„Mit tanácsoltok, milyen választ adjunk ennek a népnek, amely így szólt hozzám:...” 1Kir 12,1–19
1 Roboám elment Sikembe, mert egész Izráel Sikembe ment, hogy királlyá tegye őt. 2 Amikor Jeroboám, Nebát fia ezt meghallotta, még Egyiptomban volt, ahová Salamon király elől menekült. Jeroboám ott is maradt volna Egyiptomban, 3 de érte küldtek, és hazahívták őt. Jeroboám Izráel egész gyülekezetével együtt eljött, és így beszélt Roboámhoz: 4 Apád súlyos igát rakott ránk, te azért most könnyíts azon a súlyos szolgálaton és nehéz igán, amelyet apád ránk rakott, akkor szolgálunk neked. 5 Ő így felelt nekik: Menjetek el három napra, azután térjetek vissza hozzám. A nép tehát elment. 6 Ekkor Roboám király tanácskozott a vénekkel, akik apja, Salamon szolgálatában álltak, amíg élt, és ezt kérdezte: Mit tanácsoltok, milyen választ adjak ennek a népnek? 7 Azok így szóltak hozzá: Ha te most kedvében jársz ennek a népnek, és engedsz nekik, és ha válaszodban jóságos szavakkal beszélsz velük, akkor örökre a szolgáid lesznek. 8 De ő nem fogadta meg a tanácsot, amelyet a vének adtak neki, hanem tanácskozott az ifjakkal is, akik vele együtt nőttek fel, és az ő idejében álltak szolgálatba. 9 Ezt kérdezte tőlük: Mit tanácsoltok, milyen választ adjunk ennek a népnek, amely így szólt hozzám: Tedd könnyebbé az igát, amelyet apád rakott ránk! 10 Az ifjak, akik vele együtt nőttek fel, így szóltak hozzá: Ezt mondd ennek a népnek, amely így szólt hozzád: Apád megnehezítette igánkat, te azért könnyítsd meg azt rajtunk! Így beszélj velük: Nekem a kisujjam is vastagabb apám derekánál! 11 Ha tehát apám nehéz igával terhelt meg benneteket, én még nehezebbé teszem igátokat. Apám ostorral tanított fegyelemre benneteket, én pedig szeges korbáccsal foglak megtanítani! 12 Harmadnapra elment Jeroboám az egész néppel együtt Roboámhoz, ahogyan a király elrendelte: Térjetek vissza hozzám harmadnapra! 13 Ám a király keményen válaszolt a népnek. Nem fogadta meg a tanácsot, amit a vének adtak neki, 14 hanem az ifjak tanácsa szerint így szólt hozzájuk: Apám nehéz igát rakott rátok, én még nehezebbé teszem igátokat. Apám ostorral tanított fegyelemre benneteket, én pedig szeges korbáccsal foglak megtanítani. 15 Nem hallgatott a király a népre, mert az Úr rendelte így, hogy beteljesítse azt az igét, amelyet a sílói Ahijjá által mondott az Úr Jeroboámnak, Nebát fiának. 16 Amikor látta egész Izráel, hogy a király nem hallgat rájuk, így válaszoltak a királynak: Mi közünk nekünk Dávidhoz? Nincs közösségünk Isai fiával! Térj sátraidba, Izráel, törődj, Dávid, a magad házával! Izráel tehát hazament, 17 Roboám pedig Izráel fiai közül csak azoknak maradt a királya, akik Júda városaiban laktak. 18 Roboám király ugyan kiküldte Adórámot, a kényszermunkák felügyelőjét, de megkövezte őt egész Izráel, és meghalt. Ekkor Roboám király gyorsan harci kocsijára szállt, és Jeruzsálembe menekült. 19 Izráel tehát elpártolt Dávid házától. Így van ez még ma is.
Bibliaolvasó kalauz – Pentaller Attila
Az egység nem őrizhető meg légből kapott szólamokkal (10), pozícióból való erőfitogtatással (13), a valóságot figyelmen kívül hagyó rendelkezésekkel (18). Az egyházé sem. Imádkozzunk olyan testvérekért, akik látják a valós problémát, és nem a hatalomért, hanem a közösségért emelnek szót (4). Miért segítenéd – akár passzivitással – azokat, akik elődeiknél nagyobbak akarnak lenni (10.11), mert kevésnek tartják, hogy csupán Jézus értük hozott áldozata legyen identitásuk alapja?
