„…visszatérhettek Jeruzsálembe és Júdába, ki-ki a maga városába.” Ezsd 2,1–35
1 A Júda tartományából valók közül ezek tértek haza a száműzetésből – Nebukadneccar, Babilónia királya vitte őket fogságba, de visszatérhettek Jeruzsálembe és Júdába, ki-ki a maga városába – 2 és jöttek meg Zerubbábellel, Jésúával, Nehemjával, Szerájával, Reélájával, Mordokajjal, Bilsánnal, Miszpárral, Bigvajjal, Rehúmmal és Baanával. Az Izráel népéhez tartozó férfiak szám szerint a következők voltak: 3 Parósnak kétezer-százhetvenkét leszármazottja, 4 Sefatjának háromszázhetvenkét leszármazottja, 5 Árahnak hétszázhetvenöt leszármazottja, 6 Pahat-Móábnak Jésúa és Jóáb ágán kétezer-nyolcszáztizenkét leszármazottja, 7 Élámnak ezerkétszázötvennégy leszármazottja, 8 Zattúnak kilencszáznegyvenöt leszármazottja, 9 Zakkajnak hétszázhatvan leszármazottja, 10 Bánínak hatszáznegyvenkét leszármazottja, 11 Bébajnak hatszázhuszonhárom leszármazottja, 12 Azgádnak ezerkétszázhuszonkét leszármazottja, 13 Adóníkámnak hatszázhatvanhat leszármazottja, 14 Bigvajnak kétezer-ötvenhat leszármazottja, 15 Ádínnak négyszázötvennégy leszármazottja, 16 Átérnak Hizkijjá ágán kilencvennyolc leszármazottja, 17 Bécajnak háromszázhuszonhárom leszármazottja, 18 Jórának száztizenkét leszármazottja, 19 Hásumnak kétszázhuszonhárom leszármazottja, 20 Gibbárnak kilencvenöt leszármazottja volt. 21 Betlehemiek százhuszonhárman voltak, 22 Netófából valók ötvenhatan, 23 Anátótból valók százhuszonnyolcan, 24 azmávetiek negyvenketten, 25 kirjat-árímiak, kefíráiak és beérótiak hétszáznegyvenhárman, 26 rámáiak és gebaiak hatszázhuszonegyen, 27 Mikmászból valók százhuszonketten, 28 Bételből és Ajból valók kétszázhuszonhárman, 29 nebóiak ötvenketten, 30 magbísiak százötvenhatan, 31 a másik Élámból valók ezerkétszázötvennégyen, 32 hárimiak háromszázhúszan, 33 lódiak, hádídiak és ónóiak hétszázhuszonöten, 34 jerikóiak háromszáznegyvenöten, 35 szenááiak pedig háromezer-hatszázharmincan voltak.
Bibliaolvasó Kalauz – Kustár Zoltán igemagyarázata
A részletes névsor jelzi, hogy a fogság véget ért, Izráel visszatért hazájába. A lista élén a helytartó és a főpapi család sarja áll: a világi és a lelki hatalom tehát együtt lát hozzá a helyreállításhoz. A hazatérők száma soknak tűnik, de csekély azokhoz képest, akik Babilóniában maradtak. Ám így is igaz, hogy beteljesedett az Úr igéje (1,1): Isten szavára mi is bátran ráhagyatkozhatunk, a kicsinyke kezdet pedig gyakran vezet nagy kiteljesedéshez.
RÉ 495 RÉ21 659
Zsoltárdicséret | 194 | Mennyei seregek
„Mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek…” 1Jn 5,6–12
6 Ő az a Jézus Krisztus, aki eljött víz és vér által: nemcsak a víz által, hanem a víz és a vér által; a Lélek pedig bizonyságot tesz róla, mert a Lélek az Igazság. 7 Mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek: 8 a Lélek, a víz, a vér, és ez a három egy. 9 Elfogadjuk ugyan az emberek bizonyságtételét, de Isten bizonyságtétele nagyobb, mert Isten bizonyságtétele az, amellyel Fiáról tesz bizonyságot. 10 És aki hisz Isten Fiában, abban megvan ez a bizonyságtétel. Aki nem hisz Istennek, az hazuggá teszi őt, mert nem hisz abban a bizonyságtételben, amellyel Isten bizonyságot tesz Fiáról. 11 Ez a bizonyságtétel pedig az, hogy Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van. 12 Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban.
Az Ige mellett – Somogyiné Ficsor Krisztina
(7) „Mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek…” (1Jn 5,6–12)
A tegnapi szakaszban arról ír János, hogy tartsuk meg az Úr parancsolatait, itt pedig Jézus Krisztusra irányítja a figyelmünket. Mennyire figyelt Urunk a földi élete során az Atyának minden rendelkezésére! A mózesi törvény szerint (5Móz 17,6) két vagy három tanú vallomása volt elfogadható. Íme, három különleges pecsét is van Isten Fia szolgálatán. A 7. vers későbbi kéziratokban hosszabb: „Mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a mennyben: az Atya, az Ige, a Szentlélek, és az a három egy, és hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a földön: a Lélek, a víz és a vér, és e három egy.” Csodálatos elemezni, hogy az evangéliumi történetekben hányszor ott van a három tanú pecsétje! A vízről Jézus megkeresztelkedése jut eszünkbe. Ott az Atya, Keresztelő János, és a Lélek tanúságtételét olvassuk. Amikor minket kereszteltek, ott volt a víz, amely Jézus Krisztus vérét jelképezi, és elpecsételt a Lélek. Víz és vér jött ki Jézus oldalából, amikor dárdával megszúrták, így teljesítette be a próféciát, hogy nem törik meg a lábszárcsontját. Milyen nagy hatással volt ez János apostolra, amikor a keresztnél mindennek szemtanúja lehetett! Maga Jézus még a földi életében megmondta, hogy az Atya elküldi a Lelket, aki majd róla fog bizonyságot tenni. János legfőbb célja bizonyítani: Jézus a Krisztus, mert megváltoztatta az életét. Aki nincs őbenne, az élet sincs meg benne.