ezt felelte: Mondom neked, Péter: nem szólal meg a kakas ma, amíg háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem. 35 Azután ezt kérdezte tőlük: Amikor kiküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e hiányotok valamiben? Semmiben – válaszolták. 36 Majd ezt mondta nekik: Most azonban, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyát is; és akinek nincs kardja, adja el felsőruháját, és vegyen. 37 Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: „És a bűnösök közé sorolták.” Mert ami felőlem megíratott, az most beteljesedik. 38 Erre így szóltak: Uram, íme, van itt két kard. Ő pedig azt felelte: Elég!
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István igemagyarázata
(38) „Ő pedig azt felelte: Elég!” (Lk 22,31–38)
Az apostollistákban (6,13) és a belső tanítványi körben is mindig Péter az első (8,51). Péter gyakran az egész tanítványi közösség nevében beszél (12,41; 18,28). Jézus most neki mondja mindannyiukról: a Sátán meg fogja őket rostálni, hogy megbotránkozzanak benne (Mt 26,31), vagyis hogy elveszítsék hitüket. Péter folytatja a versengést, nem fogadja el, hogy majd neki is vissza kell találnia Jézus szeretetéhez (meg kell térnie), hanem önfeláldozó hűségéről győzködi Jézust. Erre a többiek is ugyanígy kezdenek fogadkozni (Mt 26,35). De beteljesedett Jézus jövendölése; nemcsak az, hogy „első” tanítványa megtagadta őt, hanem az is, hogy bár könnyezve, de Péter megtalálta a megbánás helyét (Zsid 12,17), s megtalálhatjuk mi is. De most még tart a rázatás. Jézus arra kéri tanítványait, hogy vegyenek kardokat. Lám, két kard már van is náluk, az egyik éppen Péternél (Jn 18,10). Majd akkor fognak megbotránkozni Jézusban, amikor rájönnek, hogy Jézus nem felfegyverezni akarta őket, hanem a próféta jövendölését (Ézs 53,12) ábrázolta ki ezzel a jelképes cselekvéssel. Ehhez pedig elég a két kard. Péterék készek „odavágni” (22,49). Jézus kész magát odaadni. S amikor nem engedi a harcot, a tanítványok cserbenhagyják (Mt 26,56). Jézushoz csak az ő parancsát követve lehetünk hűségesek.
