„Hát már Saul is a próféták között van?” 1Sám 10,1–16
1 Ekkor fogta Sámuel az olajoskorsót, öntött belőle Saul fejére, megcsókolta, és ezt mondta: Ezennel fölkent téged az Úr öröksége fejedelmévé. 2 Amikor most elmész tőlem, két emberrel fogsz találkozni Ráhel sírjánál Benjámin határában, Celcah mellett, akik ezt mondják neked: Megkerültek a szamarak, amelyeknek a keresésére indultál. Apád már elvetette a szamarak gondját, értetek aggódik, és ezt mondogatja: Mit tehetnék a fiamért?! 3 Ha onnan továbbmész, és a Tábór tölgyfájához elérkezel, találkozol majd három emberrel, akik az Istenhez mennek föl Bételbe. Az egyik három kecskegidát visz, a másik három kerek kenyeret, a harmadik pedig egy tömlő bort. 4 Békét kívánnak majd, és két kenyeret adnak neked; fogadd el tőlük! 5 Azután eljutsz az Isten halmára, ahol a filiszteusok oszlopai vannak. Mihelyt bemész az ott levő városba, találkozol majd egy csapat prófétával, akik az áldozóhalomról jönnek lefelé. Lant, dob, fuvola és citera lesz náluk, ők maguk pedig prófétai révületben lesznek. 6 Akkor megszáll téged is az Úr lelke, velük együtt prófétai révületbe esel majd, és más emberré leszel. 7 És ha majd bekövetkeznek rajtad ezek a jelek, akkor tedd meg, amire módot találsz, mert veled lesz az Isten. 8 Akkor menj el előttem Gilgálba, és én is elmegyek hozzád, hogy égőáldozatokat mutassak be, és békeáldozatokat áldozzak. Hét napig várj, amíg hozzád érkezem, és akkor majd tudtodra adom, hogy mit kell tenned. 9 És amikor megfordult, hogy eltávozzék Sámueltől, Isten megváltoztatta a szívét, és beteljesedtek rajta mindezek a jelek azon a napon. 10 Mert amikor odaértek a halomhoz, egy csapat próféta jött szembe velük. Akkor megszállta az Isten lelke, és prófétai révületbe esett közöttük. 11 Amikor mindazok, akik már előbb is ismerték, meglátták, hogy Saul a prófétákkal együtt révületben van, ezt kérdezgették egymástól: Mi történt Kísnek a fiával? Hát már Saul is a próféták között van? 12 De egy helybeli megszólalt, és ezt mondta: Nincs ezeknek apjuk se! Így keletkezett ez a szólásmondás: Hát már Saul is a próféták között van? 13 Amikor véget ért a révülete, fölment az áldozóhalomra. 14 Saul nagybátyja pedig megkérdezte tőle és legényétől: Hol jártatok? Saul így felelt: A szamarakat kerestük, de amikor láttuk, hogy hiába, elmentünk Sámuelhez. 15 Akkor ezt mondta Saul nagybátyja: Mondd el nekem, mit mondott nektek Sámuel! 16 Saul ezt felelte nagybátyjának: Megmondta nekünk, hogy megtalálták a szamarakat. De amit a királyságról mondott Sámuel, azt nem mondta el neki.
Bibliaolvasó kalauz – Csűry István igemagyarázata
„Hát már Saul is a próféták között van?" (12). A gonoszkodó megjegyzés Saul prófétaságára, majd királyságára nézve figyelmeztető és időszerű. Nemcsak Isten Szentlelkének ajándéka lett az övé, hanem nyitottá vált – vesztére – az ördögi erők előtt is. Az alázat elvesztése mindig a sátáni erők befolyása alatt történik. Sohasem veszíti el az ember Isten Lelke mellett az alázatosságot, de a diabolikus hatások könnyen a vesztünket okozhatják.
RÉ 21 MRÉ 21
„Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” Róma 8,31–39
31 Mit mondjunk tehát ezekre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? 32 Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? 33 Ki vádolná Isten választottait? Hiszen Isten az, aki megigazít. 34 Ki ítélne kárhozatra? Hiszen Krisztus Jézus az, aki meghalt, sőt feltámadt, aki Isten jobbján van, és esedezik is értünk. 35 Ki választana el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver? 36 Amint meg van írva: „Teérted gyilkolnak minket nap mint nap, annyira becsülnek, mint vágójuhokat.” 37 De mindezekben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. 38 Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, 39 sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(31) „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róma 8,31–39)
– Velünk az Isten! Kikkel? Az Ő választottaival van az Isten (33). Ha rezonál a szíved erre az örömhírre, ha ez benned bizonyosságot támaszt, akkor az Úré vagy. Ne azzal foglalkozz, hogy a másik az Úr gyermeke-e, hanem te élj a körülötted lévők között ezzel a bizonyossággal!
– Velünk az Isten! (Máté 1,23) Ezt mutatta meg Isten azzal, hogy egyszülött Fiát „odaadta” érettünk (32). Ővele együtt mindent odaajándékozott nekünk. Az Úr ajándékai: kegyelem, bűnbocsánat, örök élet, „itt” megújult élet; üdvösség. Mit tudunk mi adni egymásnak? Még azoknak is csak nagyon keveset, akiket a legjobban szeretünk. Mennyi mulasztás terhel minket még velük szemben is. Az Úr mindent odaajándékozott nekünk. Ez a minden, Ő maga, a mennyei világ üdvösséges rendje, amely a bűn miatt meghasadt, és Jézus Krisztusban újra helyreállt.
– Velünk az Isten! Ez azt jelenti, hogy senki nem vádolhat minket, senki sem kárhoztathat bennünket, senki sem támadhat ellenünk, senki sem veszejthet el bennünket; még ha le is győzhet minket! Pedig mennyi vétek terheli az életünket, még hitben járva is… Nem vagyunk tökéletesek. A feltámadott Jézus Krisztus azonban esedezik érettünk az Isten jobbján (33–35).
– Velünk az Isten! Senki és semmi nem választhat el minket az Ő megváltó szeretetétől (35–39).
– Velünk az Isten! Csak leborulhatunk, amikor ezeket az üzeneteket olvassuk! Az Úr pedig felemel, bizonyosságunkban még inkább felvértez, és Ő elvégzi, hogy ehhez, a minket kiválasztó és megtartó kegyelemhez, „méltóbbak” legyünk ma, mint tegnap voltunk.