Makoto Fujimura neve valószínűleg csak azoknak ismerős, akik járatosak a nemzetközi kortárs képzőművészet berkeiben. Az Egyesült Államokban élő japán festőművész Bostonban született, de gyermekkorának jelentős részét a felkelő nap országában töltötte. Meggyőződése, hogy az alkotás az a pont, ahol a szépség és a kegyelem találkozik. Noha egy pillanatra sem vonja kétségbe az értelem szerepét, az előre vezető utat nem a tények és érvek, hanem a képzelet segítségével tartja bejárhatónak.
„Húsvéthétfő délutánja az, amikor már kiengedünk és a hétköznapok felé tekingetünk. Talán mérleget is vonunk: vajon mi marad meg nekünk az ünnepből.” Bölcsföldi András egy ilyen délutánról ír, amikor feleségével sétált Kecskeméten, de a békés állapotnak véget vetett, hogy odalépett hozzájuk egy főiskolai bibliakörös lány, és elmondta, hogy egy fiatal társukat a körből elsodorta egy kamion. Lélegeztetőgépen van, de nem tudnak rajta segíteni, és másnap lekapcsolják a gépet.
Ha az Úr nevünkön szólít, akkor minden kétség, félelem, magabiztosság, bármi, ami betölt bennünket, érvényét, erejét veszti, s elfoglalja helyüket a válaszadás felszabadult öröme: „Rabbuni… Mester”, „én Uram és én Istenem!” (Jn 20,16.28) Mert akit nevén szólít az Úr, annak azt üzeni: „...megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” – Balog Zoltán dunamelléki református püspök húsvéti üzenete.
B. Tóth Klára, a méltán ismert és elismert református festőművész és művésztanár, prózaíró és költő A Fény felé című húsvéti olajképének lényege így foglalható össze, a kép alkotójának és e sorok írójának egybefűzött szavaival: „A középkori erődtemplom előtt a hívek, balra az üdvözültek emelkednek egyre feljebb, jobbra, fent pedig a hívogatóan zúgó harang látható, benne a betlehemi születés felsejlő jelenetével.” – Petrőczi Éva gondolatai a Reformátusok Lapjából.
Jézus Krisztus tökéletes kezessé vált, hogy az ember Éden óta felhalmozott bűneinek számláját kiegyenlítse. Egyedül ő tudta ezt megtenni, aki emberré lett az eltemettetéséig. A sírban fekvő Krisztus örök vigasztalás a számunkra, mert ezzel megszentelte az ember nyughelyét. – Fekete Károly tiszántúli református püspök nagyszombati üzenete.
A mindenkori keresztyénség a virágvasárnapot követő egyre sűrűbb evangéliumi események felidézésével, azaz a passióval eleveníti fel és éli át évről évre a megváltás történetét. Hogyan zajlott ez a kezdetekkor, és milyen szerepe van a passióknak a protestáns egyházak történetében? Prózában hangzottak-e el, vagy mindig is zenével? Mi a mai református gyakorlat? Mindezekre Papp Anette egyházzenésztől, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának tanárától vártuk a választ.
Hogyan épülhet az a gyülekezet, ahol kevés az igei szolgálattevő és így az alkalom? Lelkigondozással! Ezt tartja a közösség építőkövének Gergelyfi György lelkipásztor. Emődről nagypénteken közvetít istentiszteletet a Kossuth rádió. Náluk jártunk és megnéztük, mi van a házuk tájékán.
Nagypéntek megváltásunk örömünnepe, amelyre Isten húsvétkor ütötte rá a pecsétet. A nagypénteki evangéliumot hirdeti az a tény is, hogy Jézus halálakor a templom kárpitja kettéhasadt, megnyílt. – Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspökének írása a Reformátusok Lapjából.
Egy évig a párizsi Notre-Dame orgonistagyakornokaként tanulta a mesterséget, később szintén egy évet töltött el Japánban, a Szapporói Kitara Koncertterem rezidens orgonistájaként. Kevés olyan székesegyház van Magyarországon, ahol ne ült volna az orgonapadban a Junior Prima díj birtokosa, Tabajdi Ádám. Az orgonaművésznek bevallottan hiányzik a liturgikus környezet, 2026-ra pedig nagyszabású Gárdonyi Zoltán-emlékévet szervez. Interjúnkból az is kiderül, miért kell speciális cipő az orgonáláshoz.
– Senki és semmi nem érheti el nálam, hogy lelki hajléktalan legyek – szögezi le Nagy Tímea kétszeres olimpiai bajnok párbajtőrvívó, aki tízévesen még egészen tehetségtelennek tűnt edzői szemében. A vele készített interjúban főleg rendkívüli sportsikereire és azok lélektani vonatkozásaira közelítünk rá, amelyekből számos tanulságot vonhat le magának minden olvasónk.
