Templomban bújócskázik a gyerekekkel, csak hogy otthonosabbá tegye Isten hajlékát a hittanosok számára. Hajdúné Tóth Lívia lelkész, hitoktató szerint nem kell félni a kalandos tanítástól, a legjobb fegyelmezési módszer az érdekes előadás.
„A szülőnek nincs annál kellemetlenebb, mint amiatt feszengeni, mikor vigye ki a templomból mocorgó gyerekét, vagy mikor fognak az idősebbek bosszús tekintettel hátrafordulni”
Sikerült kisgyermekként világítania a családjában?
Sokszor azt tapasztaljuk lelkészként, hogy a gyerekeken keresztül nem érjük el a családokat, de a saját történetem jó ellenpélda erre. Már kislányként fontossá vált Isten követése, a hitem, az Úr talán a lelkesedésemet is felhasználta arra, hogy az egész családom szolgáló gyülekezeti taggá legyen, a bátyám, az öcsém és a szüleim. Édesanyám felnőttként konfirmált. Az egyik legszebb élményem, ahogy gyerekként a padban ülve hallgathattam a bizonyságtételét. Amikor a gyerekek hazamenve mindent elfelejtenek, mivel a családjuk más értékeket képvisel, akkor a katekétáink is elkeserednek, értelmetlennek látják a munkájukat. Ilyenkor magamat hozom fel biztató példának. Hiszem, hogy a hittanosokon keresztül megszólíthatók a családok, de szükség van az állhatatos imádságunkra és az odaadásunkra.
Hogyan lehet a keresztség tananyagát érdekessé tenni a kicsiknek?
Ha azt szeretnénk, hogy az óvodások is átéljék a gyülekezeti közösség történéseit, érdemes kreatívnak lennünk. Hittanórára be szoktam vinni a palástomat, a keresztelői kancsót, hogy megtapogathassák, megszagolhassák. A gyerekek nevet választanak a plüssmaciknak, amelyeket játékból megkeresztelünk, majd éneklünk. Együtt örülünk annak, hogy Isten családjába tartozunk. Jelképes dolog, viszont segít megérteni a templomban zajló eseményeket.
Miképpen válhatnak a hittanosok egyházunk részévé?
A hitoktatás az egyházközség feladata, a hittanóráknak a gyülekezeti életre kell nevelniük. Fontos, hogy iskoláink, óvodáink ne különüljenek el a református közösségeinktől. Katekétaként tegyünk célzott lépéseket azért, hogy gyülekezetünk tagjainak érezzék magukat a diákok!
De a lelkész tartja a hittanórát, nem a testvérek.
A lelkész feladata bevonni őket ebbe. A gyerekeknek élmény találkozni a főgondnok bácsival, a hittanosokért rendszeresen imádkozó Mari nénivel. Szervezhetünk közös programot a presbitériumnak a konfirmandusokkal, a generációk találkozásából csodás dolgok születnek. Az ovisok tarthatnak karácsonyi műsort az időseinknek, ez a két korosztály is jól érzi magát egymás társaságában. Egyszínű közösség az, ahol a hitoktatás csak a lelkipásztor feladata, ám ha a gyülekezet egészének fontossá válik a nevelés, akkor szívesen fognak bekapcsolódni a szolgálati lehetőségekbe.
Hajdúné Tóth Lívia lovasberényi lelkipásztor, hitoktató, szintén lelkipásztor férjével négy gyermek áldott szülei. Teológiai tanulmányait a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán végezte. Intézményi lelkészi feladatait a Reményik Sándor Református Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Óvodában látja el.
Hogyan tehetjük az istentiszteletek helyszínét otthonossá a gyerekeknek?
Ha a tanévnyitó, a családi istentisztelet tartalma, ideje és zeneanyaga is alkalmazkodik a megszólított korosztály sajátosságaihoz. A szülőnek nincs annál kellemetlenebb, mint amiatt feszengeni, mikor vigye ki a templomból mocorgó gyerekét, vagy mikor fognak az idősebbek bosszús tekintettel hátrafordulni. Pedig a nyugdíjas korúak is kedvesek, nyitottak a fiatalokra, ha tudják, hogy nem lesznek minden vasárnap óvodás gyerekektől hangosak a falak. Viszont a kicsik zajjal és hanggal járnak, nyugodtan töltsük meg az ovis istentiszteletet speciális üzenettel, gyerekénekkel, lábdobogással, tapsolással, esetleg bábozással, a gyülekezet el fogja fogadni, mivel a következő vasárnapon már kimennek a prédikáció előtt gyermek-istentiszteletre. Lelkészként az a célom, hogy minden generáció jól érezze magát a templomban.
És lehet a templomban bújócskázni is?
Lehet, sőt legyen mindenkinek az otthona. Nagyon izgalmas denevért keresni a toronyban, vagy megnézni, beköltözött-e már a gyöngybagoly a kihelyezett ládába a bagolybarát templomban. A gyerekek szeretik ezeket a kalandokat, amelyek akkor válnak valóságossá a számukra, amikor releváns történettel fűszerezzük meg a játékot: elolvassuk a harangok feliratát, elmeséljük, az üvegablakon melyik presbiter bácsi apukájának a neve szerepel, az a faluban hol, melyik házban lakik. Ettől fogják sajátjuknak érezni Isten hajlékát.
