„Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam” Jn 14,1–6
1 Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem! 2 Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? 3 És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. 4 Ahova pedig én megyek, oda tudjátok az utat. 5 Tamás erre így szólt hozzá: Uram, nem tudjuk, hova mégy: honnan tudnánk akkor az utat? 6 Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.
Bibliaolvasó kalauz – Pecsuk Ottó igemagyarázata
„Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam” (6). Eddig relatíve könnyű volt a tanítványok dolga, mert Jézus ott volt közöttük, velük élt, velük járt testben. Hamarosan új szakasz kezdődik a tanítványságban: a hitben járás korszaka. Ebben élünk mi is. Abban a Jézusban hiszünk, akit nem láthatunk. Milyen sokszor nem látjuk az utat sem, de tudjuk, hogy végig kell járnunk! Nem látjuk az igazságot, de biztosan tudjuk, hogy az igazságtalanság rossz. Nem látjuk az „életet” sem, de a haláltól ösztönösen irtózunk. Krisztusunk, engedj mindvégig megmaradnunk „benned”!
RÉ 475 MRÉ 430
„Én, az Úr vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak benneteket…” 3Mózes 26,1–39
1 Ne csináljatok magatoknak bálványokat! Se faragott bálványszobrot, se szent oszlopot ne állítsatok magatoknak, kőszobrokat se helyezzetek el országotokban, hogy imádjátok azokat. Mert én, az Úr vagyok a ti Istenetek. 2 Szombatjaimat tartsátok meg, és szentélyemet tiszteljétek! Én vagyok az Úr. 3 Ha rendelkezéseim szerint éltek, parancsolataimat megtartjátok, és teljesítitek azokat, 4 akkor esőt adok nektek a szokott időben, a föld megadja termését, és a mező fája is megtermi gyümölcsét. 5 Cséplésetek a szüretig tart, és a szüretetek eltart a vetésig. Jóllakásig ehetitek kenyereteket, és biztonságban lakhattok az országban. 6 Békességet adok az országban: ha lefeküsztök, senki sem riaszt föl benneteket. Kipusztítom a vadállatokat az országból, és fegyverrel sem hatolnak be országotokba. 7 Sőt, ti üldözitek majd ellenségeiteket, és elhullanak fegyvereitek által. 8 Közületek öten elüldöznek százat, és százan tízezret üldöznek, és elhullanak ellenségeitek fegyvereitek által. 9 Hozzátok fordulok, megszaporítalak és megsokasítalak benneteket, és fenntartom veletek szövetségemet. 10 Régi, tavalyi gabonát ehettek, és a régit ki kell majd hordanotok az új elől. 11 Hajlékomat közétek helyezem, és nem utállak meg benneteket. 12 Köztetek járok, és Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek. 13 Én, az Úr vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból, hogy ne legyetek többé azoknak a szolgái. Összetörtem igátok jármát, hogy fölegyenesedve járhassatok. 14 De ha nem hallgattok rám, és nem teljesítitek mindezeket a parancsolatokat, 15 ha megvetitek rendelkezéseimet, és megutáljátok törvényeimet, ha nem teljesítitek minden parancsolatomat, hanem megszegitek szövetségemet, 16 akkor én így bánok veletek: Meglátogatlak benneteket szörnyűségekkel: szemet elhomályosító és lelket gyötrő sorvadással és lázzal. Hiába vetitek el a magot, ellenségeitek eszik meg a termését. 17 Ellenetek fordulok: megvernek ellenségeitek, és uralkodni fognak rajtatok gyűlölőitek; akkor is menekültök, ha senki sem üldöz titeket. 18 Ha pedig ezek után sem hallgattok rám, akkor hétszeresen fenyítelek meg benneteket vétkeitekért. 19 Összetöröm gőgös hatalmatokat. Olyanná teszem fölöttetek az eget, mint a vas, földeteket pedig olyanná, mint az érc. 20 Hiába dolgoztok minden erőtökkel, földetek nem terem, és a föld fái nem hoznak gyümölcsöt. 21 Ha mégis szembeszálltok velem, és nem akartok rám hallgatni, akkor hétszeresen verlek meg benneteket vétkeitek miatt. 22 Rátok küldöm a mezei vadakat, és elragadják gyermekeiteket, kiirtják jószágaitokat, megritkítanak benneteket, és útjaitok elnéptelenednek. 23 És ha még ezek a fenyítések sem fognak rajtatok, hanem szembeszálltok velem, 24 akkor én is szembeszállok veletek, és hétszeresen verlek meg benneteket vétkeitek miatt. 25 Fegyvert hozok rátok, hogy bosszút álljon a szövetségszegésért. Ha városaitokba veszitek be magatokat, akkor dögvészt bocsátok rátok, és az ellenség kezébe adlak benneteket. 