„Mert az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre...” 2Kor 7,8–16
8 Mert ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom. Bántam ugyan, látva, hogy az a levél, ha egy kis időre is, megszomorított titeket, 9 de most már örülök. Nem annak, hogy megszomorodtatok, hanem hogy szomorúságotok megtéréshez vezetett: mert Isten szerint szomorodtatok meg, és miattunk semmiben nem vallotok kárt. 10 Mert az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez. 11 Mert éppen az, hogy Isten szerint szomorodtatok meg, mekkora buzgóságot keltett bennetek, sőt mentegetőzést, sőt méltatlankodást, sőt félelmet, sőt vágyódást, sőt ragaszkodást, sőt a vétkes megbüntetését! Mindenképpen igazoltátok, hogy ártatlanok vagytok az ügyben. 12 Ha tehát írtam is nektek, nem a sértő miatt és nem is a sértett érdekében írtam, hanem azért, hogy nyilvánvalóvá legyen buzgóságotok, amely Isten színe előtt van bennetek irántunk. 13 Ezért tehát megvigasztalódtunk, de megvigasztalódásunkon túl még jobban örültünk Titusz örömének, hiszen ti mindnyájan megnyugtattátok a lelkét. 14 Mert ha egy kissé eldicsekedtem neki veletek, nem szégyenültem meg, hanem amint mindent az igazsághoz híven mondtunk el nektek, úgy Titusz előtt való dicsekedésünk is igaznak bizonyult. 15 Ő még jobb szívvel gondol rátok, amikor visszaemlékezik mindnyájatok engedelmességére, amint félve és remegve fogadtátok őt. 16 Örülök, hogy minden tekintetben bízhatom bennetek.
Bibliaolvasó Kalauz – Bóna Zoltán igemagyarázata
„Mert az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre...” (10). Nem szeretünk szomorkodni. Pál apostol ugyanakkor vállalja, hogy szomorúságot is kénytelen okozni címzettjeinek. Azért, mert van olyan szomorúság, például az önismeretem miatti szomorúság, amely javamat szolgálja. Bárcsak többet szomorkodnánk, szégyenkeznénk, bánkódnánk szavaink, tetteink, vágyaink mérlegelése, értékelése után.
RÉ 276 RÉ21 718
Péntek esti dicséret | 687 | Emberi nemnek teremtő Istene
„De az Úr Józseffel volt,…” 1Móz 39
1 Amikor Józsefet elvitték Egyiptomba, megvásárolta őt az izmaeliektől, akik odavitték, egy egyiptomi ember: Potifár, a fáraó főembere, a testőrök parancsnoka. 2 De az Úr Józseffel volt, ezért szerencsés ember lett, így aztán egyiptomi gazdájának a házába került. 3 Látta a gazdája, hogy vele van az Úr, és mindazt eredményessé teszi az Úr, amihez hozzáfog. 4 Megnyerte hát József a jóindulatát, és a háziszolgája lett. Azután háza felügyelőjévé tette, és rábízta egész vagyonát. 5 Attól fogva, hogy házának és egész vagyonának a felügyelőjévé tette, megáldotta az Úr az egyiptomi ember házát Józsefért, és az Úr áldása volt mindenén, amije csak volt a házban és a mezőn. 6 Ezért Józsefre bízta mindenét, és semmire sem volt gondja mellette, legfeljebb csak arra, hogy megegye az ételt. Józsefnek szép termete és szép arca volt. 7 Ezek után történt, hogy Józsefre szemet vetett gazdájának felesége, és ezt mondta: Hálj velem! 8 Ő azonban ezt nem akarta, és azt felelte gazdája feleségének: Nézd, az én gazdámnak semmi gondja sincs mellettem háza dolgaira, és rám bízta mindenét. 9 Senki sem nagyobb nálam ebben a házban. Semmit sem tiltott el tőlem, csak téged, mert te a felesége vagy. Hogyan követhetném el ezt a nagy gonoszságot, vétkezve az Isten ellen?! 10 Bár az asszony nap mint nap ezt mondogatta Józsefnek, ő mégsem engedett neki, és nem feküdt mellé, hogy vele legyen. 11 Egy napon, mint mindig, bement József a házba a munkáját végezni. A háznép közül senki sem volt a házban. 12 Ekkor megragadta őt az asszony a ruhájánál fogva, és azt mondta: Hálj velem! Ő azonban otthagyta ruháját az asszony kezében, futásnak eredt, és kiszaladt. 13 Amikor az asszony látta, hogy kezében hagyta a ruháját, és kifutott, 14 összecsődítette háza népét, és ezt mondta nekik: Nézzétek, egy héber embert hozott hozzánk, és az csúffá tesz bennünket. Bejött hozzám, hogy velem háljon, de én hangosan kiáltozni kezdtem. 15 Amikor meghallotta, hogy jó hangosan kiáltozni kezdek, nálam hagyta a ruháját, futásnak eredt, és kiszaladt. 16 Az asszony magánál tartotta József ruháját, míg az ura haza nem jött. 17 Akkor neki is ugyanazt mondta: Bejött hozzám a héber szolga, akit idehoztál, hogy csúffá tegyen engem. 18 De amikor hangosan kiáltozni kezdtem, nálam hagyta a ruháját, és kifutott. 19 Amikor a gazdája meghallotta feleségének a szavait, amelyeket neki mondott: Ilyen dolgokat tett velem a szolgád! – akkor haragra gerjedt. 20 Fogta Józsefet a gazdája, és abba a börtönbe vetette, ahol a király foglyait tartották fogva. Így került József a börtönbe. 21 De az Úr Józseffel volt, hűséges maradt hozzá, és gondoskodott róla, hogy elnyerje a börtönparancsnok jóindulatát. 22 A börtönparancsnok Józsefre bízta mindazokat a foglyokat, akik a börtönben voltak, és ő dolgoztatta mindazokat, akik ott dolgoztak. 23 A börtönparancsnoknak nem kellett törődnie semmivel, ami rá volt bízva, mert az Úr Józseffel volt, és eredményessé tette az Úr, amihez hozzáfogott.
Az Ige mellett – Gaál Sándor igemagyarázata
(2) „De az Úr Józseffel volt,…” (1Móz 39)
Nagy fájdalmat okozhatott Józsefnek, hogy kivetették a testvéri közösségből. Kényszerűen elszakadt apja háza népétől. Egy idegen nép körében, az eddigiektől letérő kultúrában, mint eladott, megvett szolga folytatja életútját, tölti fiatal éveit. Mindez azonban úgy megy végbe, hogy József élete mellett, ahogyan látjuk majd visszatérő megjegyzésben, ott van egy garancialevél, ami annak a ténye, hogy az Úr Józseffel volt. Két egymástól eltérő élethelyzetről olvasunk itt. Potifár házába szolgaként kerül, de Isten vele való léte a házigazda bizalmát ébreszti fel iránta. Jön ugyan újra a kivetettség megtapasztalása. A megalapozatlan vád miatt börtönbe került, de ott is igen hamar kiderül Isten vele való létének előnye.
Érdemes megfontolnunk életünk minden vonatkozásában, hogy ha Isten elfogadott jelenléte azzal jár, amit József életében feljegyeztek: „eredményessé tette az Úr, amihez hozzáfogott” (23), van-e sürgősebb és fontosabb dolog Isten közelségénél az életünkben. Ő mindent megtett ezért, hogy a Krisztus érdeméért ez valóság legyen a mi esetünkben is.