„Uralkodik az Úr! Vigadjon a föld, örüljön a sok sziget!” Zsolt 97
1 Uralkodik az Úr! Vigadjon a föld, örüljön a sok sziget! 2 Felhő és sűrű köd van körülötte, igazság és jog trónjának támasza. 3 Tűz jár előtte, és megemészti ellenségeit mindenütt. 4 Villámai bevilágítják a földkerekséget, látja ezt a föld, és megremeg. 5 Viaszként olvadnak meg a hegyek az Úr előtt, az egész föld Ura előtt. 6 Az egek hirdetik igazságát, minden nép látja dicsőségét. 7 Megszégyenülnek a bálványimádók mind, akik a bálványokkal dicsekszenek. Az Úr előtt borul le minden isten. 8 Hallja ezt Sion, és örül, Júda leányai vigadnak ítéleteiden, ó, Uram! 9 Mert te vagy, Uram, a legfenségesebb az egész földön, magasan fölötte vagy minden istennek. 10 Ti, akik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszságot! Megőrzi ő híveinek életét, kimenti őket a bűnösök kezéből. 11 Fényözön árad az igazra, és öröm a tiszta szívűekre. 12 Örüljetek, ti, igazak, az Úrnak, magasztaljátok szent nevét!
Bibliaolvasó kalauz – Sebestyén Győző
„Uralkodik az Úr! Vigadjon a föld, örüljön a sok sziget!” (1). Hogyan örülhetnék annak, ha valaki rajtam akar uralkodni? Azok az uralmak, amelyeket világunkban megtapasztalunk, inkább elszomorítanak bennünket. Itt is félelmetes jelenésekről olvashatunk, de vajon ki az az Úr, aki ezek mögött van? Az, aki az igazságát a Megváltóként közénk küldött Fia által tette nyilvánvalóvá! Aki által felszabadultunk szeretni az Urat.
RÉ 97 MRÉ 97
„Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart…” Jakab 1,9–18
9 A szegény sorsú testvér a méltóságával dicsekedjék, 10 a gazdag pedig megalázott voltával, mert elmúlik mindez, mint a mező virága. 11 Mert felkel a nap nagy hőséggel, és elszárítja a füvet; a virága elhull, és szépsége elvész. Így sorvad el vállalkozásaiban a gazdag is. 12 Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek. 13 Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: „Isten kísért engem”, mert Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal. 14 Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. 15 Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz. 16 Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim: 17 minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása. 18 Az ő akarata szült minket az igazság igéje által, hogy mintegy első zsengéje legyünk teremtményeinek.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(12) „Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart…” (Jakab 1,9–18)
A kísértés folyamatos, szünet nélkül ostromol általa a gonosz, és elég egy gyenge pillanat, már el is buktunk. A kísértés pontos leírását olvassuk itt: a saját kívánságaink által csalogatva esünk kísértésbe, a kívánság megfogan, bűnt szül, és az kiteljesedve halált nemz (14–15). Saját kívánságainkat mindig tegyük Isten akaratának mérlegére, mert ha ez nem történik meg, már csak azt vesszük észre a fenti folyamatban, hogy halálosan elromlott minden… Milyen rettenetes, hogy még a legnemesebb, a legszentebb ügy mögött is valójában a saját gyarló, önző kívánságainkról van szó.
Aki a kísértés idején kitart, az elnyeri az élet koronáját. A teljes Írás összefüggésében megfordíthatjuk az üzenetet: Mivel Jézus Krisztusban már elnyertük az élet koronáját, ez a bizonyosságunk a sokféle kísértés idején is megtart bennünket az Isten iránti hűségben (12). Isten tehát senkit sem kísért, hanem Ő az egyetlen, aki nem visz a kísértésbe, de ha a saját vágyaink kísértésbe kényszerítettek minket, akkor csakis Ő tarthat meg a kísértés idején, és egyedül Ő szabadíthat meg minket (13).
Ez a bizonyosság megtapasztalta és mindenkor vallja azt, hogy a jó és tökéletes, az örök és nem mulandó ajándék az Úrtól származik (17–18). Ne tévelyegjünk, ne áltassuk magunkat, mondjuk ki (16): Amit nem az Úr kezéből fogadtunk el – engedve a kísértésnek –, az szétesett, megromlott, tönkrement a kezeink között; „hírnév, nő, család, jószág, test, világ…”, ahogy József Attila fogalmazta meg a kísértések fajtájit.
Érdemes kitartani a kísértésben, az Úr erejével pedig meg lehet állni a kísértésben, mert csak az Úrtól származik az, ami örök és áldott, a minket legyőző kísértés eredménye pedig romlás, széthullás, szenvedés, elmúlás, pusztulás, pokol… Nem véletlen, hogy a levél írója mindezt a gazdagság mulandósága, ideigvalósága kapcsán, mint a számos kísértés egyikének kiemelése kapcsán szemlélteti: „így sorvad el vállalkozásában a gazdag is.” (9–11)
Boldog ember az, aki az Úr uralma alatt él, és nem a saját kívánságai irányítják az életét, így az ilyen ember a kísértés idején is megáll, Ura erejével, miközben saját – Istennek kedves – kívánságai is kiteljesedhetnek…