A Krisztusról szóló, Krisztustól származó örömhírt közvetítjük, bármerre járunk, hiszen fontos a művelődéstörténet, a kultúrtörténet, az egyháztörténet, a világtörténelem, de hitre jutni csak az evangélium megismerésével és elfogadásával lehet. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke a közelmúltban ökumenikus delegáció tagjaként utazott a Vatikánba, s ott Ferenc pápával találkozott.
A bibliai zsoltárok a kijelentés egyetlen olyan könyve, amely éneklésre rendeltetett, és amelyben Isten maga ad utasítást arra, hogyan kell őt dicsérni. A zsoltárének nem csak az Ószövetség tulajdona: a születő keresztyénség első zenei megnyilvánulásaiban is az Igét szólaltatta meg. Papp Anette egyházzenész, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara Himnológiai Tanszékének vezetője osztja meg gondolatait.
Eredetileg csak saját felhasználásra készítették első hittanoktatási segédleteiket a Titus Hitéleti Alapítvány alapítói, mára már viszont országszerte ismertek kiadványaik, amelyeket számos református gyülekezetben használnak gyermekek és felnőttek egyaránt. – Az a célunk, hogy segítsük a gyerekek hitre jutását, a hittanoktatást és azt, hogy jobban megismerjék Jézust, illetve hogy támogatást nyújtsunk a katechétáknak, lelkipásztoroknak – vallja Bodnár Péterné Bíró Mária lelkipásztor, a Titus alapítója, ötletgazdája.
1956-ban a magyaroknak alig volt más fegyverük, mint a szabadság iránti vágy és annak szeretete. Hol van 1956 igaza? Mindenkinek megvan a maga múltja és a saját értelmezése az október 23-i eseményekről is. Hogyan lehet a történelemnek ezt a szeletét élővé tenni, megtartani az emlékezetben egy olyan generációnak, amely már nem lehetett szemtanúja az eseményeknek? Dienes Dénes egyháztörténésszel erre is keressük a választ.
– Amikor a fogyasztói társadalomban az hajtja az embereket, hogy egyre többet, minőségibbet és nagyobbat vásároljanak, mert ezáltal érzik magukat többnek, akkor a megelégedés kultúrájának hirdetése egyenlő egy alternatív életformával – vallja Dani Eszter missziói főtanácsadó, lelkipásztor. Első alkalommal nyitotta meg gyülekezeti tagok számára a spiritualitás és misszió az egyházban szakirányú lelkésztovábbképzését a Károli Gáspár Református Egyetem. A tanfolyam a Tanítványként a világban címet viseli, és egyházunk missziói szolgálata koordinálásában zajlik.
– Mindig találunk valamit, ami arra ösztönöz bennünket, hogy észrevegyük az Isten üzeneteit. Jó érzés látni, hogy a közösségünkben van erő és van jövője – vallja Pálinkás Gyula szabadszállási lelkipásztor, aki két éve szolgál az alföldi városban feleségével, Pálinkásné Balogi Beátával együtt.
Sok-sok asszony munkájának, szorgalmának, lankadatlan tevékenységének köszönhető, hogy Isten előtt kedvesek maradtunk, és nőszövetségünk nem került a történelem süllyesztőjébe az elmúlt három évtized alatt – vallja P. Tóthné Szakács Zita, a Magyarországi Református Nőszövetség elnöke újjáalakulásuk harmincadik évfordulója apropóján. A lelkésznő szerint az Ige megértése által ismerhetjük fel missziói és diakóniai feladatainkat.
„Biztosak lehetünk benne, Megváltónk akkor is felismeri bennünk eltévedt gyermekeit, ha mi magunk már szinte idegenként nézünk szembe magunkkal a változó emberi évszázadok tükrében” – írja Váradi Ferenc, irodalomtudós, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója a Reformátusok Lapjában.
„Nagy ajándék, amikor a belső, tartalmi, lelki megújulás együtt járhat a külső, az épületek, az infrastruktúra megújulásával. Még akkor is így van ez, ha tudjuk, hogy a kettő nem feltétlenül függ össze, főként nem következik egymásból” – írja Komlósi Péter, a budapest-pestszentlőrinc-szemeretelepi gyülekezet lelkipásztora a Reformátusok Lapja hasábjain.
Évente több tízezer nehéz körülmények között élő gyermek és család számít a Magyar Református Szeretetszolgálatra, legyen szó akár szociális segélyezésről, akár egyéb gondoskodásról. Bár segítenünk mindennap kell, a szegénység elleni küzdelem világnapja alkalmából Nagy Gábor, a Magyar Református Szeretetszolgálat ügyvezető-helyettese most a Felebarát programra hívja fel a figyelmet.
