„Azután bevitt a templomba,...” Ez 41
1 Azután bevitt a templomba, és megmérte a pilléreket. Hat könyök széles volt az egyik oldalon, és hat könyök széles a másik oldalon: ilyen szélesek voltak a pillérek. 2 A bejárat szélessége tíz könyök volt, a bejárat oldalfala pedig öt könyök volt az egyik oldalon, és öt könyök a másik oldalon. Megmérte a templom hosszúságát is: negyven könyök volt, a szélessége pedig húsz könyök. 3 Azután bement a legbelső részbe, és megmérte a bejárat pilléreit: két könyök vastagok voltak. A bejárat hat könyök széles volt, a bejárat oldalfalai pedig hét könyök hosszúak voltak. 4 Megmérte a hosszúságát: húsz könyök volt, a szélessége pedig a templom felől húsz könyök. Akkor ezt mondta nekem: Ez a szentek szentje. 5 Ezután megmérte a templom falát: hat könyök volt, a templomot körülvevő oldalépítmény szélessége pedig mindenütt négy könyök volt. 6 Harminc oldalfülke volt, egyik fülke a másik mellett, három sorban egymás fölött. A templom fala lépcsőzetesen volt építve az oldalfülkék számára körös-körül, hogy erősen álljanak, és a templom falába ne kelljen belekötni őket. 7 Az oldalfülkék emeletről emeletre szélesedtek, mert a templom fala lépcsőzetesen épült emeletről emeletre körös-körül: ezért lettek az oldalfülkék emeletről emeletre egyre szélesebbek. Az alsó sorról a középsőn át lehetett fölmenni a felsőre. 8 Láttam, hogy a templom mellett körös-körül kiemelkedő kövezet van, az oldalfülkék alapjától oldalra egy teljes mérőnádnyira, vagyis hatkönyöknyire. 9 Az oldalépítmény külső falának szélessége öt könyök volt. Volt egy szabad térség is a templom oldalfülkéi 10 és a kamrák között: ez húsz könyök széles volt mindenütt a templom körül. 11 Az oldalépítmény bejáratai a szabad térségre nyíltak, az egyik bejárat észak felé, a másik bejárat dél felé. A szabad térségen körös-körül volt egy öt könyök széles fal. 12 Az elkülönített helyen, a nyugat felőli melléképület hetven könyök széles volt; a melléképület fala öt könyök széles volt körös-körül, a hosszúsága pedig kilencven könyök volt. 13 Azután megmérte a templomot: száz könyök hosszú volt. Az elkülönített hely, a melléképület és annak falai száz könyök hosszúak voltak. 14 A templom eleje és az elkülönített hely keleti része száz könyök széles volt. 15 Megmérte a melléképület hosszúságát a mögötte levő elkülönített hely felől: a két oldalán levő falakkal együtt száz könyök volt. A templom belseje és az udvari csarnok 16 meg a küszöbök, az ablakkeretek és az ablakmélyedések is a bejárattal szemben három oldalon faburkolattal voltak ellátva körös-körül, a földtől az ablakokig, az ablakok pedig zárhatók voltak. 17 A bejárattól a templom legbelsejéig meg onnan kifelé az egész falat körös-körül befelé és kifelé egyforma méretű 18 kerúbok és pálmák díszítették, úgyhogy minden pálma egy-egy kerúb közé került. Mindegyik kerúbnak két arca volt: 19 emberarc nézett az egyik oldalon levő pálmára, oroszlánarc a másik oldalon levő pálmára. Ilyen díszítés volt az egész templomban körös-körül. 20 A földtől a bejárat felső részének a magasságáig kerúbok és pálmák díszítették a templom falát. 21 A templom ajtófélfái négyszögletesek voltak. A szentély előtt pedig olyasmi látszott, 22 mint egy faoltár. Három könyök volt a magassága, két könyök a hosszúsága. Fából voltak a sarkai, az alapja meg az oldalai. Akkor így szólt hozzám: Ez az Úr színe előtt álló asztal. 23 Kétszárnyú ajtaja volt a templomnak és a szentélynek. 24 Ezeknek az ajtóknak két szárnyuk volt, két lengő ajtószárny: kettő volt az egyik ajtón, és két szárnya volt a másik ajtónak is. 25 A templom ajtószárnyait ugyanolyan kerúbok és pálmák díszítették, mint a falakat. A csarnok előtt kívül fakorlát volt. 26 Kőkeretes ablakok és pálmadíszek voltak mind az egyik, mind a másik oldalon, a csarnok oldalainál. A templom oldalfülkéinél is korlátok voltak.
Bibliaolvasó kalauz – Mucsi Zsófia igemagyarázata
Falak, pillérek, fülkék, ablakmélyedések, ajtófélfák – Isten Lelke úgy mutatja meg Ezékielnek az új templomot, mintha egy film peregne le a próféta szeme előtt. Olyan részletes, hogy ne bizonytalanodhasson el a látomás után, vajon csak álmodta vagy valóban látomást kapott Istentől. Olyan hosszan követi a templomot méregető férfit, hogy minden részlet az emlékezetébe ivódik. Ne légy hitetlen, hanem hívő! Istennek van ereje, terve, szándéka, hogy helyreállítsa azt, amit leromboltak.
