Régi tapasztalat: a keresztyén embernek a Biblia mellett mindennapi lelki-szellemi kalauza a költészet. A Reformatus.hu szerkesztősége hétről hétre közöl egy-egy klasszikus költeményt, református szerző tollából, két munkatársunk kommentárjával. Reméljük, így még közelebb hozzuk az olvasóhoz a kiválasztott verset, és újabbak olvasására lelkesítünk. Tanúsítva: a „holt költők társasága” nagyon is él, a hajdani szerzők hangja elér a mába.
Ady Endre
Himnusz a Tavasznak
Hiszen harsogás a dolga,
Éhes, ékes nagy legény
De sohse volt ilyen torka,
Ilyen harsány sohasem.
Óh, Tavasz, én úgy szeretlek,
Te nagy, zengő rosszaság,
Zsarolója pajzán kedvnek
S kongó jóság sohasem.
Himnuszod ritkán daloltam,
Mert hogy nagyon te vagyok
Életem eltavaszoltam
S nem leszek más sohasem.
Óh, életeket fogyasztó,
(Most jobban, mint máskoron)
Életeket lelohasztó
Nem tudsz lenni sohasem.
Nyugat, 1915/7. (április 1.)
Ady sorait olvasva, akarva-akaratlanul a környezetünkben zajló események jutnak eszembe. A párhuzam az első pillanatban bennem él, és hatással van rám. Nem tudom nem észrevenni, hogy a költő sorai ma is mennyire aktuálisak. A párhuzam hatására magam is másként tekintek erre a tavaszra, mely egyik napról a másikra berobbant az életünkbe! Nem várt, ajtóstól rontott be otthonunkba. Nem adott esélyt felkészülni. Zavart okozott!
Vártuk ezt a tavaszt (is), és most lelkünk mégis hideg burok mögül ad életjelet. Újjászületésre hív, de ez a hívás most mégis nehézkes. Mint álmos pillák reggeli mozdulata, félve nyitunk szemünk a Világ felé. Most mégis erőt vesz magán, és tágra nyitja két szemét. Tágra nyitja, mint mi a kezünk, kiknek vigasz szükséges. Kis dalos madár Himnuszod zengi! Zengi! De nem ország, világ himnuszát, hanem az új tavasz, az új élet himnuszát. Mert élni akarunk!
(Szemlits Anna kommunikációs referens)
Ady sorban adja kezünkbe a kulcsokat költeménye értéséhez. A himnusz műfaja az istent,a szentekhez fohászkodik, vagy szentségesnek ítéli a megszólítottat. Itt az utóbbit teszi: szakrálissá avatja a Tavaszt. A megújulás, az újjászületés, a feltámadás jelképes évszakához fordul. Ezért is a nagybetű.
A Himnusz a Tavasznak az első világháború idején született. Az olvasóra új erőt, reményt sugároz, hogy a beszélő, dacolva a keletkezés körülményeivel, képes megőrizni élethitét. Mert a szöveget pajkos játékosság hatja át. A különben tagadó szerepű „sohasem” négyszeri előfordulása nem üti a derűt. Ellenkezőleg. Ady mestere volt az ellenpontozásnak is! Mert azzal, hogy – főleg a végszóban – a csüggesztőt tagadja, kedvre hangol. A „sohasem” szóval ekkora igeneket tán soha nem mondtak. Az életre. A „világok pusztulása” közepette is.
Így a vers üdítő élményként hat. Ez a tavaszi dal – felemel. A szerző virtuális párbeszédet folytat az újrakezdés évszakával. Megvallja szeretetét, mi több, azonosul vele: „nagyon te vagyok”.
(Arany Lajos olvasószerkesztő)
fotó: Székely Aladár / Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fotótára / Wikipedia