Száz ima (nem csak) Trianonért

Mindennapi imádsággal készülnek a trianoni szerződés aláírásának századik évfordulójára a felvidéki reformátusok. A kezdeményezéssel nemcsak az egymásra figyelést és a nemzeti összetartozást erősítenék, hanem céljuk az is, hogy „a hálaadás és kérés szava, az imádság hangja” később se halkuljon. Utánajártunk a zsebkönyv formájában kiadott és az interneten naponta közzétett fohászok keletkezésének.

Történelminek ígérkezik az idei nemzeti összetartozás emléknapja, nemcsak mert a cikk megjelenésének időpontjában még nem tudjuk, tarthatunk-e nyilvános rendezvényeket, megemlékezéseket közösségeinkben, hanem azért is, mert június 4-én lesz száz éve, hogy az első világháborút lezáró békeszerződés aláírásával magyarok millióit választottak el határokkal rokonaiktól, szomszédaiktól, honfitársaiktól. A centenáriumra különleges módon készül a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház, mégpedig úgy, hogy azt a koronavírus-járvány sem veszélyezteti: a Zempléni Református Egyházmegye huszonhárom lelkészének fohászait 100 ima címmel jelentették meg és teszik közzé február 26. óta folyamatosan.

Ima Kassa ÉRT

Fotó: Szarvas László

Mit gondolnak a felvidéki magyarok, azon belül a Bodrogköz – ahonnan a könyv ötlete és a száz ima származik – lakói Trianonról? Ahány ember és életút, annyi válasz lehetséges – akárcsak máshol. – A téma nyilvánvalóan bennünk van, tényleg gondolunk vele, de nem igazán beszélünk róla – számol be tapasztalatairól Molnár István királyhelmeci lelkipásztor, a 100 ima egyik szerkesztője. A Juhász Gyulától kölcsönvett gondolatot úgy érti, hogy a különböző magyar kulturális intézmények, szervezetek, médiumok foglalkoznak ugyan az évfordulóval, de az az ebédlőasztaloknál, a boltokban, a buszmegállókban társalogva ritkán kerül szóba. Általánosságban azt látja, hogy az idősebb generáció érzékenyebb a történelemre, de a fiatalabbak már közömbösen fogadják el az 1920-as eseményeket.

– Mi azt tudjuk tenni, hogy beszélünk a történtekről, és a történelmi tények mellett rámutatunk, hogy az elmúlt száz év arról is tanúskodik, hogy Isten még a szétszakítottságban is, megannyi ellenséges indulat ellenére is megtartott bennünket – hangsúlyozza Molnár István.

Hálaadás a népünket megtartó kegyelemért

Szentháromság Isten! Öröktől létező és örökkévaló Úr: mindenek alkotója és gondviselője! Áldalak és magasztallak, hogy a történelem folyamán, megannyi külső fenyegetés és belső viszály ellenére, megőrizted népemet: gondviselő Atyaként óvtad, és mind e mai napig megtartottad nemzetemet. Köszönöm, hogy egykor úgy vezetted őseimet, hogy otthonra találjanak a Kárpát-medencében, köszönöm, hogy szívüket úgy formáltad, hogy a történelem adott pontján megismerjenek téged, és megváltójuknak fogadják el egyszülött Fiadat, az Úr Jézus Krisztust. Köszönöm, hogy keményszívűségünk ellenére sem vetettél el minket magadtól, és nem mondtál le rólunk. Hatalmas Úr vagy te, aki előtt a népek olyanok, mint egyetlen vízcsepp a vödörben, annyit érnek, mint egy porszem a mérlegserpenyőn. Köszönöm ezért, hogy ilyen vízcseppként is fontosak vagyunk a számodra, és porszemnyi voltunk ellenére is mindeddig megtartottál és megőriztél minket. Reménységem én is beléd vetem, és életem megőrzését, népem megmaradását, lelki gyarapodását egyedül tőled kérem és várom. Ámen.

A Szlovákiai Református Keresztyén Egyházon belül az elmúlt év őszén kezdtek foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy miként lehetne emlékezni a trianoni döntéshozatal jubileumára. Terveztek közös alkalmakat az egymástól elszakított felvidéki és magyarországi egyházmegyékben, megemlékezéseket a testvérgyülekezetekben. A közös gondolkodás során fogalmazódott meg Molnár Éva lelkipásztorban az a gondolat, hogy az imádság, az egymásért mondott fohász erősítheti leginkább közösségeinket, nemzetünket. Ebből született a százéves évfordulóig tartó száznapos imalánc, illetve száz ima megírásának az ötlete.

