„Milyen kitüntetést és méltóságot adtak ezért Mordokajnak?... Semmit sem adtak neki.” Eszt 6
1 Azon az éjszakán kerülte az álom a királyt. Ezért megparancsolta, hogy hozzák elő a nevezetes történetek krónikáját, és olvassanak föl belőle a királynak. 2 És rátaláltak arra a följegyzésre, amely szerint Mordokaj följelentette Bigtánát és Terest, a király küszöbét őrző két udvarnokot, akik merényletet terveztek Ahasvérós király ellen. 3 A király megkérdezte: Milyen kitüntetést és méltóságot adtak ezért Mordokajnak? A király szolgálatára álló ifjak így feleltek: Semmit sem adtak neki. 4 Akkor ezt kérdezte a király: Ki van az udvarban? Hámán ugyanis éppen megérkezett a királyi palota külső udvarába, hogy megkérje a királyt, akasztassa föl Mordokajt arra a bitófára, amelyet neki állíttatott. 5 Az ifjak ezt felelték a királynak: Hámán áll itt az udvarban. A király így szólt: Jöjjön be! 6 Amikor Hámán bement, megkérdezte tőle a király: Mit kell tenni azzal az emberrel, akit ki akar tüntetni a király? Hámán azt gondolta magában: Ki mást akarna kitüntetni a király, mint engem? 7 Azért ezt felelte Hámán a királynak: Annak az embernek, akit a király ki akar tüntetni, 8 hozzanak királyi öltözetet, amilyenbe a király szokott öltözni, meg lovat, amilyenen a király szokott lovagolni, és tegyenek a fejére királyi koronát! 9 Adják át a ruhát és a lovat a király egyik legelőkelőbb főemberének! Öltöztessék föl azt az embert, akit a király ki akar tüntetni, lovagoltassák végig a város főterén, és ezt kiáltozzák előtte: Így tesznek azzal az emberrel, akit a király ki akar tüntetni. 10 Akkor a király ezt mondta Hámánnak: Siess, hozd azt a ruhát és lovat, amiről beszéltél, és tégy így a zsidó Mordokajjal, aki a király kapujában ül! Semmit se hagyj el abból, amit mondtál! 11 Ekkor Hámán fogta a ruhát és a lovat, felöltöztette Mordokajt, majd végiglovagoltatta a város főterén, és ezt kiáltozta előtte: Így tesznek azzal az emberrel, akit a király ki akar tüntetni. 12 Azután Mordokaj visszatért a királyi udvarba, Hámán pedig megszomorodva és fejét betakarva hazasietett. 13 Majd elbeszélte Hámán a feleségének, Zeresnek meg összes barátjának mindazt, ami őt érte. Tanácsadói és a felesége, Zeres ezt mondták neki: Ha Mordokaj, aki miatt most megtántorodtál, valóban zsidó származású, akkor nem fogsz bírni vele, hanem végleg el fogsz bukni vele szemben. 14 Még beszélgettek, amikor odaértek a király háremőrei, és sietve elvitték Hámánt a lakomára, amelyet Eszter rendezett.
Bibliaolvasó Kalauz – Szentgyörgyi László
„Milyen kitüntetést és méltóságot adtak ezért Mordokajnak?... Semmit sem adtak neki” (3). Olybá tűnik, mintha Mordokaj cselekedete, jótette feledésbe merült volna, és csak véletlenül kerülne újra elő a nevezetes történetek krónikájából. Most mégis megdicsőíttetik, ráadásul éppen a nagy ellenség, Hámán tevékeny közreműködésével. Ha néha úgy érezzük is, hogy a szavaink, a tetteink, az odaszánásaink nem érnek célhoz, bizonyosak lehetünk afelől, hogy az Úristen előtt semmi sem marad rejtve, ő számontartja azokat.
RÉ 115 RÉ21 115
Napi ének | 764 | Ha utam borítja felhőnek árnya
„… egy angyal leszállt a mennyből, az alvilág kulcsa volt nála …” Jel 20,1–6
1 És láttam, hogy egy angyal leszállt a mennyből, az alvilág kulcsa volt nála, és egy nagy lánc a kezében. 2 Megragadta a sárkányt, az ősi kígyót, aki az ördög és a Sátán, és megkötözte ezer esztendőre, 3 levetette az alvilágba, bezárta, és pecsétet tett rá, hogy meg ne tévessze többé a népeket, amíg el nem telik az ezer esztendő: azután el kell oldoztatnia majd egy kis időre. 4 És láttam trónokat: ezekre ültek azok, akik ítélő hatalmat kaptak. És azoknak a lelkeit is, akiknek fejüket vették a Jézusról való bizonyságtételért és az Isten igéjéért, akik nem imádták a fenevadat, sem az ő képmását, és nem vették fel az ő bélyegét homlokukra és kezükre: ezek életre keltek, és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig. 5 A többi halott nem kelt életre, míg el nem telt az ezer esztendő. Ez az első feltámadás. 6 Boldog és szent az, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak, hanem az Isten és a Krisztus papjai lesznek, és vele fognak uralkodni ezer esztendeig.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd
(1) „… egy angyal leszállt a mennyből, az alvilág kulcsa volt nála …” (Jel 20,1–6)
Krisztus ezeréves uralkodásának gondolata évszázadok óta foglalkoztat sok álmodozót. A Szentírás erről csak annyit mond, hogy ekkor a Sátánt megkötözve, a mártírokat pedig Krisztussal együtt uralmi helyzetben találjuk. Ezt követi majd a Sátán eloldozása, valamint a végső, nagy háború. Az elsődleges cél a bátorítás: nem hiábavaló Krisztus ügyének felvállalása. Az Úr számon tartja az övéit, gondot visel rájuk, a mindvégig kitartó tanúk már akkor Krisztussal részesülhetnek uralkodása jótéteményeiből, amikor még nem válik nyilvánvalóvá az eljövendő világ a maga teljes dicsőségében. A szakasz első versében az örömhír szólal meg: az alvilág kulcsait a mennyben őrzik, nincs a Sátán markában! Sokan rettegnek az ördög hatalmától, pedig ő egyetlen pillanatra sem Isten egyenrangú partnere. Azt gondoljuk, az alvilág az ő birodalma? Lehet. De akkor még saját birodalmának kulcsait sem képes ő maga őrizni. A világ mindenestül Isten uralma alatt áll, és az alvilágról annyit elég tudni, hogy itt a Sátán elég sok mindent megtehet. Betolakodhat közénk, vádolhat, de a Sátánnak Isten teremtett világában uralkodási tere nincs. Miért adnánk neki életünkből egyetlen szeletet is?