„...küszöbüket az én küszöböm mellé, ajtófélfáikat pedig az én ajtófélfáim mellé helyezték...” Ez 43
1 Azután odavezetett engem a kapuhoz, ahhoz a kapuhoz, amely keletre néz. 2 És íme, Izráel Istenének a dicsősége közeledett kelet felől; zúgása olyan volt, mint nagy vizek zúgása, a föld pedig ragyogott dicsőségétől. 3 A látvány, amelyet láttam, olyan volt, mint az, amelyet akkor láttam, amikor a város pusztulása bekövetkezett. Ugyanolyan volt, mint az a látvány, amelyet a Kebár-folyó mellett láttam. Ekkor arcra borultam. 4 Az Úr dicsősége pedig bement a templomba a keletre néző kapun át. 5 Ekkor fölemelt engem a lélek, bevitt a belső udvarba, és láttam, amint az Úr dicsősége betölti a templomot. 6 Hallottam, hogy a templomból szól hozzám valaki – pedig az a férfi mellettem állt –, 7 és ezt mondja nekem: Emberfia! Ez az én trónusomnak és lábaimnak a helye, ahol Izráel fiai között fogok lakni örökre. Nem szennyezi be többé szent nevemet Izráel háza, sem ők, sem királyaik paráznasággal, a királyok holttestével és áldozóhalmokkal 8 meg azzal, hogy küszöbüket az én küszöböm mellé, ajtófélfáikat pedig az én ajtófélfáim mellé helyezték, úgyhogy csak egy fal volt köztem és köztük. Beszennyezték szent nevemet utálatos tetteikkel, azért elbántam velük haragomban. 9 Most azonban felhagynak a paráznasággal, és elviszik előlem a királyok holttestét, én pedig köztük fogok lakni örökre. 10 Te, emberfia, mondd el Izráel házának, hogy milyen ez a templom. Ők pedig szégyenkezzenek bűneik miatt, és azután mértékül vehetik ezt a mintát. 11 Ha majd szégyenkezni fognak mindazok miatt, amiket elkövettek, akkor ismertesd velük a templom tervét és elrendezését, kijáratait és bejáratait, egész tervét és előírásait, egész tervét és a rá vonatkozó törvényeket; rajzold le a szemük láttára, hogy jegyezzék meg tervének és előírásainak minden részletét, és valósítsák meg! 12 Ez a templom törvénye. A hegy tetején körülhatárolt egész terület igen szent. Íme, ez a templom törvénye. 13 Ezek az oltár méretei könyökben megadva (ez a könyök a szokásosnál egy tenyérrel hosszabb volt): körülötte volt egy egy könyök mély és egy könyök széles árok, amelynek a szélén egyarasznyi szegély volt. Ilyen magas volt az oltár: 14 az árok fenekétől az alsó tömb két könyök magas volt, a szélessége pedig egy könyök; a kisebb tömbtől a nagyobb tömbig négy könyök, és a szélessége egy könyök. 15 Maga a tűztér négy könyök magas volt, és a tűztérből négy szarv emelkedett ki. 16 A tűztér hosszúsága tizenkét könyök volt, a szélessége is tizenkét könyök: a négy oldala tehát egy négyzetet alkotott. 17 A felső tömb hosszúsága tizennégy könyök volt, a szélessége is tizennégy könyök, egyformán mind a négy oldalán. Egy félkönyöknyi szegély vette körül, az árok pedig egy könyök volt körös-körül. Az oltár lépcsője kelet felől volt. 18 Azután ezt mondta nekem: Emberfia! Így szól az én Uram, az Úr: Ezek az oltárra vonatkozó rendelkezések, arra az időre, amikor majd elkészül, hogy égőáldozatot mutassanak be rajta, és vért hintsenek rá. 19 A Cádók leszármazottai közül való lévita papoknak, akik elém járulhatnak a szent szolgálat végzésére – így szól az én Uram, az Úr –, adj egy bikaborjút vétekáldozatul! 20 Végy a véréből, és kend meg az oltár négy szarvát, a felső tömb négy sarkát meg a szegélyt körös-körül! Így mutass be vétekáldozatot, és végezz engesztelést érte! 21 Azután vedd a vétekáldozatra szánt bikát, és égesd el azt a templomhoz tartozó kijelölt helyen, a szentélyen kívül! 