„…távolítsátok el az idegen isteneket, amelyek közöttetek vannak, és fordítsátok oda szíveteket az Úrhoz, Izráel Istenéhez!” Józs 24,16–33
16 Erre így válaszolt a nép: Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat, és más isteneket szolgáljunk! 17 Az Úr a mi Istenünk! Ő hozott föl bennünket és atyáinkat Egyiptom földjéről, a szolgaság házából, és tette azokat a nagy jeleket a szemünk láttára. Ő vigyázott ránk végig az úton, amelyet megtettünk, és minden nép között, ahol átvonultunk. 18 Kiűzött előlünk az Úr minden népet, akik az országban laktak, még az emóriakat is. Mi is az Urat akarjuk hát szolgálni; bizony, ő a mi Istenünk! 19 Akkor Józsué ezt mondta a népnek: Nem tudjátok ti szolgálni az Urat, mert szent Isten ő, féltőn szerető Isten ő, nem tűri el hitszegéseiteket és vétkeiteket! 20 Ha majd elhagyjátok az Urat, és idegen isteneket szolgáltok, akkor ő újra meg újra csapást hoz rátok, és megsemmisít, ha addig jót is tett veletek. 21 A nép azonban ezt felelte Józsuénak: Nem! Mi az Urat akarjuk szolgálni! 22 Ekkor így szólt Józsué a néphez: Magatok vagytok a tanúi annak, hogy ti választottátok az Urat, hogy őt szolgáljátok. Ők azt felelték: Tanúi vagyunk. 23 Most azért távolítsátok el az idegen isteneket, amelyek közöttetek vannak, és fordítsátok oda szíveteket az Úrhoz, Izráel Istenéhez! 24 A nép így felelt Józsuénak: Az Urat, a mi Istenünket fogjuk szolgálni, és az ő szavára hallgatunk. 25 Így kötött szövetséget Józsué azon a napon népe javára, elébe tárva a rendelkezéseket és a törvényeket Sikemben. 26 Azután beírta Józsué ezeket a dolgokat az Isten törvénykönyvébe. Majd fogott egy nagy követ, és odaállította az alá a cserfa alá, amely az Úr szentélyénél volt. 27 Majd ezt mondta Józsué az egész népnek: Ez a kő lesz majd a tanú ellenünk, mert ez hallotta az Úrnak minden mondását, amikor beszélt velünk. Ez lesz majd a tanú ellenetek, ha megtagadjátok Isteneteket! 28 Ezután elbocsátotta Józsué a népet, mindenkit a maga örökségébe. 29 Történt pedig ezek után, hogy meghalt Józsué, Nún fia, az Úr szolgája száztíz éves korában. 30 Eltemették örökségének a területén, Timnat-Szerahban, amely Efraim hegyvidékén, a Gaas-hegytől északra van. 31 Izráel pedig az Urat szolgálta Józsué egész életében meg azoknak a véneknek az idejében, akik túlélték Józsuét, és akik ismerték az Úrnak mindazokat a tetteit, amelyeket véghezvitt Izráelért. 32 József csontjait, amelyeket Egyiptomból hoztak magukkal Izráel fiai, Sikemben temették el, a mezőnek azon a részén, amelyet Jákób vett meg Hamórnak, Sikem atyjának fiaitól száz keszíta ezüstért, és amely József fiainak az öröksége lett. 33 Meghalt Eleázár, Áron fia is, és eltemették fiának, Fineásnak a városában, Gibeában, amelyet Efraim hegyvidékén adtak neki.
Bibliaolvasó Kalauz – Kustár Zoltán igemagyarázata
Józsué figyelmezteti a népet: az Urat nem lehet más istenekkel együtt szolgálni, hanem csak teljes szívből, teljes lélekből és teljes erőből (vö. 5Móz 6,5) – még ha esendőségünk miatt megbotlunk és meg is lankadhatunk. Krisztus azért halt meg, és támadt fel értünk, hogy a hitből újra meg újra erőt meríthessünk követni őt. Ha pedig megbotlottunk, kérjük imádságban Istentől a megbocsátást, amit, ha őszintén kérjük, Fia kedvéért meg is fog adni nekünk!
RÉ 65 RÉ21 65
Áldáskívánás | 844 | Az Úr vezessen végig az úton
„…a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született…” 1Jn 4,7–21
7 Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; 8 aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg Istent, mert Isten szeretet. 9 Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. 10 Ez a szeretet, és nem az, hogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. 11 Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. 12 Istent soha senki nem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk. 13 Abból tudjuk, hogy benne maradunk, és ő mibennünk, hogy a maga Lelkéből adott nekünk. 14 És mi láttuk, és bizonyságot teszünk arról, hogy az Atya elküldte a Fiát a világ üdvözítőjéül. 15 Ha valaki vallja, hogy Jézus Isten Fia, abban megmarad Isten, ő pedig Istenben; 16 és mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne. 17 Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban. 18 A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben. 19 Mi azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket. 20 Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. 21 Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.
Az Ige mellett – Somogyiné Ficsor Krisztina
(7) „…a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született…” (1Jn 4,7–21)
János visszatér a legfontosabb témához, amelyről felismerik Krisztus tanítványait. Ha jól megfigyeljük, kedvence. Azonban ebben a szakaszban nem csak a szeretetről van hangsúlyosan szó, szerintem az egész Bibliában itt olvassuk a legtöbbször: Isten a Szeretet. A nagybetűs szeretet forrása. A valódi szeretet bemutatása. Milyen csodálatos, hogy bennünk, közöttünk végzi bemutató tanítását a Szentháromság Isten a szeretetről! Mi vagyunk szeretetének élvezői. Nem tudunk magunkból többet kihozni, vagy a magunk lehetőségein túllépni, csak ha egyre mélyebben megismerjük Atyánkat, aki Lelke által megújít, betölt a szeretetével. Urunk nemcsak beszél a szeretetről, hanem kinyilvánítja. Kifejezi. Ad, ajándékoz nekünk. Mégpedig a legnagyobbat, az egyszülött Fiát! Olyan ajándékot ad benne, amelyre éppen szükségünk van. Mert Urunk ismer minket, és úgy szeret. Éppen abban segít, amiben a szükségünk van. Nemcsak Jézus Krisztust adja oda nekünk, és értünk, hanem a Lelkét is. A lehető legközelebb akar hozzánk lenni, minket önmagával betölteni. Ismerjük és hisszük mindezt?