„Szolgáljatok az Úrnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé!” Zsolt 100
1 Hálaadó zsoltár. Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön! 2 Szolgáljatok az Úrnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé! 3 Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk: az ő népe és legelőjének nyája. 4 Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét! 5 Mert jó az Úr, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre.
Bibliaolvasó kalauz – Sebestyén Győző
„Szolgáljatok az Úrnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé!” (2). A szolgálat végzése sok kreativitást igényel, főleg, ha szeretném örömmel végezni. A kreativitásban mégsem én vagyok az első, hanem az én Uram, aki sokféle módon tud alkalmassá tenni a sokféle szolgálatra. Nekünk azért lehet örömünk, mert nem tétlenségre kaptuk a megváltásunkat, hanem az általa nekünk előkészített küldetésünkre.
RÉ 100 MRÉ 100
„…a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.” Jakab 2,14–26
4 Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt az ilyen hit? 15 Ha egy férfi- vagy nőtestvérünknek nincs ruhája, és nincs meg a mindennapi kenyere, 16 valaki pedig ezt mondja nekik közületek: „Menjetek el békességgel, melegedjetek meg, és lakjatok jól”, de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit használ az? 17 Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában. 18 Viszont mondhatja valaki azt is: „Neked hited van, nekem meg cselekedeteim vannak.” Mutasd meg nekem a hitedet cselekedetek nélkül, én is meg fogom neked mutatni cselekedeteim alapján a hitemet. 19 Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. Az ördögök is hiszik és rettegnek. 20 Akarod-e hát tudni, te ostoba ember, hogy a hit cselekedetek nélkül meddő? 21 Ábrahám, a mi atyánk nem cselekedetekből igazult-e meg, amikor fiát, Izsákot felajánlotta az oltáron? 22 Látod tehát, hogy hite együttműködött cselekedeteivel, és cselekedeteiből lett teljessé a hite. 23 Így teljesedett be az Írás, amely azt mondja: „Hitt Ábrahám Istennek, és Isten ezt számította be neki igazságul”, és „Isten barátjának neveztetett”. 24 Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán a hit által. 25 Ugyanígy a parázna Ráháb is nem cselekedetekből igazult-e meg, amikor befogadta a követeket, és más úton bocsátotta el őket? 26 Mert ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(17) „…a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.” (Jakab 2,14–26)
Pál hangsúlyozta, hogy egyedül hitből él az igaz ember (Róma 1,17). Minden rituális cselekvés és minden külső, látható erkölcsi cselekedet, amely ki akarja érdemelni az üdvösséget, önmagában elégtelen és hiábavaló. Az ember hit által lesz igazzá Isten előtt (Róma 3,28), a Jézus Krisztusba vetett hit által (Galata 2,16).
Ez azt jelenti, hogy hitemből következik a krisztusi szeretet jó cselekedete, de nem azért, hogy üdvözüljek, hanem azért, mert üdvözültem. Vagyis az élő hit mindig azonnal cselekszi az emberszeretet adott alkalomból fakadó tetteit.
Az élő hit soha nem holt hit. Vagyis az élő hit soha nem lehet színtiszta elméletté, amely intellektuálisan igaznak tartja a Bibliából következő tanítás egyre szebben és pontosabban felépített rendszerét, miközben az élete e bibliai tanrendszer feletti gyönyörködésben telik, minden emberi kapcsolata romjain (19).
Az élő hit eleven, a mindennapok Istentől készített alkalmai között, ellentmondásos és nehéz helyzetekben is éli, és hiteles cselekvésével is hirdeti Jézus Krisztus megváltó cselekvését. Hit és cselekedetek ugyanannak az ingyen kegyelemből kapott üdvösségnek egy-egy oldalát képezik, elválaszthatatlan egységben.
Amikor pedig élő hittel, krisztusi módon kezdhetünk el élni, jelen lenni a mindennapokban, akkor döbbenünk rá csak igazán, hogy mennyire kegyelemre szorulunk, mert minden cselekvésünk rész szerint való, töredékes, isteni kiegészítés után kiált.
Ha csak a mai igeszakasz példáiból indulunk ki: nem tudunk még a környezetünkben sem minden fázót és éhezőt megsegíteni, noha folyamatosan tesszük ezt; még annak ellenére is, hogy állandóan ezzel provokálnak minket, mintha a keresztyénség csak szegénygondozás lenne (16). Minden nélkülözőn segíteni kell, minden testi nélkülözőn könyörülni kell, annak ellenére is, hogy hányszor tapasztaltunk már visszaélést ezen a területen, miközben látjuk, hogy a „szegény” maga semmit nem tesz helyzete javulásáért, csak elvár.
Az élő hit tesz, cselekszik, életté formálja Jézus Krisztus könyörülő szeretetét, ahol éppen jár. Közben egyre inkább belátjuk, hogy minden cselekvésünk kegyelmi kiegészítés után kiált, miközben az egész világ megváltásra szorul, mert bármihez nyúlunk, ott tökéletlenséget tapasztaltunk, és segítő cselekvésünk csak újabb bajokat tár fel… Ábrahám élő hitből fakadó cselekvését is csak az Isten kegyelme tudta megoldani és teljessé tenni, amikor fia feláldozásánál Ő maga lépett közbe, Ő maga cselekedett, Ő maga oldotta meg az emberileg lehetetlen helyzetet (21–23).