22 Másnap pedig vigyél egy hibátlan kecskebakot vétekáldozatul! Ugyanúgy mutassák be vétekáldozatul az oltárért, ahogyan a bikát bemutatták. 23 Miután megvolt a vétekáldozat, mutass be áldozatul egy hibátlan bikaborjút és egy hibátlan kost a nyájból! 24 Vidd oda azokat az Úr színe elé, a papok pedig szórjanak rájuk sót, és mutassák be azokat égőáldozatul az Úrnak! 25 Hét napon át mindennap készíts el egy kecskebakot vétekáldozatul, továbbá egy bikaborjút és egy kost a nyájból; hibátlanokat készítsenek! 26 Hét napon át végezzenek engesztelést az oltárért, így tisztítsák meg, és így avassák föl! 27 Ezeknek a napoknak az elteltével, a nyolcadik naptól kezdve készítsék oda a papok az oltárra égőáldozataitokat és békeáldozataitokat, én pedig kegyelmes leszek hozzátok – így szól az én Uram, az Úr.
Bibliaolvasó kalauz – Mucsi Zsófia igemagyarázata
„...küszöbüket az én küszöböm mellé, ajtófélfáikat pedig az én ajtófélfáim mellé helyezték...” (8). Az új templom nem épülhet egybe a királyi palotával, az új történelmi korszakban Isten parancsa szerint távolságot kell tartaniuk a királyoknak Isten házától. Kellett egy út szó szerint és átvitt értelemben is. Akármilyen „beágyazottak” vagyunk is az egyházban, nekünk is kell egy olyan út, amin végigmegyünk, ahhoz, hogy alázattal és tisztelettel tudjunk odaállni Isten elé.
RÉ 150 MRÉ 150
„…eljövetelének fenségével.” 2Thesszalonika 2,1–12
1 Ami pedig a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelét és a hozzá való gyülekezésünket illeti, arra kérünk titeket, testvéreim, 2 hogy ne veszítsétek el egyhamar józanságotokat, és ne rémítsen meg benneteket sem prófécia, sem beszéd, sem nekünk tulajdonított levél, mintha az Úr napja már itt volna. 3 Senki semmiféle módon ne vezessen félre titeket. Mert az Úr napját megelőzi a hittől való elszakadás, amikor megjelenik a törvénytipró, a kárhozat fia. 4 Ez majd ellene támad, és fölébe emeli magát mindennek, amit istennek vagy szentnek mondanak, úgyhogy beül az Isten templomába is, azt állítva magáról, hogy ő isten. 5 Nem emlékeztek rá, hogy még amikor nálatok voltam, megmondtam nektek mindezt? 6 És tudjátok, hogy mi az, ami most még visszatartja, hogy csak a maga idejében jelenjék meg. 7 A törvénytiprás titokban már folyik, csakhogy annak, aki azt most még visszatartja, el kell tűnnie az útból. 8 És akkor jelenik meg nyíltan a törvénytipró, akit az Úr Jézus meg fog ölni szájának leheletével, és meg fog semmisíteni eljövetelének fenségével. 9 Mert ennek a törvénytiprónak az eljövetele a Sátán munkája a hazugság minden hatalmával, jelével és csodájával 10 és a gonoszság mindenféle csalásával azok számára, akik elvesznek, akik nem szerették az igazságot, hogy általa üdvözüljenek. 11 Ezért szolgáltatja ki őket Isten a tévelygés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak, 12 és ezáltal mindazok elvegyék ítéletüket, akik nem hittek az igazságnak, hanem a hamisságban gyönyörködtek.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(8) „…eljövetelének fenségével.” (2Thesszalonika 2,1–12)
A thesszalonikai gyülekezetnek írt első levél fokozni akarja Jézus Krisztus eljövetelének buzgó, imádságos várását, hiszen ez lesz a teljes megoldás számunkra. A második levél pedig józanságra int e várakozással kapcsolatban minden túlzás tekintetében, mégis megőrizve e szent várakozás komolyságát.
