„...arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint” Róm 12,1–8
1 Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul, 2 és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes. 3 A nekem adott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondoljátok magatokat többnek, mint amennyinek gondolnotok kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint. 4 Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, 5 úgy sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai. 6 Mert a nekünk adott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: aki a prófétálás ajándékát kapta, az a hit szabálya szerint prófétáljon; 7 aki a szolgálat ajándékát kapta, az végezze szolgálatát; a tanító a tanítást, 8 a vigasztaló a vigasztalást, az adakozó szerénységgel, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel.
Bibliaolvasó Kalauz – Mikola Borbála
A keresztyén élet lényege az életünk, a testünk napi felajánlása az Istennek való engedelmességre. Ennek hiánya állóvízzé teszi a hitéletünket, és e nélkül nem tudunk tisztán gondolkodni, nem tudjuk megítélni, mi a jó. Az odaszánt élet okos istentisztelete azzal kezdődik, hogy Isten igéje, igazságai, értékrendje, jó terve átitathatja gondolatainkat, képzeletünket annyira, hogy az irányító hatással legyen ránk nézve, és ahhoz szabjuk a döntéseinket, viselkedésünket. Isten vezetésének ez a szokványos módja. Ennek nyomán képesek leszünk helyesen gondolkodni önmagunkról is, vagyis úgy látni magunkat, mint a Krisztus-test tagjait.
RÉ 164 RÉ21 202
Zsoltárdicséret | 177 | Dicsérd, én lelkem, minden erődben
„Nem ismerik Istent az országban.” Hós 4
1 Halljátok meg az Úr igéjét, Izráel fiai! Pere van az Úrnak az ország lakóival, mert nincs igazság, nincs hűség, és nem ismerik Istent az országban. 2 Esküdöznek, hazudoznak, ölnek, lopnak és paráználkodnak, betörnek, és vérontás vérontást ér! 3 Ezért gyászolni fog az ország, és elalél minden lakója a mezei vadakkal és az égi madarakkal együtt; még a tenger halai is halomra pusztulnak. 4 De senki se pereljen, senki se vádaskodjék! Veled van perem, te pap! 5 El fogsz bukni nappal, elbukik a próféta is veled együtt éjjel, anyádat is elpusztítom! 6 Elpusztul népem, mert nem ismeri Istent. Mivel te megvetetted ezt az ismeretet, én is megvetlek: nem leszel papom! Nem törődtél Istened tanításával, én sem törődöm fiaiddal. 7 Minél többen lettek, annál többet vétkeztek ellenem, de dicsőségüket gyalázatra változtatom. 8 Népem vétekáldozatából élnek, azért azt kívánják, hogy vétkezzen. 9 Úgy jár a pap is, mint a nép: Megbüntetem útjaiért, megfizetek neki tetteiért. 10 Esznek majd, de nem laknak jól, paráználkodnak, de nem szaporodnak, mert elhagyták az Urat, nem ügyelnek rá. 11 Paráznaság, bor és must elveszi az ember eszét. 12 Népem a fától kér tanácsot, és a bot ad neki kijelentést. A parázna lelkület miatt tévelyegnek, paráznává lettek, elhagyták Istenüket. 13 Hegytetőkön áldoznak, dombokon tömjéneznek, cserfa, nyárfa és tölgyfa alatt, mert kellemes az árnyékuk. Ezért paráznák leányaitok, és házasságtörők menyeitek. 14 Mégsem büntetem meg leányaitokat, bár paráznák, menyeiteket sem, bár házasságtörők, mert a férfiak is paráznákhoz járnak, és együtt áldoznak a kéjnőkkel. Az ilyen értelmetlen népnek el kell pusztulnia. 15 Ha te parázna vagy is, Izráel, csak Júda ne vétkezzen! Ne menjetek Gilgálba, ne járjatok Bét-Ávenbe! Ne esküdözzetek az élő Úrra! 16 Izráel olyan szilaj, mint egy szilaj tehén. Hogyan legeltethetné hát őket tágas helyen az Úr, mint a bárányokat? 17 Bálványokhoz szegődött Efraim: hadd tegye! 18 Dőzsölésük féktelen, egyre paráználkodnak, jobban szeretik a gyalázatos bálványt, mint oltalmazójukat. 19 Szárnyára kapja őket a szél, és szégyent vallanak oltáraik miatt.
Az Ige mellett – Csűrös András igemagyarázata
(1) „Nem ismerik Istent az országban.” (Hós 4)
Nem ringatja Isten hazugságokban a népét. Nem hazudja nekik azt, hogy minden rendben van, amikor közelednek a katasztrófához. Először a vallásban, majd az erkölcs, kultúra terén. Végül az egész országot eléri a veszedelem. Isten ismerete a mi országunkban is híján van. Sok felnőtt él úgy, hogy nem is hallott az örömhírről, a keresztyénség életmegtartó híréről. Emiatt panaszkodhatnánk. De ez inkább feladatra indít: van dolgunk a világban. Az aratnivaló sok. Az istentelen társadalomért a próféta elsősorban a papokat hibáztatja. Formalitássá vált a hit, és ennek ők a felelősei. Ez a bírálat mindnyájunkat érint. Kellő erővel mutatjuk-e be a mi hitünket azoknak, akik nem ismerik? Vajon elvisszük-e Isten üzenetét először a családunkba, munkahelyünkre? Elmondjuk-e a környezetünkben, hogy Isten eljegyzett a hit ajándékával? Nem elcsüggednünk kell, hanem szolgálatra indulnunk. Van dolgunk ott, ahová Isten helyezett minket. A sok hamis információk világában fontos, hogy a hívő emberek hirdessék az Úr szabadítását.