„Minden javam, minden örömöm őtőle származik” 2Sám 23,1–7
1 Ezek voltak Dávid utolsó szavai: Így szól Dávid, Isai fia, így szól a magasra emelt férfi, Jákób Istenének felkentje, Izráel énekeinek kedveltje: 2 Az Úr lelke beszélt általam, az ő szava volt nyelvemen. 3 Izráel Istene ezt mondta, Izráel kősziklája így szólt hozzám: Az emberek igaz uralkodója, az istenfélő uralkodó 4 olyan, mint a fölkelő nap reggeli fénye, mint a felhőtlen reggel, melynek sugarától eső után kisarjad a fű a földön. 5 Nem ilyen-e házam Isten színe előtt? Örök szövetségre lépett énvelem, benne elrendezett és biztosított mindent. Minden javam, minden örömöm őtőle származik. 6 De az elvetemültek mind olyanok, mint a szélhordta tövis, melyet nem fognak meg kézzel: 7 aki hozzájuk akar nyúlni, vasat ragad, lándzsanyelet; égő tűzzel égeti meg őket, ahol rájuk talál.
Bibliaolvasó kalauz – Balla Péter igemagyarázata
„Minden javam, minden örömöm őtőle származik” (5). Dávid király nagy magasságokat ért el életében, de az elért eredményeit nem önmagának tulajdonította. Tudott szűkölködni és tudott bővölködni is (Fil 4,12). Van-e valamink, amit ne Istentől kaptunk volna (1Kor 4,7)? Ne feledkezzünk meg örömeink igazi forrásáról, az életünket kezében tartó Úrról! Lelke által ihletett szavait adjuk tovább másoknak is (2)!
RÉ 93 MRÉ 93
„Ablakon át kosárban eresztettek le a falon, és megmenekültem…” 2Korinthus 11,16–33
16 Megint csak azt mondom, senki se tartson esztelennek, ha pedig mégis annak gondoltok, akkor esztelenként is fogadjatok el, hogy egy kissé én is dicsekedhessem. 17 Amit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem szinte esztelenül, a dicsekedésnek ezzel a merészségével. 18 Minthogy sokan dicsekednek test szerint, én is dicsekedni fogok. 19 Hiszen ti okosak vagytok, és szívesen eltűritek az eszteleneket: 20 mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki élősködik rajtatok, ha valaki zsákmányul ejt titeket, ha valaki hatalmaskodik rajtatok, ha valaki arcul üt benneteket. 21 Szégyenkezve szólok, minthogy ehhez mi gyengék voltunk. De ha valaki merész valamiben – esztelenül szólok –, merész vagyok én is. 22 Héberek ők? Én is. Izráeliták? Én is. Ábrahám utódai? Én is. 23 Krisztus szolgái? Esztelenül szólok: én még inkább, hiszen többet fáradoztam, többször börtönöztek be, igen sok verést szenvedtem el, sokszor forogtam halálos veszedelemben. 24 Zsidóktól ötször kaptam egy híján negyven botütést, 25 háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain. 26 Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztaságban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között, 27 fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben. 28 Ezeken kívül még ott van naponkénti zaklattatásom és az összes gyülekezet gondja. 29 Ki erőtlen, hogy vele együtt ne volnék én is erőtlen? Ki botránkozik meg, hogy ne égnék én is? 30 Ha dicsekednem kell, a gyengeségeimmel fogok dicsekedni. 31 Az Úr Jézus Istene és Atyja, aki áldott örökké, tudja, hogy nem hazudok. 32 Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjanak engem. 33 Ablakon át kosárban eresztettek le a falon, és megmenekültem a kezéből.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(33) „Ablakon át kosárban eresztettek le a falon, és megmenekültem…” (2Korinthus 11,16–33)
Pál apostol tizennégy évet tevékenykedett Szíriában, amelyről semmi feljegyzésünk sincs, csak ez a szakasz (32–33) és a Galata levél első fejezete (1,17–24). A zsidók itt felbőszítették Pál ellen az akkor, ott uralkodó Aretász királyt, aki lezáratta Damaszkusz kapuit, hogy Pált elfogassa. Ekkor az apostolt ismeretlen kezek engedték le egy kosárban, a várfalon. Ezek az ismeretlen kezek, az ő feltámadott Urának eszközei voltak. Pált mindig a feltámadott Úr keze tartotta, hordozta. Ez a kéz soha nem enged el, bennünket sem!
Az apostol, megváltó Ura kezére hagyatkozva sorolja fel szenvedéseit. Az apostol a gyengeségeivel dicsekszik (30). Csak tényeket sorol az apostol, amelyeket így összegez: fáradozások, bebörtönzések, verések, halálos veszedelmek (23). Ezeket mind Jézus Krisztus ügyéért élte át az apostol; tehát ezek nem a puszta emberlét szenvedései voltak az életében. Aki azonban megtartó Ura kezére hagyatkozik, az bizonyossággal vállalja a próbatételeket. Megrendülök, amikor leírom ezeket. Beleremegünk a saját, totális gyengeségeinkbe. Csak az Úr megtartó kezére hagyatkozhatunk!
Mi számít a Jézus Krisztus szolgálatáért elhordozott szenvedésnek? Azok a szenvedések tartoznak ide, amelyekben az indítékaink nemcsak a magunk ügyét vezérlik, hanem mindenekelőtt az evangélium ügyét mozdítják elő; ezért vállalva próbatételeket, fáradtságos küzdelmeket, gyötrelmeket. A Jézus Krisztus szolgálatáért szenvedő ember a saját emberlétéből fakadó szenvedéseket is hittel hordozza, és mások szenvedései előtt mindig imádságos, irgalmas, segíteni akaró szeretettel áll. Könnyű ezekről írni, beszélni; de csakis mennyei erővel, az Úr kezébe kapaszkodva, lehet mindezeknek töredékét is megvalósítani.