„...jöjjetek udvaraiba! Boruljatok le az Úr előtt...” Zsolt 96
1 Énekeljetek új éneket az Úrnak, énekelj az Úrnak, te egész föld! 2 Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, hirdessétek szabadítását mindennap! 3 Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodáit minden népnek! 4 Mert nagy az Úr, méltó, hogy dicsérjék, félelmetesebb minden más istennél. 5 Hiszen a népek istenei csak bálványok, az Úr pedig az ég alkotója. 6 Fenség és méltóság jár előtte, erő és ékesség van szentélyében. 7 Népek törzsei! Magasztaljátok az Urat! Magasztaljátok az Úr dicsőségét és hatalmát! 8 Magasztaljátok az Úr dicső nevét, ajándékot hozva jöjjetek udvaraiba! 9 Boruljatok le az Úr előtt szent öltözetben, reszkess tőle, te egész föld! 10 Mondjátok el a népeknek, hogy uralkodik az Úr! Bizony szilárdan áll a világ, nem inog. Igazságosan ítéli a népeket. 11 Örüljön az ég, örvendezzen a föld, zúgjon a tenger a benne levőkkel! 12 Ujjongjon a mező és minden, ami rajta van! Ujjongnak majd az erdő fái mind 13 az Úr előtt, amikor eljön, mert eljön, hogy ítélkezzék a földön. Igazságosan ítéli a világot, pártatlanul a népeket.
Bibliaolvasó kalauz – Sebestyén Győző
„...jöjjetek udvaraiba! Boruljatok le az Úr előtt...” (8–9). Ez egy igazi vasárnapi zsoltár! Az egyetlen igaz Isten jelenlétébe, népének közösségébe hív. Lehet egy ilyen hívó szóra nem cselekedni, nem ünneplőbe öltözni, és nem elindulni az Úr házába? Ott alázatos szívvel leborulni előtte, hallgatni az ő igéjét, majd pedig bizonyságot tenni a népek előtt az örömhírről. Erre hív ma téged is az egész föld királya, gyere velem együtt az ő színe elé!
RÉ 96 MRÉ 96
„…amikor különféle kísértésekbe estek…” Jakab 1,1–8
1 Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája üdvözletét küldi a szórványban élő tizenkét törzsnek. 2 Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, 3 tudva, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. 4 Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül. 5 Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. 6 De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. 7 Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, 8 a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(2) „…amikor különféle kísértésekbe estek…” (Jakab 1,1–8)
Már az első keresztyéneket is sok kísértés zaklatta. Ma sincs ez másként, hiszen testvéri közösség és közélet, egyház és világ, valamint események, emberi kapcsolatok, anyagi javak, érdekek, saját meglátások mind-mind kísértéssé lehetnek, miközben elbukhatunk, hajótörést szenvedhetünk a hitben. Nincs az életnek olyan területe, amit ne használna fel a gonosz arra, hogy azon keresztül támadjon meg bennünket (2).
Biztató, megerősítő, bátorító üzenet hangzik felénk, miszerint a kísértés nem más, mint a hitünk próbája, mert miközben megállhatunk a próbák között, hitünk erősödik, érlelődik, és életünk egyre állhatatosabb, tökéletesebb, látható cselekedeteiben is hitelesebb lesz. Isten így (is) vezet bennünket a megszentelődés útján. Áldott bizonyosság tudni azt, hogy az Úr nem engedi el a kezünket a kísértések idején, miközben egyre hibátlanabbak és tökéletesebbek leszünk a Jézus Krisztus napjára (2–4).
A kísértések közepette azonban folyamatosan, kételkedés nélkül könyörögnünk kell, hogy az Úr adja meg nekünk a bölcsességet, az erőt, a vezetést, a szabadulást! Jézus Krisztus győzelmet szerzett nekünk minden kísértés felett, mert Ő legyőzte a gonoszt. Kételkedés nélkül Őhozzá meneküljünk minden kísértő próba között, minden lehetetlen helyzetben; nem fogunk csalatkozni! (5–8)