RÉ 267 MRÉ 405
„Nektek megadatott az Isten országának titka…” Márk 4,1–20
1 Ismét tanítani kezdett a tengerparton, és igen nagy sokaság gyülekezett hozzá, ezért hajóba szállva a tengeren maradt; az egész sokaság pedig a tengerparton volt. 2 Sokat tanította őket példázatokban; és ezt mondta nekik tanítás közben: 3 Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni, 4 és történt vetés közben, hogy némely mag az útfélre esett, de jöttek a madarak, és felkapkodták. 5 Némelyik pedig a köves helyre esett, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtott, mert nem volt mélyen a földben; 6 amikor pedig felkelt a nap, megperzselődött, és mivel nem volt gyökere, kiszáradt. 7 Más része a tövisek közé esett, de a tövisek megnőttek, megfojtották, és így nem hozott termést. 8 A többi pedig a jó földbe esett, és mikor kikelt, és szárba szökkent, termést hozott: egyik a harmincszorosát, másik a hatvanszorosát, sőt némelyik a százszorosát is. 9 Majd hozzátette: Akinek van füle a hallásra, hallja! 10 Amikor egyedül maradt, a körülötte lévők a tizenkettővel együtt megkérdezték őt a példázatokról. 11 Jézus így szólt hozzájuk: Nektek megadatott az Isten országának titka, de a kívül valóknak minden példázatokban adatik, 12 hogy látván lássanak, de ne ismerjenek, és hallván halljanak, de ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak. 13 Azután így szólt hozzájuk: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan fogjátok megérteni a többit? 14 A magvető az igét veti. 15 Az útfélre esett mag: azok, akiknek hirdettetik az ige, de amikor hallgatják, azonnal jön a Sátán, és kiragadja a beléjük vetett igét. 16 A köves helyre vetett mag: azok, akik amikor hallgatják az igét, azonnal örömmel fogadják azt, 17 de nem gyökerezik meg bennük, ezért állhatatlanok, és ha nyomorúságot vagy üldözést kell szenvedniük az ige miatt, azonnal elbuknak. 18 Megint más a tövisek közé vetett mag: ezek azok, akik meghallják az igét, 19 de e világ gondja, a gazdagság csábítása vagy egyéb dolgok megkívánása benövi és megfojtja az igét, úgyhogy ez sem hoz termést. 20 A jó földbe vetett mag: azok, akik hallgatják az igét, befogadják, és az egyik harmincannyi, a másik hatvanannyi, némelyik pedig százannyi termést hoz.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(11) „Nektek megadatott az Isten országának titka…” (Márk 4,1–20)
A tanítványokhoz fordul Jézus a magvetőről szóló példázat elmondása után: Nekik megadta az Isten, hogy értsék az Úr beszédét, Igéjét! (11)
Majd Jézus hangnemet vált, és azokról beszél, akik „odakint” vannak, akik nem érthetik a példázatot, mert néznek, de nem látnak; hallanak, de nem értenek, így meg nem térnek és bűnbocsánatot nem nyernek (12). Akik odakint vannak, azok számára Jézus minden szava példázattá, rejtéllyé válik (11).
Kik vannak belül, és kik vannak odakint? Induljunk ki onnan, hogy Jézus körül álltak akkor a tanítványok, majd a sokaság – akikről Márk evangéliuma végig reménységgel szól –, valamint a zsidó kegyesség képviselői, akik láthatóan elutasították Jézust. Figyelembe kell venni Márk legfontosabb szempontját is, miszerint ez az egész jelenet húsvét előtt történik, Jézusnak még meg kell halnia és fel kell támadnia ahhoz, hogy bárki is megérthesse az Isten országának titkait. Ez a titok, Márk számára, nem a tanító és a csodatévő Jézus, hanem a Megfeszített, aki él. Addig mindenkire nézve érvényben marad az értetlenség. Lám, a tanítványok sem értik a példázatot, pedig nekik megadatott, hogy értsék, mégis meg kell nekik magyarázni annak értelmét (13).
Ameddig valaki nem jut el nagypéntekig és húsvétig, a megváltás bizonyosságáig, addig arra nézve érvényben marad az értetlenség, nemcsak a Krisztus ügyét illetően, hanem saját életét, mások életét és a világ nagy dolgait illetően is. Semmit nem érthetünk az Úr nélkül! Nekünk nem azzal kell foglalkozni, hogy ki van odakint, ki meg odabent! Mi adjunk hálát, hogy nekünk felragyogott az evangélium, és az Úrban élünk, látunk, értelmezünk mindent. Ez kegyelmi állapot, amelyből hűséges, sokakra reménységgel tekintő szolgálat következik.