26 Amikor tönkreteszem nálatok a félretett élelmet, tíz asszony egy kemencében süti majd nektek a kenyeret, és kiporciózva adják nektek a kenyeret, úgyhogy esztek ugyan, de mégsem laktok jól. 27 És ha még azután sem hallgattok rám, hanem szembeszálltok velem, 28 akkor haragomban én is szembeszállok veletek, és bizony hétszeresen fenyítelek meg benneteket vétkeitek miatt. 29 Fiaitok húsát fogjátok enni, és leányaitok húsát eszitek majd. 30 Elpusztítom áldozóhalmaitokat, darabokra zúzom tömjénező oltáraitokat, és hulláitokat összetört bálványaitok mellé szórom, mert megutállak benneteket. 31 Városaitokat romhalmazzá teszem, és szentélyeiteket elpusztítom, hogy ne is érezzem többé áldozataitok kedves illatát. 32 Olyan pusztítást végzek az országban, hogy beleborzonganak még ellenségeitek is, akik majd birtokba veszik. 33 Titeket pedig szétszórlak a többi nép közé, és kivont karddal üldözlek benneteket. Országotok pusztasággá lesz, városaitok pedig romhalmazzá. 34 Akkor majd élvezni fogja nyugalmát a föld a pusztulás egész idején, ti pedig ellenségeitek földjén lesztek. Akkor majd megnyugszik a föld, és élvezni fogja nyugalmát. 35 A pusztulás egész ideje alatt nyugodni fog, mivel nem nyugodhatott a nyugalomra rendelt időben, amikor még rajta laktatok. 36 Akik pedig megmaradnak közületek, azoknak a szívében gyávaságot keltek ellenségeik földjén, úgyhogy üldözni fogja őket még egy szélűzte falevél zizzenése is; menekülnek, mintha fegyver elől menekülnének, és elesnek, pedig senki sem üldözi őket. 37 Elbotlanak egymásban, mintha fegyverrel űznék őket, pedig senki nem üldözi őket, és nem tudtok ellenállni ellenségeiteknek. 38 El fogtok veszni a többi nép között, és megemészt benneteket ellenségeitek földje. 39 Akik pedig megmaradnak közületek, elsorvadnak bűneik miatt ellenségeik földjén, sőt atyáik bűnei miatt is ők sorvadnak el.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(13) „Én, az Úr vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak benneteket…” (3Mózes 26,1–39)
Isten törvénye világosan fogalmaz: ha megtartjuk az Úr parancsolatait, akkor áldást tapasztalunk; ha nem tartjuk meg, akkor átkot. Ezt a képletet nem is szabad tovább bonyolítani. E-világban minden nyomorúságunk abból fakad, hogy az Istent nem féljük és emiatt a másik embert nem tiszteljük (Lukács 18,2).
Az Úr nélkül nincs áldás, csak nyomorúság. Döbbenetes realitással írja le ezeket a nyomorúságokat a mai igeszakasz (14–39). Az Úr nélkül hiába dolgozunk, nincs tartós eredmény; mert bármilyen látványos, csak bizonytalan és ideigvaló minden ilyen eredmény (20). Az Úr nélkül élve, menekülünk, noha senki nem üldöz bennünket (17); eszünk és nem lakunk jól (26). Gondoljunk itt életünk ezernyi pótcselekvésére, mert a jólétben még inkább tátong a hiány. Az Úr nélkül gőgösek vagyunk, noha kiderül (19), hogy alávalóan gyávák vagyunk (36). Az Úr nélkül élve sok szörnyűséget gondolunk, látunk, művelünk (16), míg végül pusztasággá lesz a földünk, halálosan szétszórttá lesz az életünk (33), elevenen rothadóvá (39). Az Úr büntetései ezek, amelyekkel világossá teszi előttünk, hogy Őnélküle nincs élet, csak vegetálás; egy ideig.
Csakis az Úrral tapasztalhatjuk meg az áldásokat (3–12). Ezek az áldások messze túlmutatnak a földi életben megtapasztalható áldásokon, hiszen az Úr áldásának lényege, hogy fenntartja velünk szövetségét „itt” (9), és a földi életen túl is. Ezt a csodát Ő Jézus Krisztusban mutatta meg nekünk. Istenünk szabadító Úr, aki összetörte fogságunk jármát (13). Ő akkor is szeret, ha megszegtük szövetségét; de nem hagy bennünket halálos nyomorúságainkban, hanem megszabadít bennünket azokból, mennyei erőt ad azokban, és megvált bennünket azok ellenére is; mert nem veszhetünk el akkor sem, ha testi szemekkel nézve mindent felemészt a halál. Akit az Úr szeret, annak ad eleget (Zsoltárok 127,2). Mi azért szerethetjük Őt, mert Ő előbb szeretett bennünket (1János 4,19), és Ő tett késszé és hajlandóvá minket arra, hogy parancsai szerint éljünk teljes és örömteli életet.