„...itt legyen az én nevem… itt lesz a szemem és a szívem…” 1Kir 9
1 Amikor Salamon befejezte az Úr templomának és a királyi palotának az építését és mindazt, amit még kívánt és meg akart csináltatni, 2 megjelent az Úr Salamonnak másodszor is úgy, ahogyan Gibeónban megjelent neki. 3 Ezt mondta neki az Úr: Meghallgattam imádságodat és könyörgésedet, amelyet elém tártál. Megszentelem ezt a templomot, amelyet építettél, hogy itt legyen az én nevem mindörökké; itt lesz a szemem és a szívem is mindenkor! 4 És ha előttem jársz, ahogyan apád, Dávid is tette, tiszta szívvel és őszintén, és megteszel mindent, amit megparancsoltam neked, megtartva rendelkezéseimet és törvényeimet, 5 akkor állandóvá teszem királyi trónodat Izráelben örökké, ahogyan megígértem apádnak, Dávidnak: Nem vesznek ki utódaid Izráel trónjáról. 6 Ha azonban konokul elfordultok tőlem, ti és utódaitok, és nem tartjátok meg parancsolataimat és rendelkezéseimet, amelyeket elétek tártam, hanem más isteneket tiszteltek és azokat imádjátok, 7 akkor kiirtom Izráelt arról a földről, amelyet nekik adtam, ezt a templomot, amelyet nevemnek szenteltem, elvetem színem elől, Izráelt pedig példálózva, maró gúnnyal emlegetik majd minden nép között. 8 És bármilyen felséges is ez a templom, mégis, aki csak elmegy majd mellette, elborzadva szisszen föl, és ezt kérdezi: Miért bánt el így az Úr ezzel az országgal és ezzel a templommal? 9 Akkor majd ezt fogják felelni: Azért, mert elhagyták az Urat, az ő Istenüket, aki őseiket kihozta Egyiptomból, és más istenekhez ragaszkodtak, azokat imádták, és azokat tisztelték. Ezért hozta rájuk az Úr mindezt a veszedelmet. 10 Miután eltelt az a húsz esztendő, ameddig Salamon ezt a két házat, az Úr templomát és a királyi palotát fölépítette, 11 mialatt Hírám, Tírusz királya annyi cédrusfát, ciprusfát és aranyat szállított Salamonnak, amennyit csak kívánt, Salamon király húsz várost adott Hírámnak Galilea földjén. 12 Amikor azonban Hírám elment Tíruszból, hogy megnézze a városokat, amelyeket Salamon adott neki, nem volt megelégedve velük. 13 Ezért azt mondta: Miféle városokat adtál nekem, testvérem?! Ezért nevezik azokat Kábúl földjének mindmáig. * 14 Pedig Hírám százhúsz talentum aranyat küldött a királynak. 15 Ilyen kényszermunkát vetett ki Salamon király, hogy megépíthesse az Úr templomát és a maga palotáját meg a Milló-erődöt és Jeruzsálem várfalát, továbbá Hácórt, Megiddót és Gézert. 16 Fölvonult ugyanis a fáraó, Egyiptom királya, elfoglalta és fölperzselte Gézert, a városban lakó kánaániakat pedig legyilkolta, majd leányának, Salamon feleségének adta nászajándékul. 17 Ezért építette föl Salamon Gézert, továbbá Alsó Bét-Hórónt, 18 Baalátot és Tadmórt az ország puszta részén, 19 az összes raktárvárost, amely Salamoné volt, a harci kocsik és lovak városait, és amit csak építeni kívánt Salamon Jeruzsálemben, a Libánonon és birodalma egész területén. 20 Mindazokat, akik az emóriak, a hettiták, a perizziek, a hivviek és a jebúsziak népéből megmaradtak, akik tehát nem Izráel fiai közül valók voltak, 21 meg fiaikat, akik utánuk az országban megmaradtak, mert nem tudták kiirtani őket Izráel fiai, Salamon kényszermunkásokká tette; azok még ma is. 22 Izráel fiai közül azonban senkit sem kényszerített Salamon rabszolgasorba; ők harcosok voltak, udvari emberei, vezérei, tisztjei meg harci kocsijainak és kocsihajtóinak a parancsnokai. 23 Azok a munkavezetők, akik Salamon munkáit irányították, ötszázötvenen voltak; ők végeztették a munkát a néppel. 24 Amikor a fáraó leánya fölment Dávid városából abba a palotába, amelyet Salamon épített neki, akkor építette meg a Milló-erődöt is. 25 Salamon évenként háromszor mutatott be égőáldozatokat és békeáldozatokat azon az oltáron, amelyet az Úrnak építtetett, és azon füstölögtetett az Úr színe előtt, miután befejezte a templomépítést. 26 Hajókat is csináltatott Salamon király Ecjón-Geberben, amely Élót mellett a Vörös-tenger partján, Edóm földjén van. 27 És elküldte Hírám a hajókon Salamon szolgáival együtt a maga szolgáit, akik hajósok voltak, és ismerték a tengert. 28 Eljutottak Ófírba; hoztak onnan négyszázhúsz talentum aranyat, és elvitték Salamon királynak.
