„Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket,” Jn 10,22–30
22 Elérkezett Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe. Tél volt. 23 Jézus a templomban, Salamon csarnokában volt. 24 Ekkor körülvették a zsidók, és így szóltak hozzá: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan! 25 Jézus így válaszolt nekik: Megmondtam nektek, de nem hisztek. Atyám nevében végzett cselekedeteim tanúskodnak mellettem, 26 de ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok. 27 Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. 28 Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. 29 Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből. 30 Én és az Atya egy vagyunk.
Bibliaolvasó kalauz – Kaszó Gyula igemagyarázata
Az ellenséges bizonytalanságból eredő kérdések és lépések (24) könnyen elvétik az előrevivő kapcsolatot az Úrral (25–26). Aki azonban hallgat az ő hangjára, és ismerősként követi őt (27), annak örök életet és istenien megbonthatatlan közösséget kínál fel (28–29) a Jó Pásztor. Döntsünk mellette ma is!
RÉ 295 MRÉ 385
„Ha egy asszony teherbe esik, és fiút szül, tisztátalan lesz……” 3Mózes 12
1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 2 Mondd meg Izráel fiainak: Ha egy asszony teherbe esik, és fiút szül, tisztátalan lesz hét napig, ugyanolyan tisztátalan, mint a havi tisztulása idején. 3 A nyolcadik napon metéljék körül a fiú szeméremteste bőrét. 4 Még harminchárom napig maradjon otthon az anya, míg megtisztul a vértől. Semmiféle szent dolgot nem érinthet, a szentélybe sem jöhet el, míg le nem telnek tisztulásának a napjai. 5 Ha pedig leányt szül, két hétig lesz olyan tisztátalan, mint a havi tisztulásakor, és hatvanhat napig kell otthon maradnia, míg megtisztul a vértől. 6 Amikor letelnek tisztulásának a fiú vagy a leány miatt előírt napjai, vigyen egy egyéves bárányt égőáldozatul, egy galambot vagy egy gerlét pedig vétekáldozatul a kijelentés sátrának a bejárata elé a paphoz. 7 Az pedig mutassa be az Úr színe előtt, és végezzen engesztelést az asszonyért, akkor tisztává lesz a vérfolyás után. Ugyanez a törvény vonatkozik a fiút és a leányt szülő asszonyra. 8 De ha nem telik neki bárányra, akkor fogjon két gerlét vagy két galambot: egyet égőáldozatul, egyet vétekáldozatul. A pap pedig végezze el az engesztelést érte, és akkor tiszta lesz.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(2) „Ha egy asszony teherbe esik, és fiút szül, tisztátalan lesz……” (3Mózes 12)
A gyermekáldás Isten ajándéka. Ez a Biblia egyértelmű üzenete: „Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.” (Zsoltárok 127,3) A gyermektelenséget csapásként, sőt esetenként Isten ítéleteként értelmezték (5Mózes 28,18; 1Sámuel 1,2).
A gyermekszülés csak azért tette tisztátalanná az anyát, mert a szülés utáni vérzés volt az, ami szertartásilag tisztátalannak számított, azért is, mert a vérző, folyásos test nem volt egészséges, és ezért tisztátalannak tartották. A tisztaság utáni óhaj megjelenik ezekben a fejezetekben. Bárcsak minket is feszegetne ez az óhaj, a Lélek által!
Isten az élet egészét kezében tartja: népe testi, lelki, szellemi, hitbéli egészségét egyaránt. A világ, Isten előtt, nem vált szét szent és profán egységekre, mint manapság. Az az állapot, amiben ma élünk, az élet, a közösségek, a személyiség, a tudat nyomorúságos hasadását okozza, mert az ember hiába próbál, nem élhet Istene nélkül. Mára tényleg minden egész eltörött. Ezt a hasadást tapasztaljuk a házasságokban, a gyerekvállalásokban, a gyereknevelésben is. A lakott földön, a jóléti társadalmakban probléma a fogyás, összességében pedig a túlnépesedés, és leginkább a jóléti túlfogyasztás, a szegénység és a gazdagság kérdése. Ezek látszólag összefüggenek egymással. Mit felelhetünk ezekre a problémákra? Isten terv szerint alkotott és az üdvözítésének is terve van. Ezért helye van a hittel történő családtervezésnek is. Ugyanakkor mindenekelőtt meg kellene térni! Csak az segítene rajtunk (1).
Ha az asszony lányt szült, és nem fiút, akkor kétszer olyan hosszú ideig számított tisztátalannak. A magyarázók kikerülik ezt a bibliai részt, vagy egészen egyszerűen azt mondják, hogy nem tudják az okát a különbségtételnek. Nagy áldás, hogy Jézus Krisztusban abban az értelemben nincs férfi és nő (Galata 3,28), hogy nincs méltóságbéli különbség férfi és nő között; de az Úrban a férfi megmarad férfinak, a nő pedig nőnek; mindegyik más és más felelősséggel, más és más feladatokkal, más „szerepekkel”, egyformán értékesnek (1Mózes 1,27). Éppen ezért szorulnak egymásra, a férfi és a nő (1Mózes 2,23). A fiút nyolcnaposan körülmetélték. Az Úrhoz tartozás üdvösséges jelét azóta a nők is viselik a keresztségben (Róma 6,4; Efezus 4,5), Jézus Krisztusban (2–5).
A szülés tehát ajándék, ezért a szülés után bemutatott vétekáldozat célja csupán a szertartási tisztulás volt. Az égőáldozat pedig a hála kifejezéseként jelenik meg, az új életért, Isten ajándékáért. Egyesztendős bárányt vittek égőáldozatul, és egy galambfiókát vétekáldozatul. Ha szegény volt az illető, akkor vihetett két madarat, az egyiket égőáldozatul, a másikat vétekáldozatul. Mária, Jézus anyja is ezzel az utóbbival élt, amikor az áldozatát bemutatta (Lukács 2,22–24). Jézus Krisztus szegényen jött a világra, hogy rajtunk, sokféleképpen szegényeken, könyörüljön (Róma 11,32). Mert bizony mindannyian halálosan szegények vagyunk, és csakis Ő válthat ki bennünket halálos, kárhozatos szegénységünkből, csakis Ő ajándékozhat meg bennünket múlhatatlan mennyei gazdagsággal. Minél gazdagabbak vagyunk itt a földön, annál szegényebbek vagyunk, mert annál hitetlenebbek és nyomorultabbak vagyunk. Azt hisszük, hogy gazdagok vagyunk, és nem tudjuk, hogy milyen nagy a mi nyomorúságunk (6–8).