Ki hallott még olyasmiről, hogy a prédikációírásba beleszóljon a gyülekezet? Hát a dunaújvárosi reformátusok – méghozzá a lelkipásztor kérésére tesznek így. A közösség még fiatalnak mondható, hiszen csak száztizenhat éves, mégis úgy beszélgetnek a tagjai, mintha ezer éve ismernék egymást, egymásnak adják a szót. Gyülekezeti riportunk a Reformátusok Lapjából.
Olvasunk a Bibliában védőangyalokról? Meddig terjed a mennyei lények akarata, s ha van, a hatalma? Hogyan képzeljük el a munkájukat a világban? Minderről Vladár Gábor nyugalmazott teológiai tanárt kérdeztük. A Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiumának elnöke szerint a démoni világ erőivel ellentétben ők Isten jóságának és szeretetének jelei és bizonyítékai.
„Sötétség és világosság! Az elmúlt napokban e két szó, illetve ezek valósága szólt és küzdött bennem. Hol az egyik, hol a másik vált hangsúlyossá. Emberekkel találkozva, beszélgetve azt állapítottam meg: mindenki világosságra vágyik, még ha nem tudja is ezt ilyen pontosan megfogalmazni.” Bogdán Szabolcs János püspök gondolatai a Reformátusok Lapjából.
„Az Úristent is a reformátusoknál ismertük meg, így aztán nem is kérdés, hogy minden feladatunkat az egyházban éljük meg. A tehetséggondozó székhelyünk is egyházi intézmény, aki hozzánk jön, az tudja, hogy Isten nélkül nincs sem zene, sem tánc, hiszen amire Isten nem adja áldását az életünkben, az nem is tud működni. Ő az, aki mutatja az utat, amelyen mi örömmel haladunk.” Ismerjék meg Kovácsékat, a BorzsaVári népi zenekart és tehetséggondozó szervezetüket!
Az adventi időszak, amelyben vagyunk, a várakozás időszaka. Várakozás a karácsonyi ünnep érkezésére, de egyben figyelmeztetés arra, hogy folyamatos várakozásban kell lennünk Krisztus második eljövetelére is. A keresztyén ember egész életének ebben a várakozásban kell folynia. Ez azonban nem semmittevést jelent, hanem folyamatos mozgást, utazást. Harangozó László, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház püspökének gondolatai.
Harminchárom éve, a rendszerváltás idején, naiv optimizmussal néztünk a jövő elé. Mi Közép-Európában az atlanti és európai intézményekben láttuk ennek a szép jövőnek a beteljesedését. 2023 adventjében túl vagyunk már sok illúzión, ma már látjuk az oly nagyszerűnek képzelt európai és globális intézmények árnyoldalát. Meg kell tapasztalnunk a körülöttünk levő sötétséget ahhoz, hogy megnyíljanak lelki szemeink, és esélyünk legyen az igazat is látni, nem csak a valódit. Dézsi Csaba, a Melbourne-i Magyar Református Gyülekezet lelkipásztorának gondolatai.
Barack, hordó, zsinat – mi a közös bennük? – olvashatnánk egy műveltségi társasjáték vagy egy keresztrejtvény kérdéseként is. Bár bizonyára a legtöbb olvasónk tudja a választ, leírom: Gönc. A korábbi vármegyeszékhely és kereskedelmi központ számos történelmi esemény helyszíne volt. A reformátusoknak különösen is meghatározó: itt fordította le magyar nyelvre a teljes Bibliát Károlyi Gáspár, illetve itt tartott zsinatot 1566-ban az akkor formálódó református egyház, és fogadta el Kálvin genfi kátéját, valamint foglalt állást a helvét irányú reformáció tanai mellett. Gönc református öröksége megkérdőjelezhetetlen, itt szolgálni kiváltság.
Kreatív, szeretetteljes, nyitott a budai református gyülekezet, ahol arra törekednek, hogy a ma emberét azon a nyelven szólítsák meg, amelyet megért. Templomukat a következő generációnak újították fel, miközben az egyházközség bevételének tizedét diakóniai célokra fordítják. A Szilágyi Dezső téren karácsony első napján, hétfőn délelőtt 11 órától Balog Zoltán hirdeti az Igét, az istentiszteletet a Duna televízió közvetíti.
Gyerekkorom karácsonyaira, a közös imádkozásokra, éneklésekre és a szerény kis ajándékok adta örömre visszagondolva – például egy 1955-ben, négyéves koromban kapott, régóta vágyva vágyott, piros-fehér pöttyös labdára emlékezve – felidézem magamban első éveim nagyon különböző fenyőfáit is. Petrőczi Éva írása a Reformátusok Lapjából.
