„...lakomát rendezett /.../ mutogatta nekik királysága dicső gazdagságát és fenségének csodálatos kincseit.” Eszt 1,1–9
1 Történet Ahasvérós idejéből. Ez az Ahasvérós Indiától Etiópiáig százhuszonhét tartomány királya volt. 2 Amikor Ahasvérós király Súsán várában királyi trónján ült, 3 uralkodása harmadik évében lakomát rendezett összes vezető emberének és tisztviselőjének. Megjelentek előtte a perzsa és a méd vezérek, a nemesek és a tartományok vezető emberei. 4 Hosszú ideig, száznyolcvan napon át mutogatta nekik királysága dicső gazdagságát és fenségének csodálatos kincseit. 5 E napok elmúltával a király hét napig tartó lakomát rendezett Súsán várában, a királyi palotát körülvevő kertben az egész nép apraja-nagyja számára. 6 Fehér vásznak és bíborkék szőttesek voltak kifeszítve fehér és bíborvörös kötelekkel meg ezüstkarikákkal a márványoszlopok között, és arany- meg ezüstpamlagok álltak az alabástrom-, márvány-, gyöngyház- és sötétmárvány-kövezeten. 7 Aranyedényekből ittak, mindegyik edénynek más-más volt a mintája. A királyi bort királyi bőkezűséggel adták. 8 Senkinek sem szabták meg, hogy mit és mennyit ihat, mert a király meghagyta az összes udvarnokának, hogy mindenkinek a kedvében kell járni. 9 Vasti királyné is rendezett egy lakomát az asszonyoknak Ahasvérós király királyi palotájában.
Bibliaolvasó Kalauz – Vincze Árpád igemagyarázata
A mérhetetlen gazdagság itatja át a történetet, de mintha a hencegés is jelentős szerepet kapna. Ugyanakkor – talán a kor szokásainak megfelelően – megjelenik az elkülönülés is. Ez az emberi dicsekvés és az elkülönülésből adódó távolság vezet a későbbi események szomorúságához, a különváláshoz. Imádkozzunk a házaspárokért, hogy őszinte, bensőséges kapcsolatban éljék meg mindennapjaikat!
RÉ 30 RÉ21 30
Napi ének | 759 | Új szövetséged elfogadom
„…csodálatos jel…” Jel 15
1 És láttam egy másik nagy és csodálatos jelet a mennyben: hét angyalt, akiknél a hét utolsó csapás volt, mert ezekkel teljesedett be az Isten haragja. 2 És láttam valami üvegtengerfélét, amely tűzzel volt vegyítve, és láttam azokat, akik legyőzték a fenevadat, annak képmását és nevének számát, amint az üvegtengernél álltak az Isten hárfáival, 3 és énekelték Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét: Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te utaid, népek királya: 4 ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené a te nevedet, hiszen egyedül te vagy szent: mert a népek eljönnek mind, és leborulnak előtted, mert nyilvánvalóvá lettek igazságos ítéleteid. 5 Ezek után láttam, hogy megnyílt a bizonyságtétel sátrának szentélye a mennyben, 6 és kijött a szentélyből a hét angyal, akiknél a hét csapás volt: tiszta fénylő gyolcsba voltak öltözve, és mellüket aranyöv vette körül. 7 És a négy élőlény közül az egyik átadott a hét angyalnak hét aranypoharat, telve az örökkön-örökké élő Isten haragjával. 8 A szentély megtelt Isten dicsőségének és hatalmának füstjével, és senki sem mehetett be a szentélybe, míg be nem teljesedett a hét angyal hét csapása.
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István
(1) „…csodálatos jel…” (Jel 15)
A hetedik látomás a másik nagy és csodálatos jelet beszéli el (az első a napba öltözött asszony megmenekülése volt, 12. rész), és egyben ez készíti elő az utolsó hét csapást is. Előbb a győztesek diadalénekeit halljuk egy üvegtenger mellett. Ujjonganak a szabadításon, ahogy Mózes énekelt, mikor népe átkelt a Vörös-tengeren (2Móz 15), továbbá hódoló ének ez a Báránynak, aki átvezette népét a bűnök tengerén (1Kor 10), és ének ez a Mindenhatónak, aki ebben a szabadításban tette nyilvánvalóvá igazságát. Ezek az énekek vezetik be a szentek szentjének megnyitását, de most nem áldásra, hanem végső ítéletre. Hét angyal lép elő, és kezükbe veszik Isten haragjának hét poharát. A szentélybe azután mindaddig senki nem mehet be, amíg a hét csapás be nem következik. Ahogyan elfogyott az idő a megtérésre (10,6), ahogy nincs helye az Isten ellen lázadóknak a mennyben (12,8), úgy most a közbenjárás lehetősége szűnik meg. Most nem a közbenjáró főpap tölti meg esdeklő áldozatának füstjével a szentélyt, hanem Isten dicsősége és hatalma tölti ki azt, áthatolhatatlanul. Szentséges és szentségtelen között nincs átjárás. „Intsétek egymást nap mint nap, míg tart a ma!” (Zsid 3,13).