RÉ 487 MRÉ 278
„…feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.” 1Thesszalonika 5,12–28
12 Kérünk titeket, testvéreink, hogy becsüljétek meg azokat, akik fáradoznak közöttetek, akik elöljáróitok az Úrban, és intenek is titeket. 13 Munkájukért nagyon becsüljétek és szeressétek őket! Éljetek egymással békességben! 14 Kérünk titeket, testvéreink, intsétek a tétlenkedőket, biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez. 15 Vigyázzatok, hogy senki se fizessen a rosszért rosszal, hanem törekedjetek mindenkor a jóra egymás és mindenki iránt. 16 Mindenkor örüljetek, 17 szüntelenül imádkozzatok, 18 mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra. 19 A Lelket ne oltsátok ki, 20 a prófétálást ne vessétek meg, 21 de mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg, 22 a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok! 23 A békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. 24 Hű az, aki elhív erre titeket; és ő meg is cselekszi azt. 25 Testvéreim, imádkozzatok értünk is! 26 Köszöntsetek minden testvért szent csókkal! 27 Az Úr nevében hagyom meg nektek, hogy olvassátok fel ezt a levelet minden testvérnek! 28 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek!
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(23) „…feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.” (1Thesszalonika 5,12–28)
Ez könyörgésünk egyik állandó tárgya, a szüntelen imádság során (17): A békesség Istene szenteljen meg bennünket teljesen, és őrizze meg elménket és lelkünket, azaz egész valónkat a feddhetetlenségben, a Jézus Krisztus eljövetelére. A feddhetetlenség nem tökéletességet jelent, hanem azt, hogy a feddhetetlen embert mindenestől az Úr kegyelme hordozza, miközben életét megszenteli, egyre inkább megtisztítja, a tetten érhető bűnöktől megóvja; sőt, testét, lelkét, értelmét, idegrendszerét az élet próbái között is épségben megtartja (23).
Ennek az áldott oltalmazásnak és érlelő megtisztításnak része az is, hogy az Isten országának boldog rendje szerint próbálkozhatunk élni – legalább a testvérek közösségében –, miként azt az apostol a mai igeszakasz első felében elénk tárja, hiszen csak így lenne érdemes élni (12–22).
Megvalljuk, hogy ehhez a magunk ereje kevés! Saját erőnkből és igyekezetünkből nem tudunk feddhetetlen tisztaságban elmenni a világból és megállni a mi Urunk Jézus Krisztus előtt, a számadás napján. Valljuk meg ezt, hiszen annyi minden rendezetlenül nem teljes még az életünkben!
Megnyugtató, bizonyossággal felvértező, boldogsággal megajándékozó biztatás az, hogy a hűséges Isten megőriz bennünket ebben a szentségben, Ő cselekszik az életünkben, bennünk és általunk, Ő tesz minket feddhetetlenné, mindvégig (24); minden nyomorúság, próbatétel, minden kísértés közepette is (Jelenések 2,10). Ő hűséges hozzánk (1Korinthus 1,9), akiket kiválasztott és elhívott, Ő megcselekszi, hogy feddhetetlen épségben maradhassanak meg gyermekei (24). Ez a feddhetetlen épség akkor is a miénk, ha testünk, lelkünk, értelmünk, szellemünk „itt” esetleg szétesett már…
Ez a bizonyosság tesz késszé bennünket arra, hogy szüntelenül imádkozzunk, együtt is imádkozzunk, könyörögve egymásért, megerősödve ebben a bizonyosságban, amikor fáradtságunk ránk zuhan. Az apostol ezt magára nézve is kéri: „Testvéreim, imádkozzatok érettünk is!” (25)
*
Hazafelé tartottam, a már sötét októberi utakon, egy fárasztó nap végén.
Ekkor kaptam egy üzenetet valakitől: „Imádkozzunk együtt!”
Nagy erőt adott akkor, ott, hogy valaki valóban testvérként, őszintén, szeretettel és nem csak valami előírt kegyes imakötelességként, egy szükséghelyzetben, ezzel a kéréssel keresett meg. Nem panaszkodott, hanem csak ennyit kért: „Imádkozzunk együtt!”
Ezzel ő rám is imádságosan gondolt, miközben együtt megerősödtünk abban a bizonyosságban, hogy noha az ember gyakran azt érzi, nem tud „épségben”, azaz „szelíden is stabilan” átjutni az élet viszontagságain; a mi Urunk nem engedi el a kezünket: „Oltalmazó pajzsát átadta nekünk, jobbjával támogatott minket, sokszor lehajolt hozzánk!” (Zsoltárok 18,36)
Annyi, de annyi kudarcot, elbukást, szétesett életet látok; számos idegileg, mentálisan megbomlott emberrel találkozom. Most is az egyikükön próbálok segíteni. Meddig tarthat, hogy mások épségének óvása nem rendíti meg a mi épségünket?
A kínzó kérdés kapcsán valósággal felemelt ez az igevers: „…teljes épségben, feddhetetlenül” állhatunk majd meg az Úr előtt. Nem enged szétesni bennünket a mi Urunk, de ha megbomlana is valahol az életünk szövete, Ő akkor sem engedett el minket!
Imádkozzunk együtt ezért az épségért, mint akik már eleve hálát adnak a bizonyosságért!