Így fogalmazza meg intéseit az apostol: – „Ne veszítsétek el józanságotokat!” (2) A hit embere reménységének túlcsorduló örömében is józan ember marad, aki látja, mennyire nyög és sóhajtozik még ez a világ (Róma 8,22). – „Ne rémüljetek meg, és ne rémítsen meg titeket senki, bármilyen magabiztos kijelentést is tesz az illető, vagy bárkire hivatkozik is!” (2) Aki rémületet támaszt és nem bátorít, az nem az Isten küldötte. Intésünkben is jelenjen meg a segítő biztatás! Az Úré az egyetlen tekintély, és csakis Őrá tekintve legyen tekintély számunkra a másik ember! – „Senki, semmiféle módon félre ne vezessen titeket, mintha az Úr napja már közvetlenül itt volna!” (2–3) Bizony, sok a félrevezető, önjelölt, önmagát istenítő, valójában önmagát képviselő álmessiás.
Az Úr eljövetele, azaz az Úr napja kapcsán Ravasz László a következőket írja: „A bűnös ember nem válthatja meg magát neveléssel, fejlődéssel, haladással. A gonoszság az emberi képességgel együtt fejlődik. Az Úr eljövetele ettől a nyomorúságtól szabadít meg bennünket.”
Az Úr eljövetelének konkrét jelei vannak, noha pontos időpontját nem ismerjük (Máté 24,26), de a jeleket vegyük komolyan! Döbbenetes, amit a jelek kapcsán elénk tár az apostol. Nem kell aktualizálni mindezeket, mert akinek van füle, az majd hallja. Az Úr eljövetelét megelőzi a hitetlenség eluralkodása, akár mindenféle vallási és spirituális jelenségek keveredésével együtt. Konkrét jele ennek az isteni törvény, az Isten életet kiteljesítő rendjének tiprása (3), amelynek során már semmi nem számít, ami szent – gyakran még a templomban, az Isten népének körében sem –, miközben a szentségtelen lesz a norma, és az istentelen emeli magát istenné.
Még van, aki visszatartja e rettenet gátlástalan eluralkodását (7). Ez kegyelmi állapot. De ha ez a „tartás” is eltűnik, akkor nyíltan jelenik meg a „törvénytipró”. Azt is mondhatnánk, minden korszakban, konkrét személyekben is láthatjuk ezeknek megtestesülését. Mostanában már úgy „konkrét”, hogy láthatatlan az a „konkrét törvénytipró”, aki a kárhozatos eseményeket kézben tartja és megtéveszt sokakat. Isten rendjének semmibevétele a gonosz munkája. A „törvénytipró” és minden életellenes törvénytiprás a Sátán eszköze, aki a hazugság számos „jelével és csodájával”, csalásával kápráztat el számosakat, akik tévelyegnek, akik hamisságban gyönyörködnek (9–12). Az ember szinte beleremeg mindezekbe.
Az evangélium felharsan e nehéz szakasz végén: akkor, amikor elszabadulna a gonosz, megjelenik az Úr, és nem engedi mindezt, megálljt parancsol, hatalmával végleg legyőzi a rosszat (8). Ezt a csodát Isten népe, és a hívő ember is megtapasztalja, személyes életében: amikor minden összeomlani látszik, amikor erőtlenségünk, félelmeink, gyarlóságaink ránk zuhannának, akkor közbeszól, cselekszik, érkezik az Úr, és konkrét szabadítást ad; már megszerzett szabadítását végérvényesen és maradéktalanul kiterjeszti ránk. Jézus Krisztus eljövetelének fenségével felragyog az Ő életet beteljesítő igazsága és megváltó kegyelme.