Bibliaolvasó kalauz – Pentaller Attila
„...itt legyen az én nevem… itt lesz a szemem és a szívem…” (3). Mi már tudhatjuk: itt járt köztünk az, akinek a neve minden névnél nagyobb. Akinek a szemén keresztül az irgalmas, kegyelmes Isten nézett ránk. Akiben Isten szerető szíve dobogott, és szakadt meg bűneink miatt. Jézus így készített szabad utat számunkra az Atyához (Ef 2,18). Éljünk ezzel a lehetőséggel.
RÉ 236 MRÉ 392
„Te vagy az Isten Fia!” Márk 3,7–12
7 Jézus pedig tanítványaival együtt visszavonult a tengerhez, ahová nagy sokaság követte Galileából, Júdeából 8 és Jeruzsálemből, sőt Idumeából, a Jordánon túlról, Tírusz és Szidón környékéről is nagy sokaság ment hozzá, amikor hallottak arról, milyen nagy dolgokat tett. 9 Jézus pedig szólt tanítványainak, legyen készen számára egy csónak a sokaság miatt, hogy ne tolongjanak körülötte. 10 Mert sokakat meggyógyított, úgyhogy akiknek valami bajuk volt, hozzá tódultak, hogy megérinthessék. 11 Amikor pedig meglátták őt a tisztátalan lelkek, leborultak előtte, és így kiáltoztak: Te vagy az Isten Fia! 12 Ő azonban szigorúan rájuk parancsolt, hogy ne fedjék fel, kicsoda ő.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(11) „Te vagy az Isten Fia!” (Márk 3,7–12)
Jézus híre terjedt, mert a környékbeli tartományokban és országokban is meghallották, hogy milyen nagy dolgokat vitt véghez (7–8). Így egyre többen jöttek hozzá, zsidók és pogányok egyaránt. Márk újra és újra hangsúlyozza a Jézus által elhozott evangélium egyetemességét. Jézus mindenkié, mindenki hall róla, de ez a hallás mozgásba hoz, elindít Jézus felé.
Ugyanakkor Jézus egyelőre folyamatosan visszavonul a tömeg elől: elvonul a tenger mellé (7); illetve kér egy csónakot, a sokaság miatt, hogy ne tolongjanak körülötte (9); akik pedig felismerik, hogy Ő az Isten Fia, azokat keményen csendre inti, hogy ne fedjék fel a kilétét (12). Ez az úgynevezett messiási titok.
Jézus sok embert meggyógyított (10). Akinek csak baja volt, meggyógyult Jézus jelenlétében, Jézus közelében, a Jézussal való kapcsolatban. Aki Jézushoz jön, azt Ő nem küldi el (János 6,37). De Jézus mégis újra és újra igyekszik visszavonulni a jeleket váró sokaság elől, mert ezek a csodák soha nem tárják fel Jézus személyének igazi titkát, mint ahogy a csodára váró sokaság sem jelent még tanítványi gyülekezetet.
Jézus nem akarja, hogy személyét csodákhoz és nagy tanításokhoz kössék, mert az Ő személyének titka majd a kereszthalálban és a húsvéti feltámadásban lesz nyilvánvalóvá. Akinek itt felragyog az igazi csoda, a Szentlélek által, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, annak örök élete és üdvössége van. Ez a bizonyosság, a megváltottság bizonyossága az, amely a földi életet is széppé teszi, és minden valóságos problémáját meggyógyítja. Az értünk meghalt és feltámadott Jézus Krisztusba vetett hit nélkül azonban csak megbotránkozunk az örök és új élet örömhírén, és valójában csak földi, ideigvaló dolgainkhoz akarjuk megnyerni Jézust; így Ő egy lesz a sok közül, életünk eszköztárában. Ez a lelkület olyan tisztátalan, mint ahogy a tisztátalan lelkek provokálták Jézust, amikor idő előtt, de egyben gúnyosan is, felfedték istenfiúságát (11). A húsvéti hit a hit, amely megtisztít, meggyógyít, üdvözít és áldássá tesz.