„…az igazság Lelkét, akit a világ nem fogadhat be,...” Jn 14,15–21
15 Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat, 16 én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: 17 az igazság Lelkét, akit a világ nem fogadhat be, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz. 18 Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. 19 Még egy kis idő, és a világ többé nem lát engem, de ti megláttok, mert én élek, és ti is élni fogtok. 20 Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek. 21 Aki elfogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat.
Bibliaolvasó kalauz – Pecsuk Ottó igemagyarázata
„…az igazság Lelkét, akit a világ nem fogadhat be, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt” (17). A Pártfogó és Vigasztaló Szentlélek elküldése Jézus hosszú búcsúbeszédének fő hangsúlya. A hívőkben lakozó Szentlélek és a keresztyén szeretet képessége (21) között szoros kapcsolat van. Panaszkodunk, hogy mi lett egyházunkban a Lélek munkáival. De hiszen már szeretni is alig tudunk! Hiszen éppen olyanokká lettünk, mint a világ! Jövel Szentlélek! Taníts minket egymást és az Urat szeretni!
RÉ 372 MRÉ 253
„…ne törjön ki haragom Izráel fiainak a közössége ellen.” 4Mózes 1
1 Így beszélt az Úr Mózeshez a Sínai-pusztában, a kijelentés sátrában a második év második hónapjának elsején azután, hogy kijöttek Egyiptomból: 2 Számoljátok össze Izráel fiainak egész közösségét, névjegyzékbe véve nemzetségenként és nagycsaládonként egytől egyig minden férfit, 3 húszévestől fölfelé minden hadkötelest Izráelben! Te és Áron vegyétek őket számba seregeik szerint! 4 Legyen segítségetekre törzsenként egy-egy férfi, mindegyik egy nagycsalád feje legyen! 5 Ez a neve azoknak a férfiaknak, akik segíteni fognak nektek: Rúbenből Elícúr, Sedéúr fia, 6 Simeonból Selumíél, Cúrísaddaj fia, 7 Júdából Nahsón, Ammínádáb fia, 8 Issakárból Netanél, Cúár fia, 9 Zebulonból Elíáb, Hélón fia. 10 József fiai közül: Efraimból Elísámá, Ammíhúd fia, Manasséból pedig Gamlíél, Pedácúr fia, 11 Benjáminból Abídán, Gidóní fia, 12 Dánból Ahíezer, Ammísaddaj fia, 13 Ásérból Pagíél, Okrán fia, 14 Gádból Eljászáf, Deúél fia, 15 Naftáliból Ahíra, Énán fia. 16 Ezek a közösség képviselői, az ősi törzsek fejedelmei, Izráel nemzetségfői. 17 Maga mellé vette azért Mózes és Áron ezeket a név szerint kijelölt férfiakat, 18 és összegyűjtötték az egész közösséget a második hónap elsején. Azok pedig bejegyeztették magukat a névjegyzékbe nemzetségenként és nagycsaládonként, húszévestől fölfelé egytől egyig, 19 ahogyan Mózesnek megparancsolta az Úr. Így vették őket számba a Sínai-pusztában: 20 Rúbennek, Izráel elsőszülöttének a fiai, azok leszármazottai nemzetségenként és nagycsaládonként, névjegyzékbe véve egytől egyig minden férfi, húszévestől fölfelé minden hadköteles, 21 akiket Rúben törzséből vettek számba, negyvenhatezer-ötszázan voltak. 22 Simeon fiainak a leszármazottai nemzetségenként és nagycsaládonként, akiket számba vettek, névjegyzékbe véve egytől egyig minden férfi, húszévestől fölfelé minden hadköteles, 23 akiket Simeon törzséből vettek számba, ötvenkilencezer-háromszázan voltak. 24 Gád fiainak a leszármazottai, nemzetségenként és nagycsaládonként névjegyzékbe véve, húszévestől fölfelé minden hadköteles, 25 akiket Gád törzséből vettek számba, negyvenötezer-hatszázötvenen voltak. 26 Júda fiainak a leszármazottai, nemzetségenként és nagycsaládonként névjegyzékbe véve, húszévestől fölfelé minden hadköteles, 27 akiket Júda törzséből vettek számba, hetvennégyezer-hatszázan voltak. 28 Issakár fiainak a leszármazottai, nemzetségenként és nagycsaládonként névjegyzékbe véve, húszévestől fölfelé minden hadköteles, 29 akiket Issakár törzséből vettek számba, ötvennégyezer-négyszázan voltak. 30 Zebulon fiainak a leszármazottai, nemzetségenként és nagycsaládonként névjegyzékbe véve, húszévestől fölfelé minden hadköteles, 31 akiket Zebulon törzséből vettek számba, ötvenhétezer-négyszázan voltak. 32 József fiai közül Efraim fiainak a leszármazottai nemzetségenként és nagycsaládonként névjegyzékbe véve, húszévestől fölfelé minden hadköteles, 33 akiket Efraim törzséből vettek számba, negyvenezer-ötszázan voltak. 34 Manassé fiainak a leszármazottai pedig, nemzetségenként és nagycsaládonként névjegyzékbe véve, húszévestől fölfelé minden hadköteles, 35 akiket Manassé törzséből vettek számba, harminckétezer-kétszázan voltak. 36 Benjámin fiainak a leszármazottai, nemzetségenként és nagycsaládonként névjegyzékbe véve, húszévestől fölfelé minden hadköteles, 37 akiket Benjámin törzséből vettek számba, harmincötezer-négyszázan voltak. 