Az Úrban nem csalódhatunk, olykor mégis így érezzük. Összetörnek az istenképeink, elmaradnak a kért nagy csodáink, és visszatérünk az örök kérdéshez: Atyánk, miért nem vagy érinthető közelségben? – Édes Árpádot, a Pestszentimrei Református Egyházközség lelkipásztorát erről és hasonló kérdésekről faggattuk. Kitérünk arra is, a csodák hogyan hatnak a hitünkre.
A gyakorló pszichológusok és népszerű előadók könyve nemcsak a párkeresőknek adhat útravalót, hanem azoknak is, akik egy-egy szinglivel beszélgetve nehezen találnak magukban a párkapcsolatokról nem törvényeskedő, de az Ige tanításán megálló gondolatokat.
„Anna, miért sírsz, és miért nem eszel? Miért vagy úgy elkeseredve? Nem érek én többet neked tíz fiúnál?” (1Sám 1,8b) – kérdezi Elkáná hőn szeretett feleségétől, aki már kétségbeesve vágyakozik gyermekre. Az olvasó bizonyára ismeri a bibliai elbeszélést: a meddő, de hitében elszánt asszony imája végül meghallgatásra talál, Anna nemcsak Sámuel, hanem öt további gyermek boldog édesanyja lesz. A gyermekáldásért imádkozó pároknak azonban ezek az örömteli történetek elkeserítők lehetnek: Ábrahám és Sára, Jákób és Ráhel, Zakariás és Erzsébet végül, akár öregkoruk ellenére is, karjaikba vehették közös gyermeküket.
Jézus a hegyi beszédben az akkori kultúrával ellentétes életvitelre hívta a benne hívőket. Ezek után nem meglepő, ha mi magunk is tapasztaljuk a saját bőrünkön, hogy Krisztus követői mindig az árral szemben haladnak. Látszólag nem tartanak lépést a kultúrával, mert az értékrendjük a feje tetejére állt. Köztük a legnagyobb a legkisebb. Inkább odafordítják a másik orcájukat is, mint hogy bosszút álljanak. Jézus követői szeretik ellenségeiket ahelyett, hogy gyűlölnék őket.
A forradalmak nem a semmiből keletkeznek, mégis mindig váratlanul érik a hatalom birtokosait. (Ha nem így lenne, nem lennének azok, amik, hiszen fel lehetne készülni rájuk.) Egy forradalom előtt már mindig ott van az írás a falon (lásd a Dániel könyve 5. részét) – de nem mindenki veszi észre. A felkelés kitöréséhez ugyanis kellenek olyanok, akik nemcsak elolvassák az írást, de meg is értik, s mernek is cselekedni. Hermann Róbert történész írása a Reformátusok Lapjából.
Az 1848–49-es szabadságharc olyan fényes csillag, amely már egy és háromnegyed évszázada mutatja az utat nekünk, mai magyaroknak. Ne hagyjuk hát feledésbe merülni történeteit, hírneves és hétköznapi hőseinek és tetteiknek dicső emlékét! Faggyas Sándor írása a Reformátusok Lapjából.
Ez az időszak emlékeztet bennünket Jézusnak arra a negyven napjára, amikor a pusztában „csak beszélgetett” az Atyjával. Csendben, a természet lágy ölén, étlen-szomjan, hogy semmi se vonja el a figyelmét arról a kapcsolatról, amely számára olyan fontos volt. Tóth Viktória, az Abaújvári és a Pányoki Református Egyházközség lelkipásztora, a Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtön börtönmissziós lelkészének írása a Reformátusok Lapjából.
Bachot az ötödik evangélistaként is szokták emlegetni, művei pedig alkalmasak arra is, hogy mindannyiunkat közös imára, közös elmélyedésre hívjanak a zenében, az egyetlen világnyelvben – véli Kovács Zalán László tubaművész, a tízesztendős Bach Mindenkinek Fesztivál igazgatója. A jubileumi programsorozathoz idén gyülekezetek is csatlakozhatnak.
A másikért mondott ima sem banki tranzakció, erősít meg Bacskai Bálint, hogy el is higgyük, amit amúgy tudunk: Istennél semmit sem erőszakolhatunk vagy zsarolhatunk ki. Figyelmeztet: sokunkat megtéveszt a gondolat, hogy ha megoldódnának a problémáink, teljes lenne az életünk. A lelkipásztor arra buzdít, imádkozzunk magunknak és másoknak is örömöt hozó dolgokért, Isten szívesen ajándékoz ugyanis meg bennünket. A józsefvárosi gyülekezet vezetőjét arról is kérdeztük, függ-e az imánk meghallgatása a kitartásunktól.