„Ki ez az Emberfia?” Jn 12,34–36
34 A sokaság megkérdezte tőle: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökre megmarad: akkor hogyan mondhatod, hogy fel kell emeltetnie az Emberfiának? Ki ez az Emberfia? 35 Jézus ezt mondta nekik: Még egy kis ideig közöttetek van a világosság. Addig járjatok a világosságban, amíg nálatok van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket; mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. 36 Amíg nálatok van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek! Ezeket mondta Jézus, majd elment és elrejtőzött előlük.
Bibliaolvasó kalauz – Michna Krisztina
„Ki ez az Emberfia?” (34). Ő a világosság a sötétségben, az isteni rend a káoszban. Általa van kiút a sötétségből, szabadulás a gonosz hatalmából. A sötétségben élő embernek meg kell ragadnia a Jézus Krisztusban megjelenő világosságot, hogy megtalálja az élet sűrűjében a helyes ösvényt. Az lehet a világosság fia, aki teljes szívével hisz benne, és használja ezt az utat mutató lámpást.
RÉ 234 MRÉ 246
„…Én, az Úr szenteltem fel őt.” 3Mózes 21
1 Azután ezt mondta az Úr Mózesnek: Mondd meg Áron fiainak, a papoknak, mondd meg nekik, hogy ne tegyék magukat tisztátalanná népük közül való halottal. 2 De ha a legközelebbi rokonai közül halt meg valaki: anyja, apja, fia, leánya, testvére 3 vagy hajadon nővére: legközelebbi rokon ő is, ha még nem ment férjhez; ezekkel tisztátalanná teheti magát. 4 Mint férj se tegye tisztátalanná magát népe között, ne veszítse el szent voltát. 5 Ne borotválják kopaszra a fejüket, szakálluk szélét ne nyírják le, és a testüket ne vagdossák be. 6 Szentek legyenek Istenük előtt, és ne hozzanak gyalázatot Istenük nevére. Mert ők mutatják be az Úr tűzáldozatait, Istenük kenyerét, azért szentek legyenek. 7 Ne vegyenek el paráznát vagy olyan nőt, akit megerőszakoltak. Olyan nőt se vegyenek el, akit a férje elbocsátott, mert Istenüknek vannak odaszentelve. 8 Szentnek tekintsd a papot, mert Istened kenyerét ő mutatja be. Szent legyen előtted, mert én, az Úr, aki szent vagyok, megszenteltem őket. 9 Ha valamelyik pap leánya gyalázatot követ el, mert paráználkodik, meg kell égetni, mert apjára hozott gyalázatot. 10 Aki főpap lett testvérei között azzal, hogy fejére öntötték a fölkenéshez való olajat, és felavatták, amikor a szent ruhákba öltöztették, ne hagyja gondozatlanul a haját, ne szaggassa meg a ruháját, 11 és ne menjen be semmiféle holttesthez: még az apjáéval vagy az anyjáéval se tegye magát tisztátalanná. 12 Ne hagyja el a szentély területét, és ne hozzon így gyalázatot Istenének szentélyére, mert Istenének odaszentelt, fölkenésre való olaja van rajta. Én vagyok az Úr! 13 Hajadont vegyen feleségül. 14 Özvegyet, elbocsátottat, megerőszakoltat, paráznát, ilyeneket nem vehet el. Csak a saját népéből való hajadont vehet feleségül, 15 hogy gyalázatot ne hozzon utódaira népe között. Én, az Úr szenteltem fel őt. 16 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 17 Így szólj Áronhoz: Ha utódaid közül valakinek a későbbi nemzedékekben testi fogyatékossága lesz, az ne mutassa be áldozatul Istenének a kenyerét. 18 Nem mutathatja be az, akinek testi fogyatékossága van, tehát aki vak, sánta, nyúlszájú vagy nyomorék, 19 se olyan, akinek kéz- vagy lábtörése volt, 20 se aki púpos vagy vézna, hályogos szemű, viszketeges, sömörös vagy sérves. 21 Áron pap utódai közül senki nem mehet oda tűzáldozatot bemutatni az Úrnak, akinek testi fogyatékossága van. Mivel testi fogyatékossága van, nem mehet oda, hogy bemutassa Istenének a kenyerét. 22 Istenének a kenyeréből, az igen szentből és a szentből egyaránt ehet. 23 De a kárpithoz nem mehet be, és az oltárhoz nem közeledhet, mert testi fogyatékossága van: ne gyalázza meg szentélyemet. Én, az Úr vagyok a megszentelőjük! 24 Mózes pedig elmondta ezeket Áronnak és fiainak meg Izráel fiainak.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(15) „…Én, az Úr szenteltem fel őt.” (3Mózes 21)
Sok külső dolog tette tisztátalanná az embert az Ószövetség korában, amelyek különösképpen vonatkoztak a papokra: nem lehetett halottat érinteni (1–4), nem borotválhatták kopaszra a fejüket (5–6), nem vehettek el elbocsátott, özvegy, vagyis más által már érintett nőt (7–9), és a testi fogyatékosság bizonyos fajtái is tisztátalanná tették őket (16–23).
Örömhír, hogy Jézus Krisztust megismerve mindezek „közömbös” dolgokká lettek, mert bizonyossággal tudjuk: nem a külső dolgok tesznek bennünket tisztátalanná az Isten előtt (Márk 7,15). Ugyanakkor nem egy értelmezhetetlen belső tisztaságról tanít Isten Igéje. Önmagától e-világban nincs tiszta ember egy sem: tisztátalanságunk külső és belső egyaránt.
A szent Istennel való közösség tesz bennünket tisztává (15). Ez a tisztaság azonban a belsőnket – többek között gondolatainkat –, és a külsőnket, valamint az egymáshoz való viszonyulásunkat is megtisztítja. A szent Úrral való közösség egész lényünket és minden viszonyulásunkat megtisztítja, és éppen ez hatalmaz fel minket arra, hogy szent szolgálatunk során bátor hittel érintsünk meg mindent, mert nem mi leszünk ezáltal tisztátalanná, hanem a tisztátalan tisztul általunk. Jézus Krisztus is megérintette a leprásokat…
A felkent papokra (10), lelkészekre, elhívott egyházi szolgákra nézve mindezek többszörösen érvényesek. Imádkozzunk értük, hogy Isten szentségét ragyogtassa egész lényük, szavaik, tetteik, szolgálataik, életük. Könyörögjünk értük, hogy erős hitük, a megváltó és megtisztító Jézus Krisztussal való közösségük olyan erős legyen, hogy ne elkülönüljenek, hanem közösséget vállaljanak a világgal, Isten szentségével hintve meg a világot. Gyanús, ha soroljuk, hogy ezt, meg ezt, meg ezt sem szabad; mert mindezek tisztátalanok! Ilyenkor a hitünk gyenge, és haszontalan szolgák vagyunk!