előző nap következő nap

„Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat...” 2Kor 7,1–7

1 Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, és Isten félelmében tegyük teljessé megszentelődésünket! 2 Fogadjatok be minket: senkit nem bántottunk, senkit nem károsítottunk meg, senkit nem csaltunk meg. 3 Nem vádképpen mondom, hiszen az előbb megmondtam, hogy szívünkben vagytok, hogy együtt éljünk, és együtt haljunk. 4 Nagy a bizalmam irántatok, sok dicsekedni valóm van veletek, tele vagyok vigasztalódással, minden nyomorúságunk ellenére csordultig vagyok örömmel. 5 Mert amikor megérkeztünk Makedóniába, semmi nyugalma sem volt testünknek, hanem ki voltunk téve mindenféle zaklatásnak: kívül harcok, belül félelmek. 6 De Isten, a megalázottak vigasztalója, megvigasztalt minket Titusz megérkezésével, 7 de nemcsak az ő megérkezésével, hanem azzal a vigasztalással is, amellyel ő nálatok megvigasztalódott. Hírül hozta ugyanis nekünk a ti vágyódásotokat, kesergéseteket, hozzám való ragaszkodásotokat, úgyhogy még jobban megörültem.

Bibliaolvasó Kalauz – Bóna Zoltán igemagyarázata

„Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat...” (1). Sok minden motiválhat bennünket a jóra. Azt már Szókratész óta tudjuk, hogy a jónak az ismerete nem biztos, hogy a jó cselekvésére fog indítani. Az meg sok keserűséggel, külső és belső fájdalommal jár, ha görcsök, félelmek, fájdalmak és büntetések kellenek ahhoz, hogy helyesek legyenek döntéseink és tetteink. Milyen kiváltság az számunkra, hogy minket isteni ígéretek inspirálnak a testi és lelki tisztaságra.