38 Dán fiainak a leszármazottai, nemzetségenként és nagycsaládonként névjegyzékbe véve, húszévestől fölfelé minden hadköteles, 39 akiket Dán törzséből vettek számba, hatvankétezer-hétszázan voltak. 40 Ásér fiainak a leszármazottai, nemzetségenként és nagycsaládonként névjegyzékbe véve, húszévestől fölfelé minden hadköteles, 41 akiket Ásér törzséből vettek számba, negyvenegyezer-ötszázan voltak. 42 Naftáli fiainak a leszármazottai, nemzetségenként és nagycsaládonként névjegyzékbe véve, húszévestől fölfelé minden hadköteles, 43 akiket Naftáli törzséből vettek számba, ötvenháromezer-négyszázan voltak. 44 Ezeket vették számba. Mózes és Áron vette számba őket, meg Izráel tizenkét fejedelme, mindegyik egy-egy nagycsalád képviseletében. 45 Mindazok, akiket számba vettek Izráel fiai közül nagycsaládonként húszévestől fölfelé, mindazok, akik hadkötelesek voltak Izráelben, 46 tehát akiket számba vettek, összesen hatszázháromezer-ötszázötvenen voltak. 47 De a léviták ősi törzséből származókat nem vették számba közöttük. 48 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 49 Lévi törzsét ne vedd számba, és ne számold őket hozzá Izráel fiaihoz, 50 hanem tedd a lévitákat a bizonyság hajlékának és az ahhoz tartozó egész fölszerelésnek a felügyelőivé. Ők vigyék a hajlékot és annak egész fölszerelését, ott szolgáljanak, és táborozzanak a hajlék körül. 51 Amikor elindul a hajlék, a léviták bontsák le azt, amikor pedig letáborozik a hajlék, a léviták állítsák föl. Ha illetéktelen közeledik hozzá, meg kell halnia. 52 Izráel fiai mindnyájan a maguk táborában táborozzanak, mindenki a maga seregének hadijelvénye körül. 53 De a léviták a bizonyság hajléka körül táborozzanak, hogy ne törjön ki haragom Izráel fiainak a közössége ellen. A léviták végezzék a tennivalókat a bizonyság hajlékánál. 54 Izráel fiai eszerint jártak el. Mindenben úgy cselekedtek, ahogyan Mózesnek és Áronnak megparancsolta az Úr.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(53) „…ne törjön ki haragom Izráel fiainak a közössége ellen.” (4Mózes 1)
Az élő Istennel való rendszeres találkozás volt Isten népének életében a belső összetartó erő. Mózes harmadik könyve ennek nélkülözhetetlenségét hangsúlyozza. Ma ezt rendszeres közösségi és egyéni kegyességnek nevezzük. A kegyességnek az a lényege, hogy rendszeresen szüksége van arra, hogy az egyetlen, örök és élő Isten megtartó kegyelmére hagyatkozzon, mert Őnélküle nincs élet és nincs áldás, csakis az Ő jogos haragja lehet rajtunk. Ezt a léviták szolgálata kapcsán egyértelműen megfogalmazza Isten Igéje: A léviták a bizonyság hajléka körül táborozzanak, ott végezzék tennivalóikat a bizonyság hajlékánál, kifejezve ezzel Isten megtartó jelenlétének nélkülözhetetlenségét, hogy Isten haragja ki ne törjön Izráel fiainak közössége ellen (53).
Először a lelki házat kell építeni, de aztán fontos a kőház építése is. Isten népét, a pusztai vándorlás során, ezernyi veszélynek kitéve, Isten parancsa szerint, biztos rendbe kellett szervezni. Ezért vették számba a húsz év fölötti férfiakat, és egyben „seregbe” szervezték őket. Ebben a világban minden a harcról szól. Isten népe is ebben a világban él. Ezért nélkülözhetetlen a külső szervezettség. Amikor Dávid megszámoltatta a népét, hiúságból tette azt, nem Isten parancsára (2Sámuel 24,1–10). Dávid a külső szervezetben kezdett el bízni, elfelejtkezve az Úrról, és arról, hogy a külső szervezet csak eszköz, az áldást, a győzelmet az Úr adja. Mai kegyességünk is kiüresedik, ha a külső módszerekben bízunk, mert bizony megszólalásainkból olykor már alig tűnik ki a hitvallás, mintha minden rajtunk múlna.
Mi nem a másik ember ellen harcolunk, hanem Isten minden értelmet felülhaladó, üdvözítő békességének érvényesülését képviseljük, ebben a belső feszültségeket is legyőző, Isten megtartó kegyelmére hagyatkozó, szent rendben (Filippi 4,7). Isten majd harcol érettünk, ha kell. Augustinus hangsúlyozta: A hitet nem kell védeni, „csak” meg kell vallani azt, és az majd megvédi magát, mint amikor szabadjára engedik az oroszlánt.
A névjegyzékben az egykori hívőket is listába szedték. Nézegetem az egykori gyülekezeti névjegyzékeket. Mennyi áldott név, a látható egyházban ott van a láthatatlan. Sokukat már el is felejtettem, és egyszerre csak újra megerősít hitük hűsége, amelyet az Úrtól kaptak. Az Igében olvasható végső szám összege lényegtelen. Egyedül Isten hatalma, megtartó kegyelme az, ami számít! Ő az, aki felhasznál bennünket.