kassa.jpg

Fotó: Asszonyi Eszter

Ezzel a gondolattal lelkésztársaik is azonosulni tudtak. Huszonhárman írtak imádságokat – nem „panaszénekeket” vagy „modernkori átokzsoltárokat”, hanem „a jövőbe mutató könyörgéseket” és hálaimákat. Ezeket aztán zsebben is elférő, puhakötésű könyvbe szerkesztették, hogy mindig kéznél lehessenek. Elsősorban Zemplénben szerették volna terjeszteni a kiadványt, de az egyházuk kulturális és közművelődési központja vállalta a nyomtatás költségeit, így az imakönyv mind a hét felvidéki magyar egyházmegyébe eljut, a lelkészi hivatalokban szerezhető be. Háromezer példányban jelentették meg, ami hamarosan kevésnek bizonyult, ezért azóta újabb négyezerötszáz kötet hagyta el a nyomdát. A nyomtatott megjelenésen túl február 26-tól naponként közzétesznek egy-egy imát az egyházmegye Facebook-oldalán, illetve a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház honlapján is, így az imaláncba bárki bekapcsolódhat. A visszajelzések eddig pozitívak: akadnak, akiket az évforduló vezet az imádkozásra, de még többen vannak, akik magáért az imádságért imádkoznak.

Imádság a kórházi betegekért, mellettük szolgálókért

Mindenható Uram, Jóságos Istenem! A szeretet aggodalmában hívlak segítségül azon betegekre gondolva, akiket szeretek. Szenvedésük, kínok között való gyötrődésük engem is megvisel. Szeretnék mindent elkövetni, hogy enyhíthessem fájdalmaikat, miközben tudom, hogy a betegség próba is, hogy beléd vetett hitem növekedjen. Áldalak Uram, hogy te a halál markából is vissza tudsz hozni emberi életeket. Ezért amikor súlyosan beteg szerettem ágyánál vagyok, csak át szeretném élni az ige igazságát: ne félj, csak higgy! Kérlek, légy a műtétet, különböző beavatkozásokat végző orvosokkal, nővérekkel és ápolókkal. A gyógyításban és az emberi életekért való küzdelemben áldd meg őket türelemmel, bölcsességgel, határozottsággal. Adj nekik az erejük felett való pillanatokban erőt, a felépüléseket követően örömöt, hogy szívvel-lélekkel tölthessék be mindenkor hivatásukat. Kérlek, Atyám, adj erőt elhordozni a betegség terhét, nyugtass meg Szentlelkeddel, hogy elmúlnak majd a válságos órák, a bizonytalanság napjai, és engedd, hogy szabadító kegyelmedet megtapasztalva, hálatelt szívvel térjek majd vissza a mindennapokba azzal, akit szeretek. Ámen.

Az imádságok „felvidékiek”, vagyis azokban elsősorban a felvidéki magyarság mindennapjai, gondjai, küzdelmei és örömei húzódnak meg, de a bűnvallás, Isten magasztalása, a családokért, a közösségekért, a betegekért, a gyászolókért, a vezetőkért, a teremtett világunkért elmondott fohászok mindannyiunk imatémái. Külön napokat szenteltek a Kárpát-medence egyéb területein élő egyházkerületekért és a szórványban élő magyarság között végzett szolgálatért mondott közbenjárásnak, valamint vissza-visszatérő téma a magyar nemzet jövője és békés együttélése a szomszédos nemzetekkel. A szövegek az aktuális egyházi ünnepekre is reflektálnak, ugyanakkor az imádkozást az esztendő bármely szakában el lehet kezdeni akár egy-egy témát kiválasztva is, hiszen a lényeg, hogy a hálaadás és kérés szava, az imádság hangja ne halkuljon, és minél többen könyörögjenek naponként népünkért, egyházunkért, ébredésért és megtérésekért – mondják a szerkesztők.

100 ima

100 ima

Rimaszombat, 2020
Kiadó: Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Kulturális és Közművelődési Központja

Szerkesztők: Molnár Éva, Molnár István
Lektorálta: Langschadl István

Hogyan lehet az ima jó válasz a trianoni traumára? – Nemcsak jó, hanem talán az egyetlen – véli Molnár István. – Ha Istennel kapcsolatban vagyunk, akkor jól látjuk magunkat, nemzetünket, helyzetünket. Akkor sem tartjuk kevesebbre népünket, még ha kisebbségben van is, de nem tölt el bennünket a gőg, az egészségtelen büszkeség, beképzeltség sem. Istennel megélt kapcsolatunkból fakadóan ajándékként tekintünk anyanyelvünkre, szülőföldünkre, és megbecsüljük, sőt tovább gyarapítjuk szellemi és kulturális örökségünket. De imádságban vallhatjuk meg bűneinket, népünk bűneit, valamint kérhetünk bölcsességet és útmutatást a jövendőre nézve. A keresztyén ember imádkozik, mert tudja, megtapasztalta, hogy nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. Most erre az erőre van szüksége leginkább a mi beteg, Istentől egyre inkább elforduló népünknek.

Ön is bekapcsolódna az imaláncba?

Keresse az imádságokat a Zempléni Református Egyházmegye Facebook-oldalán!