Krisztus szeretete mindenkit bűnbánatra, kiengesztelődésre és igazságosságra hív a háborúkkal, az egyenlőtlenséggel és a teremtés elleni bűnökkel szemben, állapították meg üzenetükben az Egyházak Világtanácsának (EVT) nagygyűlésén jelenlevő küldöttek a németországi Karlsruhéban. Szólláth Bernadett, a Magyarországi Református Egyház zsinati jogtanácsosa a magyar küldöttség tagjaként vett részt a rendezvényen.
– Sötétségben éltünk, de az evangélium elhozta számunkra a világosságot – vélekednek a melanéz emberek egykori életükről. Mindezt a Greizer házaspártól, Miklóstól és Zsófiától tudjuk meg, akik az óceániai Vanuatuban misszionáriusként élnek és szolgálnak.
Döbbenetes adat, hogy a református gyülekezetek több mint hatvan százalékában semmiféle ifjúsági munka nem folyik. Ablonczy Áron református lelkipásztor, a zsinat ifjúsági irodájának szeptembertől hivatalban lévő vezetője megújulást szeretne ezen a területen is. Az egyik legfontosabb céljának tartja, hogy változás történjen a konfirmációs gyakorlatban, és segítsen a fiatalok életének krízispontjain, főként amikor a legtöbben eltűnnek a gyülekezetekből. A kutatások szerint a tinédzserek a világ legaktívabb korosztálya vallásilag, míg a huszonévesek a legkevésbé.
Különleges lelkésztovábbképzést tartanak a zsinati székházban október 17-én, hétfőn. A lelkipásztorokkal Balog Zoltán püspök ismerteti terveit a zsinati hivatal megújulásáról, majd az egyes területeket irányító vezetők beszélnek szolgálatukról. A képzést szervező Molnár Ambrus lelkipásztor szerint fontos hozadéka lehet az alkalomnak, hogy aki eljön, szorosabb és személyesebb kapcsolatot tud majd ápolni a központban dolgozó szolgatársakkal.
„Gazdagon megáldalak, és úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint égen a csillag” (1Móz 22,17) – szólt Isten Ábrahámhoz, miután szövetséget kötött vele. A szövetség különleges köteléket jelent a Bibliában. Vajon hol vesztettük el a vonatkoztatási pontunkat ahhoz, hogy egészségesen élhessük meg kapcsolatainkat? Czentnár Simon lelkész gondolatai.
A kincseket nem tartja meg magának, mindent megoszt másokkal: a közösségével, az egyházával. Talán az utolsó olyan könyvtáros generáció tagja, akiknek még fontos a papíralapú könyv. Kovácsné Pázmándi Ágnes olyan hatalmas lelkesedéssel beszél róluk, hogy az is kedvet kap az olvasáshoz, aki évek óta nem vett könyvet a kezébe.
A felnőtté válás határán rengeteg kapu nyílik ki a fiatalok előtt. Az önállósodás, a szülőktől való elszakadás mellett a hivatáskeresés kerül a fókuszba és vezet sokszor bizonytalansághoz, önmaguk megkérdőjelezéséhez. Mi a dolgom ebben az életben? Mire szán engem a Jóisten? Kéri Ákossal, a nagymarosi gyülekezet lelkipásztorával beszélgetett a Reformátusok Lapja a fiatal lelkészlét sajátosságairól.
„A példakép nemcsak kijelentéseivel, szavaival, hanem cselekedeteivel is hat ránk. A hősök mindig valamilyen úton jártak, amelynek követésére minket is hívnak. Mi pedig akarva-akaratlanul is keressük a mintákat a felnőtté váláshoz, az életünk megküzdési történeteihez.” Siba Balázs írása a reformátusok írásából arról, miért fontos, hogy „óriások vállán álljunk”, és ezt lássuk is.
„A falusi orvosnak ekkor különös ötlete támad: nemcsak gyógyszereket, hanem könyveket is fölír a receptre.” Vitéz Ferenc publicisztikájában a biblioterápiától a bibliaterápiáig vezeti az olvasókat, mert a Szentírás is képes a gyógyításra.
„Kisbuszuk tömve volt a legutóbbi otthoni gyűjtésük adományaival. Jótét lelkek szeretetének megannyi tárgyi megjelenésével. Segíteni jöttek. Adni, találkozni, ide, a végekre. Eljöttek, mert nemcsak adni akartak, de jelenlétükkel is képviselni az ezeréves összetartozást.” Fábián Tibor írása a Reformátusok Lapjából arról, hogyan válik az ajándékozó is megajándékozottá.