„Jól megépített útja lesz, amelyet szent útnak hívnak” Ézs 35
1 Örülni fog a puszta és a szomjú föld, vigad a pusztaság, és kivirágzik, akár egy liliom. 2 Virágba borul és vigad, vígan örvendezik. Része lesz a Libánon pompájában, a Karmel és a Sárón díszében. Meglátják az Úr dicsőségét, Istenünk méltóságát. 3 Erősítsétek a lankadt kezeket, tegyétek erőssé a megroskadt térdeket! 4 Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, jön Istenetek, és bosszút áll, jön Isten, és megfizet, megszabadít benneteket! 5 Akkor majd kinyílnak a vakok szemei, és megnyílnak a süketek fülei. 6 Akkor majd úgy szökell a sánta, mint a szarvas, és ujjong majd a néma nyelve. Mert víz fakad a pusztában, és a kietlen tájon patakok. 7 Tóvá lesz a délibáb, és víz fakad a szomjú földön. Ahol azelőtt sakálok tanyáztak, nád és káka fog teremni. 8 Jól megépített útja lesz, amelyet szent útnak hívnak. Nem jár azon tisztátalan, csak az Úr népe járhat rajta, bolondok nem tévednek rá. 9 Nem lesz ott oroszlán, nem járnak rajta ragadozók, eggyel sem találkoznak ott, hanem a megváltottak fognak járni rajta. 10 Így fognak visszatérni azok, akiket az Úr kiváltott, és ujjongva vonulnak a Sionra. Öröm koszorúzza fejüket örökre, boldog örömben lesz részük, a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik.
Bibliaolvasó Kalauz – Vad Zsigmond igemagyarázata
„Jól megépített útja lesz, amelyet szent útnak hívnak” (8). Isten építette meg „jól” ezt az utat. Akik ezen az úton járnak, azok Istenhez közelednek, végül hozzá jutnak, és végérvényesen megmenekülnek. A mennyországot nem az arannyal kikövezett utak teszik csodálatossá, hanem Isten jelenléte, a vele való örök, örömteli és felhőtlen közösség. Jézus mondta: „Én vagyok az út... senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam” (Jn 14,6). Jézus maga lett az út, az egyetlen út, amely Istenhez, az üdvösséghez vezet. Aki egyszer erre az útra lép, nem téved el soha, mert maga Isten vezeti élő igéje és Lelke által.
RÉ21 62 RÉ 62 • IÉ Róm 1,13–17 • Zsolt 62
Jézus Krisztus messiási küldetése | 446 | Jézus, édes emlékezet
Heti zsoltárének | 111 | Hálát adok, Uram, néked
„Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre…” Lk 12,49–53
49 Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna! 50 Keresztséggel kell azonban még megkereszteltetnem, és mennyire gyötrődöm, míg ez végbe nem megy! 51 Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre? Mondom nektek: semmiképpen, hanem inkább meghasonlást. 52 Mert mostantól fogva, ha öten lesznek egy családban, meghasonlik három a kettővel, és kettő a hárommal. 53 Meghasonlik az apa a fiával, és a fiú az apjával, az anya a leányával, és a leány az anyjával, az anyós a menyével, és a meny az anyósával.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(49) „Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre…” (Lk 12,49–53)
A Krisztus első és második eljövetele közötti időszak az Urunk melletti döntés ideje, amikor beteljesednek Keresztelő János szavai: „Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket” (3,16). Nemcsak a végítélet emésztő tüzéről tud ugyanis a Szentírás, hanem a Szentlélek életeket tisztító lángjáról is. Abból a „vérkeresztségből” (Mt 20,22), amelyen Jézus a Golgotán átment, a pünkösdi kettős tüzes lángnyelvek tisztító hatása árad szét e világban. Azért nevezi Urunk „keresztségnek” a halált, mivel abban – a keresztséghez hasonlóan – leteszünk mindent, ami nem illik az Istennel való közösségünkhöz (50). Ez a múltunkkal való radikális leszámolás mindig meghasonlást okoz a családban, a szűkebb-tágabb közösségeinkben (51). Ez azonban nem öncélú zavarkeltés, hanem a látszatbékék helyén így születhetik meg az a valódi béke, amelyre mindannyian vágyunk. A harmadik évezredbe e világ háborús „tűzkapuin” léptünk be. Ezek éppen annak a Szentlélek-tüzes kapunak az ellentétei, amelyen át Urunk életünkbe akar jönni. Isten áldása, ha a „semmi ágán ülő”, „hangtalan vacogó” szívünkben (József Attila) még mindig visszhangzik karácsony áldott üzenete: békesség e földön azoknak, akikben Isten örömét leli (2,14).