Azok, amikre mi vágyakozunk, csupán ennek a földi létnek az értékei, nem pedig Istenéi. Mindaz, ami számunkra fontos, Isten előtt mulandó, ideig való hiábavalóságai ennek a világnak, s közben nem látjuk azt, ami fontos és igazi érték. Kolumbán Vilmos, az Erdélyi Református Egyházkerület lelkészi főjegyzőjének írása a Reformátusok Lapjából.
A Bibliában számtalan jövendölés olvasható a Megváltóról. A Szentírás tele van próféciákkal, amelyekben a keresztyének megbíznak, és az életüket alapozzák rájuk. Szerepelnek zsoltárainkban és dicséreteinkben. Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke meggyőződéssel vallja, hogy hitünk nem emberi elgondolásokon, hanem a Mindenható megbízható kijelentésein alapul.
Angyali kórus üdvözli Krisztus megjelenését és hatalmát. Ízelítő az elkövetkezendőkből – Lk 2,13–14. Az ég, amely eddig csillagoktól volt fényes, most angyalarcokkal van tele. A láthatatlanból egyre több tűnik fel, betöltik az eget, mert ott akarnak lenni, ahol ő van, az angyalok királya, az emberek megmentője, a világmindenség legfontosabb személye, Jézus, a testté lett Isten Fia, és ez nem botránkozás és nem bolondság, ez a valóság.
Az adventben és a karácsonyban azt tapasztaljuk meg, hogy az Isten ad. Azonban csak úgy lehet teljes a hitünk, ha mi is mondjuk Mária szavaival: „Történjék velem a te beszéded szerint!” Géresi Róbert, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspökének írása.
Ha valaki szilveszteri összejövetelről hall, akkor valószínűleg pezsgős, sült malacos, tűzijátékos esemény jelenik meg a gondolataiban. Ennél természetesen sokkal összefogottabb, rendezettebb közösségi és lelki alkalmat készítünk, ahol azért az elcsendesedés mellett jut hely a szórakozásnak – mondja Bölcsföldi András lelkipásztor, aki először szervez óévbúcsúztatót a balatonszárszói SDG Konferencia-központban.
A keresztyén szabadságot koronként és kultúránként más és más fenyegetések érték. Bár mindig megőrzi a korábbi tartalmat is, koronként képes újakkal kiegészülni azzal, ahogyan ezekre reagál – írja Badacsonyi Zoltán, egyházunk Zsinati Hivatalának jogi osztályát vezető testvérünk a keresztyén szabadságról és ennek történelmi megjelenéseiről megfogalmazott gondolataiban.
Eldöntötte, hogy világosságot küld oda, ahol sötétség van. Isten ugyanis szereti a bűnös embert, de a bűnt, a sötétséget gyűlöli, s a szeretetével meg akar menteni attól, ami elválaszt tőle, ami halálunkat okozza, hogy életünk legyen és világosságban járjunk! Vas Zoltán írása a Reformátusok Lapjából.
Keresztelő János az Ószövetség utolsó prófétája, előtte négyszáz évig nem szólt az isteni kijelentés. Hatalmas felelősség nyomta a vállát, hiszen a Messiás kortársaként arról prófétált, aki már megszületett, hogy elvegye a világ bűneit. Weberné Zsikai Mária írása a Reformátusok Lapjából.
A lelkipásztor hivatása elválaszthatatlanul kapcsolódik a nyájára vigyázó juhpásztor bibliai metaforájához, hiszen ugyanúgy feladatuk a nyáj védelmezése, táplálása, vezetése és számos gyakorlati nehézség megoldása. Rájuk, lelkipásztorainkra és szolgálatukra irányult a figyelem 2023-ban, a lelkipásztori hivatás évében. Gér András zsinati tanácsos több munkacsoport tagjaként dolgozott a program sikeréért.
Olyan református közösségben jártunk, ahol tudják, hogyan kell megöregedni. A kemény munka, az élményszerzés és az Ige közelsége jellemzi talán a leginkább a nagylétai gyülekezetet. Lelkipásztoruk, Hadházi Tamás esperes arra buzdítja az idősebbeket, hogy mivel Isten Igéje is a telefonunkon keresztül érhető el legkönnyebben, legyen letöltve az énekeskönyv-, a biblia- és a Csendes percek nevű alkalmazás. December 17-én, vasárnap 10 órától a Nagylétai Református Egyházközségből közvetítette az istentiszteletet a Kossuth rádió.
Az örök élet és örök halál kérdése nem emészthető könnyen korunk emberének, de régen sem volt ez másként. A témában hitvallási irataink egyértelműen kijelölik számunkra az utat, amelynek mentén gondolatainkat vezetni érdemes, hogy az evangélium világosságától el ne tévelyedjünk – írja Papp Márton a Reformátusok Lapjában.