RÉ 198 RÉ21 190

Csütörtök esti dicséret | 686 | Ó, nagy hatalmú felséges Úr Isten

„Igaza van velem szemben, mert nem adtam őt a fiamhoz, Sélához.” 1Móz 38

1 Történt abban az időben, hogy Júda elvált testvéreitől, és csatlakozott egy adullámi emberhez, akinek Hírá volt a neve. 2 Ott meglátta Júda egy kánaáni embernek, Súának a leányát, felségül vette, és bement hozzá. 3 Az teherbe esett, és fiút szült, akit Érnek nevezett el. 4 Majd ismét teherbe esett, fiút szült, és azt Ónánnak nevezte el. 5 Azután még egy fiút szült, akit Sélának nevezett el. Amikor ezt szülte, Júda Kezíbben volt. 6 Júda kiházasította fiát, Ért. Az asszonynak Támár volt a neve. 7 De Ért, Júda elsőszülött fiát az Úr gonosznak tartotta, ezért megölte őt az Úr. 8 Ekkor azt mondta Júda Ónánnak: Menj be a bátyád feleségéhez, vedd őt feleségül mint a sógora, és támassz utódot a bátyádnak! 9 De Ónán tudta, hogy az utód nem az övé lesz. Ezért amikor bement a bátyja feleségéhez, a földre vesztegette a magot, hogy ne támasszon utódot a bátyjának. 10 De az Úr gonosz dolognak tartotta, amit tett, ezért őt is megölte. 11 Ekkor azt mondta Júda Támárnak, a menyének: Maradj özvegyen apád házában, amíg felnő a fiam, Sélá! Mert így gondolkodott: Nehogy meghaljon ő is, mint a bátyjai! Támár elment, és apja házában lakott. 12 Hosszabb idő múlva meghalt Súa leánya, Júda felesége. Amikor Júda megvigasztalódott, elment barátjával, az adullámi Hírával Timnába, ahol a juhait nyírták. 13 De megmondták Támárnak: Most megy az apósod Timnába a juhai nyírására. 14 Ekkor levetette magáról özvegyi ruháját, elfátyolozta magát, és ruháiba burkolózott. Azután odaült Énajim kapujába a Timnába vezető úton. Mert látta, hogy Sélá felnőtt, de nem adták hozzá feleségül. 15 Júda meglátta, és parázna nőnek gondolta, mert eltakarta az arcát. 16 Letért hozzá az útfélre, és ezt mondta: Hadd menjek be hozzád! Mert nem tudta, hogy a menye az. De ő azt kérdezte: Mit adsz nekem, ha bejössz hozzám? 17 Ő így felelt: Küldök neked a nyájamból egy kecskegidát. De Támár ezt mondta: Adj zálogot, amíg megküldöd! 18 Júda megkérdezte: Mit adjak neked zálogba? Támár ezt felelte: A pecsétnyomódat zsinórostul meg azt a botot, ami a kezedben van. Odaadta azért neki, azután bement hozzá; az asszony pedig teherbe esett tőle. 19 Majd fölkelt Támár, és elment. Azután levetette fátylát, és felöltötte özvegyi ruháját. 20 Júda elküldte a kecskegidát az adullámi barátjával, hogy az visszavegye a zálogot az asszonytól, de nem találta meg. 21 Akkor megkérdezte annak a helynek a lakóit: Hol van az a parázna nő, aki Énajimnál az útfélen ült? Azok ezt felelték: Nem volt erre parázna nő. 22 Visszatért tehát Júdához, és ezt mondta: Nem találtam meg. Annak a helynek a lakói is azt mondták, hogy nem volt arra parázna nő. 23 Júda azt mondta: Tartsa meg magának, hogy gúnyt ne űzzenek belőlünk! Én megküldtem ezt a gödölyét, de te nem találtad meg őt. 24 Mintegy három hónap múlva hírül vitték Júdának: Paráználkodott Támár, a menyed, és már terhes is a paráznaság miatt. Akkor ezt mondta Júda: Vigyétek ki, és égessétek meg! 25 Már vitték kifelé, amikor megüzente apósának: Attól a férfitól lettem terhes, akié ez a holmi. Nézd meg jól, kié ez a pecsétnyomó, a zsinór és a bot! 26 Júda jól megnézte, majd ezt mondta: Igaza van velem szemben, mert nem adtam őt a fiamhoz, Sélához. Többször azonban nem hált vele Júda. 27 Amikor elérkezett Támár szülésének ideje, kitűnt, hogy ikrek vannak a méhében. 28 Szülés közben az egyik kidugta a kezét, a bába megfogta, vörös fonalat kötött a kezére, és így szólt: Ez jött világra először. 29 De amikor visszahúzta a kezét, mégis a testvére jött előbb. A bába ezt kérdezte: Hogyan törtél magadnak utat? Ezért nevezte el az apja Pérecnek. 30 Utána világra jött a testvére, akinek a vörös fonál volt a kezén. Őt Zerahnak nevezte el.

Az Ige mellett – Gaál Sándor igemagyarázata

(26) „Igaza van velem szemben, mert nem adtam őt a fiamhoz, Sélához.” (1Móz 38)

Júda nemcsak felismeri, hanem beismeri bűnét. A bűne felismerésében Támár segít tárgyi bizonyítékokkal. A beismerés pedig már Júda dolga. A kettő nincs messze egymástól, de sok-sok esetben mégsem találkoznak. Isten választottainak életrendjében ott van a botlás, a bűn bekövetkeztének a ténye, de ott van a megbocsátás lehetősége is. Hatalmas dolog az, hogy amikor napvilágra kerül egy-egy botlás, tévedés, bűn az életünkben, azt felismerjük. És kimondjuk akár mások beazonosító tanúsítása nélkül is, hogy én követtem el. Az én ügyemről van itt szó. De eljutni a beismerésre, ennél mélyebb dolog. Mert nemcsak a tiltakozást mellőzzük ilyenkor, hanem a megbánásnak is helyet adunk. Júda elismeri és beismeri szomorú tettét, amelynek az a következménye, hogy utódai ott vannak a választottak sorában. Még abban a nemzetségtáblázatban is, amely a megváltó Jézus földre jövetelét rögzítette (Mt 1,2).