előző nap következő nap

„Angyal beszélt vele” Jn 12,27–33

27 Most megrendült az én lelkem. Kérjem azt: Atyám, ments meg ettől az órától engem? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem! 28 Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Erre hang hallatszott az égből: Már megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem. 29 A sokaság pedig, amely ott állt, és hallotta, azt mondta, hogy mennydörgés volt; mások azonban így szóltak: Angyal beszélt vele. 30 Jézus megszólalt: Nem énértem hallatszott ez a hang, hanem tiértetek. 31 Most megy végbe az ítélet e világ felett, most vettetik ki e világ fejedelme. 32 Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket. 33 Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni.

Bibliaolvasó kalauz – Michna Krisztina

„Angyal beszélt vele” (29). Miközben Jézus a szenvedésre készül, és hamarosan beteljesíti küldetését, angyal beszél vele. Nincs egyedül lelki tusakodásaiban, szorongásaiban, fájdalmában. Hallja az isteni hangot, az angyali szót, a megerősítést, és tudja, hogy ez az ő útja. Túllát a szenvedésen, és megígéri övéinek, hogy amikor felemeli őt Isten, magához von majd mindeneket. Több az élet, mint ami ezen a földön adatik.

RÉ 121 MRÉ 121

„…ti fogjátok örökölni…” 3Mózes 20

1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 2 Mondd meg Izráel fiainak: Aki Izráel fiai közül vagy az Izráelben tartózkodó jövevények közül odaadja gyermekét Moloknak, halállal lakoljon: kövezze meg az ország népe. 3 Én is ellene fordulok az ilyen embernek, és kiirtom népe közül, mivel Moloknak adta gyermekét, és ezzel tisztátalanná tette szentélyemet, és meggyalázta szent nevemet. 4 Ha pedig az ország népe szemet huny fölötte, és nem öli meg azt az embert, aki Moloknak adja gyermekét, 5 akkor én fordulok az ellen az ember ellen és a nemzetsége ellen, és kiirtom a nép közül őt és mindazokat, akik követik a paráznaságban, paráználkodva Molokkal. 6 Ha valaki halottidézőhöz és jövendőmondóhoz fordul, és követi őket a paráznaságban, ellene fordulok az ilyen embernek, és kiirtom népe közül. 7 Szenteljétek oda magatokat, és legyetek szentek, mert én, az Úr vagyok a ti Istenetek! 8 Tartsátok meg rendelkezéseimet, és teljesítsétek azokat! Én, az Úr szentellek meg titeket! 9 Ha valaki gyalázza apját vagy anyját, halállal lakoljon! Apját és anyját gyalázta: vére rajta. 10 Ha valaki férjes asszonnyal paráználkodik, a felebarátja feleségével paráználkodik, halállal lakoljon a parázna férfi és a parázna nő. 11 Ha valaki apjának a feleségével hál, apjának a szemérmét fedte föl: halállal lakoljanak mindketten, vérük rajtuk. 12 Ha valaki a menyével hál, halállal lakoljanak mindketten. Förtelmességet követtek el, vérük rajtuk. 13 Ha valaki férfival hál úgy, ahogyan asszonnyal szoktak hálni, mivel utálatosságot követtek el mindketten, halállal lakoljanak, vérük rajtuk. 14 Ha valaki feleségül vesz egy nőt az anyjával együtt, fajtalanság az. Égessék meg a férfit az asszonyokkal együtt. Ne legyen ilyen fajtalanság köztetek! 15 Ha valaki állattal közösül, halállal lakoljon, és az állatot is öljétek meg! 16 Ha egy asszony bármiféle állathoz közeledik, hogy párosodjék vele, öld meg az asszonyt is meg az állatot is! Halállal lakoljanak, vérük rajtuk. 17 Ha valaki feleségül veszi a testvérét, apjának a lányát vagy anyjának a lányát, és meglátja annak szemérmét, és az is meglátja az ő szemérmét: gyalázat az. Ki kell irtani az ilyeneket népük szeme láttára. Mivel testvérének a szemérmét fedte föl, bűnhődnie kell. 18 Ha valaki havibajos asszonnyal hál, és fölfedi annak a szemérmét, föltakarja a forrását, és az asszony is fölfedi vérének forrását, mindkettőjüket ki kell irtani népük közül. 19 Anyád nővérének vagy apád nővérének a szemérmét ne fedd föl! Aki ilyet tesz, vérrokonát gyalázza meg: együtt kell bűnhődniük. 20 Aki nagynénjével hál, az a nagybátyja szemérmét fedte föl. Bűnhődni fognak vétkükért, gyermektelenül halnak meg. 21 Aki elveszi testvérének a feleségét, vérfertőzést követ el. Testvérének a szemérmét fedte föl, gyermektelenek lesznek. 22 Tartsátok meg minden rendelkezésemet, minden törvényemet, és teljesítsétek azokat, hogy ki ne hányjon benneteket az a föld, ahova beviszlek titeket, hogy ott lakjatok. 23 Ne kövessétek annak a népnek a szokásait, amelyet kiűzök előletek. Megutáltam őket, mert mindezeket cselekedték. 24 Nektek azonban megmondtam, hogy ti fogjátok birtokba venni a földjüket, mert én nektek adom azt, a tejjel-mézzel folyó földet. Én, az Úr vagyok a ti Istenetek, aki elkülönítettelek benneteket a népektől. 25 Tegyetek azért különbséget tiszta és tisztátalan négylábú között, tisztátalan és tiszta madár között, és ne tegyétek magatokat utálatossá olyan négylábúval, madárral vagy bármiféle földi csúszómászóval, amelyet különválasztottam, mint ami számotokra tisztátalan. 26 Legyetek előttem szentek, mert én, az Úr szent vagyok, és elkülönítettelek benneteket a népektől, hogy az enyéim legyetek. 27 Ha egy férfiból vagy asszonyból halottidéző vagy jövendőmondó szól, halállal lakoljon. Kövezzék meg őket: vérük rajtuk.

Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata

(24) „…ti fogjátok örökölni…” (3Mózes 20)

Mennyi tévelygés van az életünkben! Pedig Isten gazdag örökséget készített nekünk. Mi pedig tévelygünk, mert nem ismerjük, sem az Isten Igéjét, az Ő útbaigazító szavát, sem az Isten újjászülő hatalmát. Jézus Krisztus mondja mindezt (Máté 22,29). Egyedül Ő tud megszabadítani a halálos tévelygésektől újjászülő hatalma által.

A fejezetben felsorolt tévelygések idegenül hatnak ránk, első olvasatra, de aztán kiderülhet, hogy ma is eleven bűnökről van itt szó.

A gyermekáldozat egy rettenetes pogány áldozati szokás volt. Az ammoniták istene volt Molok, akinek a gyermekáldozatokat bemutatták. Még Salamon is olyannyira eltévelyedett, hogy az idegen kultuszok között, ezt is beengedte országába (1Királyok 11,7). Jeruzsálem mellett, a Ben-Hinnóm völgyében mutatták be ezeket az áldozatokat. Jósiás király vetett véget ennek az istentelen tévelygésnek (2Királyok 22,10), amelyet az élő Isten törvénye, Igéje határozottan és halálos büntetés terhe mellett tilt meg (1–5). A gyerekáldozatnak sajnos ma is sokféle formája van: nemcsak a kiemelt gyerekbántalmazásokra gondolva; hanem a közismert gyerekmunkára, gyerekrabszolgaságra, a névtelen és kiszolgáltatott szenvedő gyerekek tömegeire is; valamint azokra, akik a jóléti társadalomban már sem Istent, sem embert, de még a saját szüleiket sem tisztelik (9). Ezek a gyerekek mindent megkapnak és semmi sem elég nekik, miközben semmi nevelés, semmi útbaigazítás, semmi elvárás és semmi következmény nincs az életükben; vagyis ezek a gyerekek nem kapnak semmi személyes szeretetet, csak tárgyakat. Ez mind gyermekbántalmazás.

Ezek mellett Isten törvénye világosan megtiltja a jövendőmondást, a halottidézést, és a természetellenes szexuális bűnöket (6). Ugyanakkor Isten Igéje egyértelmű tiltást ad a testi paráznaság más fajtáival kapcsolatban is (10–21). Ma, egy szexuálisan is felszabadult világban, még fontosabbak ezek a rendelkezések. Isten nem a testi szerelem szépségét, örömét, fontosságát, nélkülözhetetlenségét vitatja el tőlünk, hanem annak halálos veszélyeitől óv meg bennünket, hiszen a szexualitás csak isteni mederben lehet életet kiteljesítő örömmé, egyébként legyőzhetetlen és pusztító áradattá dagad. Lelkigondozóként tudom, mit okoz a „legvagányabbnak” tűnő férfi és nő életében egy házasságtörés, vagyis az, ha valaki férjes asszonnyal paráználkodik (10). Az itt olvasható bűnkatalógus „legegyszerűbb” esetét emeltem most ki: és ez is halálos bűn, mert belehal a test és a lélek, és halálosan összekuszálódik utána az egész élet. Isten nem azért tilt valamit, hogy elvegyen, hanem azért, hogy életünket meggazdagítsa.

Isten Igéje világossá teszi az utat. Isten Igéje egyértelművé teszi, hogy mit szabad és mit nem szabad. Isten Igéje hangsúlyozza, hogy Isten népének tagjai vagyunk, az Ő tulajdonai, Isten szentsége minket is megszentel, megtisztít, nem enged minket tisztátalan területre (7–8). Ő még a gerjedelmeinket is kezében tartja. Jézus Krisztusban megbocsátotta bűneinket, korábbi életünket elfedezte, és Ő nem engedi, hogy kegyelmével visszaéljünk (22–26). Ez a megváltás. Mi Isten üdvösséges ígéreteinek örökösei vagyunk! (24) Az örökösnek be kell tartania az örökhagyó rendeléseit. Isten azonban olyan örökhagyó, aki méltóvá is tesz bennünket, megváltó hatalma és kegyelme által, az öröklésre.