„Kérlek tehát titeket: legyetek az én követőim!” 1Kor 4,14–21
14 Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem azért, hogy intselek, mint szeretett gyermekeimet. 15 Ha tanítómesteretek sok ezer volna is Krisztusban, atyátok azonban nincs sok: mert az evangélium által én vagyok a ti atyátok Krisztus Jézusban. 16 Kérlek tehát titeket: legyetek az én követőim! 17 Ezért küldtem el hozzátok Timóteust, aki szeretett és hű gyermekem az Úrban, aki emlékeztetni fog titeket arra: hogyan élek Krisztus Jézusban, és hogyan tanítok minden gyülekezetben. 18 Egyesek azonban úgy felfuvalkodtak, mintha nem készülnék hozzátok. 19 Pedig ha az Úr akarja, hamarosan elmegyek hozzátok, és megismerkedem majd ezekkel a felfuvalkodottakkal, de nem a beszédükkel, hanem az erejükkel. 20 Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben. 21 Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?
Bibliaolvasó Kalauz – Mező István igemagyarázata
„Kérlek tehát titeket: legyetek az én követőim!” (16). Ez az ige is Jézus Krisztus követését kívánja meg. Pál nem önmagát akarja előtérbe helyezni (Gal 1,8) csak azt várja el, hogy őt is annyiban kövessük, mint ő is Krisztust (1Kor 11,1). Akikre hívő életük miatt példaként tekintünk, ők is azt várják el, hogy a bennük élő Krisztus legyen számunkra is a legfontosabb. Így vegyünk példát másokról, és vigyük is azt tovább!
RÉ 228 RÉ21 207
Napi ének | 767 | Semmi felől ne aggódjál
„… maradjon utódjuk az egész földön!” 1Móz 7
1 Az Úr akkor ezt mondta Nóénak: Menj be egész házad népével a bárkába, mert csak téged látlak igaznak ebben a nemzedékben! 2 Minden tiszta állatból hetet-hetet vigyél magaddal, hímet és nőstényt! Azokból az állatokból, amelyek nem tiszták, kettőt-kettőt, hímet és nőstényt! 3 Az égi madarakból is hetet-hetet, hímet és nőstényt, hogy maradjon utódjuk az egész földön! 4 Mert hét nap múlva negyven nap és negyven éjjel tartó esőt bocsátok a földre, és eltörlök a föld színéről minden élőt, amelyet alkottam. 5 Nóé úgy is tett mindent, ahogyan az Úr megparancsolta neki. 6 Nóé hatszáz éves volt, amikor özönvíz lett a földön. 7 Bement tehát Nóé fiaival, feleségével és fiainak feleségeivel a bárkába az özönvíz elől. 8 A tiszta állatok közül, de a nem tiszta állatok közül is, a madarak és mindenféle földi csúszómászók közül 9 kettő-kettő bement Nóéhoz a bárkába: hím és nőstény, ahogyan megparancsolta Isten Nóénak. 10 A hetedik napon özönvíz lett a földön. 11 Nóé életének hatszázadik évében, a második hónap tizenhetedikén: fölfakadt ezen a napon a nagy mélység minden forrása, megnyíltak az ég csatornái, 12 majd negyven napon és negyven éjen át ömlött az eső a földre. 13 Ugyanazon a napon bement Nóé és Nóé fiai: Sém, Hám és Jáfet meg Nóé felesége és fiainak három felesége a bárkába, 14 és velük együtt mindenféle vadállat, mindenféle jószág, mindenféle csúszómászó, amely csak csúszik-mászik a földön, és mindenféle repdeső állat: az összes madár és egyéb szárnyasok. 15 Kettő-kettő ment be Nóéhoz a bárkába mindenféle élőlényből. 16 Hím és nőstény ment be minden élőből; bementek, ahogyan Isten Nóénak parancsolta. Az Úr pedig bezárta Nóé mögött az ajtót. 17 Amikor már negyven napja tartott az özönvíz a földön, annyira megnövekedett a víz, hogy nekifeszült a bárkának, és az fölemelkedett a földről. 18 A víz egyre áradt és növekedett a földön, úgyhogy a bárka a víz színén úszott. 19 A víz egyre erősebben áradt a földön, és elborította a legmagasabb hegyeket is mindenütt az ég alatt; 20 sőt, még tizenöt könyöknyit áradt a víz azután is, hogy elborította a hegyeket. 21 Elpusztult minden élőlény, amely a földön mozgott: madár, jószág és vadállat, a földön nyüzsgő minden egyéb élőlény és minden ember. 22 Minden meghalt, aminek orrában az élet lehelete volt, és ami a földön élt. 23 Eltörölt az Isten minden élőt, ami a föld színén volt, embert és állatot, csúszómászót és égi madarat. Mindent eltörölt a földről, csak Nóé maradt meg, és azok, akik vele voltak a bárkában. 24 A víz százötven napig áradt a földön.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd
(3) „… maradjon utódjuk az egész földön!” (1Móz 7)
Megszoktuk, hogy az ítélet óráján az irgalom ritka vendég. Amikor eljön az igazság pillanata, nyilvánvalóvá válik, és pőre valóságában feltárul a gondosan rejtegetett valóság, nincs kegyelem. De Isten világrendjében ez is másképp működik. Ő nem töröl el mag nélkül, erre csak az ember szokott kísérletet tenni. Izrael népe sokszor szembesült ezzel. Elszenvedtek üldöztetést Egyiptomban, aztán az Ígéret földjének birtokbavételekor ők akartak népeket kiirtani.
21. századi szemmel nézve mindkét eset felfoghatatlan barbárság.
Az ókorban nem szónokoltak átjárható határokról, mégis mindig voltak egyének, sőt csoportok, akik helyet találtak Izrael népében. Ilyen volt Úriás, a hettita, a kiváló harcos, aki erkölcsileg is Dávid király felé emelkedett; Ruth, a móábi asszony, aki hűségben előzött meg sokakat; Ráháb, aki családjával együtt talált menedéket Jerikó ostromakor; vagy Káleb, aki minden bizonnyal szintén idegen volt, de Júda törzsi területén kapott értékes birtokot, Hebrónt. Izrael befogadott, magába tagolt idegeneket, hettitákat, móábitákat, gibeonitákat és másokat. Magjuk is maradt – és ne feledjük: Jézus Krisztus ősei között is volt legalább két idegen asszony (Mt 1,5)!