Honnan önben ez a lendület, a sok élménypedagógiai ötlet, jelleméből fakad, vagy fokozatosan készül rá és fejlődik benne?
Mindannyian a személyiségünkkel dolgozunk, kevés csupán módszerekkel nevelni, tanítani. Ha érződik, szinte átsüt rajtam a krisztusi szeretet, a hitem, az örömöm, akkor hiteles leszek a hittanosok előtt, azonban a savanyú rosszkedvemet is észlelni fogják. Néhanapján, bármennyire igyekszem, megérzik rajtam, hogy nem tudtam otthon hagyni a terheimet, ekkor is fontos az őszinteség. Elmondom nekik, miért vagyok szomorú, és hogy az ő jelenlétük megvidámít. Ilyen a személyiségem. Hitoktatói munkámról főként a gyerekeimtől kaptam visszajelzést, a kicsiknél senki sem fogalmaz meg őszintébb kritikát, nem kellett elmélkednem rajta, hogyan érezték magukat, úgyis elmondták, miért lelkesedtek, mit untak.
Hogyan készül a hittanóráira?
Rutinosan, az óvodai hittanra azonban több időt szánok, mint amennyi a tanóra hossza. A legjobb fegyelmezés az, ha érdekes vagyok, ezért minden pillanatot előre megrendezek. Ugyanakkor nagyfokú rugalmasságra is szükség van, olykor a teljes vázlatomat félre kell tennem, mivel a gyerekek nem rezonálnak rá. Lehet, azért, mert közeledik a Mikulás, a karácsony, leesett a hó, vagy aggódnak egy beteg ovistársukért. Ilyenkor dinamikusan kell változtatni az elképzelésünkön: teljesen elvetni a tervezett témát, improvizálni vagy átformálni olyan aktuális üzenetté, amely érinti az élethelyzetüket.
„A legjobb fegyelmezés az, ha érdekes vagyok, ezért minden pillanatot előre megrendezek”
Ezek szerint nem lehet úgy hozzáállni a hittanórához, hogy a diák előtt nyitja ki először a hittankönyvet a katekéta?
Biztosan akad, akinek ezt megengedi a tehetsége, de inkább szomorúnak tartom. Kell a szoros kapcsolat Istennel, hogy legyen üzenetem arra a tanórára. Legyen érezhető rajtam, hogy éppen azt tartom a világ legfontosabb dolgának, és minden mást ahhoz rendelek hozzá, a bibliai történeteket, az etikai vonatkozásokat.
A hittanórának tudást kell átadnia, vagy érzéseket?
Nehezen választható el a kettő. Egyes anyagrészek a tudásra koncentrálnak, szükség van a lexikális ismeretekre is. Viszont ha az izgalmas bibliai történetek, tanulságok nem érintik meg a diákot személyesen, csupán etikai vonatkozásai maradnak benne, akkor a hittan nem lesz több általánosan művelő tárgynál.
Sok diák tekint a hittanórára úgy, hogy ott végre kibeszélheti magát.
Valóban, de ennek keretet kell szabni. Vannak izgalmas témák, amelyekben a nagyobbaknál néha én provokálom ki a beszélgetést, kevés ugyanis az olyan tanóra, ahol szabadon fejezhetik ki magukat. A fiatalok között elszegényedik a magyar nyelv, szeretem megfogalmaztatni velük az érzéseiket, gondolataikat, film- és olvasmányélményeiket, ezeken keresztül a saját kis világukba is bepillantást nyerek. Fontosak a beszélgetések, az azonban kevés, hogy csak abból álljon egy hittanóra.
Hogyan lehet egy lelkésznőnek közös témája a tízéves hittanossal?
A gyermekeim segítenek megismerni a fiatalok által követett platformokat, így válnak világossá a kapcsolódási pontjaink. Minden szeptemberben utánanézek azoknak a szavaknak, számítógépes játékoknak, influenszereknek, TikTok-videóknak, amelyekről az iskolában hallok, de nem értem vagy nem ismerem őket. Így tudok később véleményt megfogalmazni róluk. Igyekszem nem megbántani a diákokat az érdeklődésük miatt, mégis értékek felé mozdítani el a gondolataikat, érzéseiket.
Maradtak meg emlékei gyermekkora hittanóráiról?
Emlékszem az első alkalomra – apukám kísért el, – a tanult énekre, a történetre és arra, hogy milyen szeretettel fogadott a lelkész. Mély nyomot hagyott bennem, szombatonként valószínűleg ezért nem volt kedvem mást csinálni. Sok gimnáziumi hittanórára is emlékszem, a mai napig vannak olyan óráim, amelyeken hasonlóan tanítom a bibliai történetet, mint anno a tanáraim, mert megmozdítottak bennem valamit.