„Volt ott egy Timóteus nevű tanítvány, egy hívő zsidó asszonynak és egy görög apának a fia...” ApCsel 16,1–5
1 Így jutott el Derbébe, majd Lisztrába is. Volt ott egy Timóteus nevű tanítvány, egy hívő zsidó asszonynak és egy görög apának a fia, 2 akiről jó bizonyságot tettek a lisztrai és ikóniumi testvérek. 3 Pál magával akarta őt vinni, ezért az ott lakó zsidókra való tekintettel körülmetélte őt. Mert mindenki tudta, hogy az apja görög volt. 4 Amikor végigjárták a városokat, átadták nekik azokat a határozatokat, amelyeket a jeruzsálemi apostolok és vének hoztak, hogy tartsák meg azokat. 5 A gyülekezetek pedig erősödtek a hitben, és naponként gyarapodtak lélekszámban.
Bibliaolvasó kalauz – Csűry István igemagyarázata
„Volt ott egy Timóteus nevű tanítvány, egy hívő zsidó asszonynak és egy görög apának a fia...” (1). A vegyesházasság ma már mindenhol általános. Az ilyen kapcsolat szüli a nemzetárulást, a felekezeti hovatartozás feladását, az anyanyelv bűnös elhagyását. Mindez így van, de ha Timóteusok, azaz istentisztelők születnek, akkor minden érték megőrizhető. Nem kellene, hogy egyik nemzet a másik ellensége, egyik felekezet a másik kioltója, egyik nyelv sok más nyelv elsöprője legyen. Az istenfélő utódok lehetnek az elrontott világ újjáteremtésének áldott eszközei.
RÉ 392 MRÉ 421
„Az Úr, a bíró, ítéljen ma Izráel fiai és Ammón fiai között!” Bírák 11,12–28
12 Jefte követeket küldött az ammóniak királyához ezzel az üzenettel: Mi dolgunk van nekünk egymással? Miért vonultál föl ellenem, hogy megtámadd az országomat? 13 Az ammóniak királya azt felelte Jefte követeinek: Azért, mert elvette Izráel az én földemet az Arnóntól a Jabbókig és a Jordánig, amikor kijött Egyiptomból. Most tehát, ha békét akarsz, add vissza azt! 14 Jefte ismét követeket küldött az ammóniak királyához, 15 és azt üzente neki: Így szól Jefte: Nem vette el Izráel se Móáb földjét, se az ammóniak földjét. 16 Hiszen amikor Izráel kijött Egyiptomból, a pusztában vándorolt a Vörös-tengerig, és elérkezett Kádésba. 17 Izráel akkor követeket küldött Edóm királyához ezzel az üzenettel: Szeretnék átvonulni országodon. De nem hallgatott rá Edóm királya. Móáb királyához is elküldött, de az sem engedte ezt meg. Ezért kellett Izráelnek Kádésban maradnia. 18 Azután tovább vándorolt a pusztában, megkerülte Edóm országát és Móáb országát, így érkezett el napkelet felől Móáb országához, és tábort ütött az Arnónon túl. Nem lépték át Móáb határát, mert Móáb határa az Arnón. 19 Ekkor követeket küldött Izráel Szíhónhoz, az emóriak királyához, Hesbón királyához, és ezt üzente neki Izráel: Szeretnék átvonulni országodon a magam helyére! 20 De Szíhón nem hitte el, hogy Izráel csak át akar vonulni a határán, ezért összegyűjtötte Szíhón egész hadinépét, tábort ütött Jahacnál, és megütközött Izráellel. 21 Izráel Istene, az Úr Izráel kezébe adta Szíhónt és egész hadinépét, és megverték őket. Így vette birtokba Izráel azoknak az emóriaknak az egész földjét, akik azon a földön laktak. 22 Birtokba vették az emóriak egész területét az Arnóntól a Jabbókig és a pusztától a Jordánig. 23 Azért ha az Úr, Izráel Istene maga űzte ki az emóriakat népe, Izráel elől, te akarod azt birtokba venni? 24 Nem úgy van-e, hogy amit birtokul adott neked a te istened, Kemós, az a te birtokod? Mi pedig birtokoljuk mindazoknak a földjét, akiket a mi Istenünk, az Úr űzött ki előlünk. 25 Talán te különb vagy Báláknál, Cippór fiánál, Móáb királyánál? Mert-e ő perbe szállni Izráellel, mert-e harcolni ellene? 26 Háromszáz évig lakott Izráel Hesbónban és falvaiban, Aróérban és falvaiban meg az Arnón menti városokban, miért nem akartátok akkoriban elvenni azokat? 27 Én tehát nem vétettem ellened. Te akarsz rosszat tenni velem azzal, hogy háborút indítottál ellenem. Az Úr, a bíró ítéljen ma Izráel fiai és Ammón fiai között! 28 De az ammóniak királya nem hallgatott arra az üzenetre, amelyet Jefte küldött neki.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(27) „Az Úr, a bíró, ítéljen ma Izráel fiai és Ammón fiai között!” (Bírák 11,12–28)
„Mi dolgunk van nekünk egymással? Miért jössz ellenem?” (12) Fontos kérdés ez: mielőtt bármit tennénk, próbáljuk megkérdezni, tisztázni, hogy mi is valójában a probléma. A kérdés arra is utal, hogy a harc helyett akkor inkább jobb, ha békén hagyjuk egymást, ha nincs dolgunk egymással, vagyis elkerüljük egymást. Jefte tehát először tárgyalásokba kezd az ellenük készülő, ammóni királlyal.
Amikor Jefte a szokott és nyers választ kapja, az ammóni királytól – „Elvetted azt, ami az enyém!” –, akkor hosszabb magyarázatba fog. A Jordán folyón túli területekről van szó, amelyet Gileádnak neveznek, és az Arnón, valamint a Jabbók folyók között terült el. Amikor Isten népe először érkezett ezekre a területekre, akkor ezek a területek, az Arnón folyóig, Edómhoz és Móábhoz tartoztak, és Isten népe kikerülte ezeket a területeket. Mivel az ammóniak rokon nép volt a móábiakkal, ez a terület lehetett az övéké is, az Arnón folyótól délre; de ők tovább akartak terjeszkedni, ahelyett, hogy a sajátjukkal megelégedtek volna. Az Arnón folyótól északra lévő területek pedig úgy kerültek Isten népének kezébe, hogy az itteni emóriak megtámadták őket, az Úr pedig győzelmet adott népének, és nekik adta földjüket (14–27).
Sok nép, sok igény, kevés terület. Ki tehet itt igazságot? Mindig ez a kérdés és a probléma: „Elvetted azt, ami az enyém, ami nekem jár; nekem van igazam…” Emberi igazság nincs, emberi jó megoldás sincs, a megbeszélések is gyarlóan hatástalanok. Egyedül az Úr, az igaz bíró, döntése, szava, cselekvése érvényes. Jefte valójában nem a diplomáciai tárgyalásokban bízott, hanem az Úrban, az igaz bíró ítéletében, segítségében. Ez a bizalom vezette el a tisztázó megbeszélésekig, de a megoldást nem a tisztázó, diplomáciai megbeszélésektől várta, hanem az Úrtól, az igaz bírótól (27). Érveiben is kifejtette, hogy az Úr adta nekik azt a földet, amit most visszaperelne az ammóni király (24). Amit pedig az Úr adott nekünk, azt merjük elfogadni! Sőt, kötelességünk hűséggel sáfárkodni azzal, amit az Úr ránk bízott. Ő ad erőt, bölcsességet, vezetést, győzelmet ehhez a sáfárkodáshoz.